„A zene története/Barokk-zene” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">ElőszóBarokk-zene </h2></div>
== Barokk-zene ==
 
A zene barokk kora kb. 1600-tól 1750-ig tart. „Parókás stílus”-nak is nevezték, mert a barokk oszlop csavart, mint a parókák fodrai. A kifejezés valószínűleg a művészettörténettől kölcsönvett portugál <u>barocco</u> (szabálytalan alakú gyöngy) szóból ered.
 
A barokk zene összefoglaló klasszikus zene, a '''4. klasszikus kor'''. Elsősorban hangszeres vonatkozású. Az eddigi hangszeres kísérletek kivirágzanak, kialakul a '''continuo-technika'''. (continuo=folyton játszik) Ez az énekkarnál jól beválik. A zenekar háromszólamú és a zene polifonikus szerkezetű. Nagy hangterjedelme miatt helyenként a hangzás kiegyenlítetlen, harmonikus hézagok keletkeznek. Ezeket egyenlíti ki, tölti be a kontinuó, melyet akkordhangszer, csembaló, orgona, hárfa vagy lant játszik, gyakorta több is egyszerre. Ekkor kezdődik a '''funkciós zene'''. Az akkordokat <u>számozott basszus</u>sal írják meg, erről a barokk kor a <u>generálbasszus kora</u> elnevezést is kapja. Nagyon képzett kontinuósra volt szükség, mert a számozott basszus-játék cifrázatokkal történt. Nagy tere volt a '''rögtönzés'''nek, mely tulajdonképpen a számozott basszus-játékkal indult el. A rögtönzés aztán átterjed a dallamvivő hangszerekre is. Igen gazdagon hangzott. A mai cigányzenekari technika hasonlít a barokk-kor technikájához.
 
A barokk korban alakul ki a '''teraszdinamika'''. Két dinamikai fok - pl. forte és piano között nincs fokozatos átmenet. Később keletkezik a '''fortissimo''' és '''pianissimo'''. Mindezek teraszokként következnek egymás után. Kialakul az '''echo''' - visszhanghatás. Egy és ugyanazon frázis kétszer egymásután hangzik fel :f-p. <u>Ezt a zeneszerző nem jelzi, ezt tudni stíluskövetelmény!</u> Akusztikai crescendo volt, de ez nem stílussajátság. Tulajdonképpen a fizikából ered, melyet egy kicsit meg lehet erősíteni. A barokk zenére jellemző az '''egytémájúság'''. Egy kis témából keletkezik egy nagyszabású mű. Ez a téma magában rejti a logikus folytatást, nincs lezárva, nyílt. Versenyműveknél van két téma egy tételben, külön témája van a zenekarnak és a szólistának, tehát valójában ez is egytémájú.
 
A barokk zenében egybeolvad az egyházi és világi jelleg. Azelőtt pusztán a hangzásból meg lehetett állapítani, hogy egyházi vagy világi zene hallható. Itt ez a különbség eltűnik, csak a címből vagy a szövegből állapítható meg az egyházi vagy világi jelleg.
Az énekszólam hangszer-jellegűvé válik. (Éneklési technika fejlődése.)
 
Új formák. '''Fuga''' az uralkodó forma. Többszólamú polifon forma, melynek 1 témája van. A témát valamelyik szólam intonálja az alaphangnemben - <u>dux</u> - (vezér). Befejezés után rögtön belép egy másik szólamban a <u>comes</u> - (társ) - domináns-hangnemben, ekkor az első ellenszólamot - <u>contrasubiectum</u> - játszik. Ha a fuga két szólamú, akkor több belépés nincs. Ha van, akkor a 3. szólam tonikán, 4. dominánson, 5. ismét tonikán hozza a témát - ezek közül akárhány szólamú lehet. A comes a dux transzponálása, mely nem mindig pontos. Esetenként bizonyos hangközök megváltoztatásával visszakanyarodik az eredeti hangnemhez, ez a <u>tonális válasz</u>. A hangról-hangra való transzponálás a <u>reális válasz</u>. A szerző ebben az <u>expositio</u> néven jelzett részben bemutatja a témát, majd annak valamely jellegzetes figurájából szekvenciát hoz létre - ez 3-nál több nem lehet, de ennek egy még kisebb részéből újabb szekvenciát készíthet. Ez után kis <u>coda</u> következik mellyel azonban nem jöhet létre éles záradék. Vagy rögtön tovább megy, vagy sext-helyzetben zárja le, s ez megkívánja a folytatást (tul.képpen a hallgató kívánja, hogy ott folytatásnak kell következnie.), mely a kidolgozási részhez vezet. Itt annyi a megkötöttség, hogy új témát nem hozhat. A változatosság fenntartása miatt ezért többször kell modulálnia, a témát más-más hangnemben beléptetnie, az alaphangnemet itt nem is érinti. A zárórészben - melyet <u>reexpositio</u>nak is nevezünk - tér vissza a téma ismét az alaphangnemben. Ebben a részben szokás a <u>torlasztás</u>, tehát a téma egyik szólamban való befejezése előtt egy másik szólamban is megszólal, stb. Ez néha már a kidolgozási részben is megjelenik. A fuga tipikus barokk forma. Van kettős fuga is - 2 téma. Vagy két expozició van, vagy együtt exponálja a két témát. A hármas vagy négyes fugát is kettős fugának nevezik. <u>Fugetta</u>=kis fuga, a <u>fugato</u>ban csak az expozíció jelenik meg, utána homofonná válik.
 
'''Inventio'''. Ez is tipikus barokk-forma. Különösen az expozícióban vannak eltérések. Pl. a domináns hangnemben való témabelépést tonikai témabelépés is helyettesítheti. Az expozíció végén éles záradék van. Néha megtörténik, hogy a kidolgozási rész nem modulál, hanem egy állandó hangnem kristályosodik ki.
 
A '''concerto''' - verseny - is akkor alakul ki. Itt két dallam áll egymással szemben - egymás után - kontinuóval. Kialakulása:
# énekhang énekhanggal koncertál;
# ének és hangszer koncertál;
# hangszer koncertál hangszerrel kontinuó kíséretében.
Ez tovább fejlődött. Az egyetlen kísérőhangszer helyébe lépett a zenekar, A kontinuó-hangszer mellékes szerepet kap. Később a zenekarral kisebb együttes - 4 hangszer - áll szemben, ez a '''concerto grosso'''.
 
A barokk korban alakul ki a szólókoncert. Ilyen pl. az '''orgonaverseny'''.
 
Zenekar énekkarral is koncertál, Bach concertonak nevezte kantátáit is.
A koncert hangszerelése:
# soli - a zenekarban csak a szólisták játszanak;
# ripieno - kisegyüttes, pl. első két pult;
# tutti - egész zenekar játszik. Mindezek mellett a continuo mindig szól.
 
A korábban kialakult sonata és cantata formát a barokk-kor is műveli. Ezeknek előadási hely szerint két típusa van: templomban '''sonata da chiesa''', '''cantata da chiesa'''; nem egyházi szövegű a '''cantata profana'''.
 
 
== Jegyzetek ==