„A zene története/Mannheimi iskola” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">ElőszóMannheimi iskola </h2></div>
== Mannheimi iskola ==
 
A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el.
Új formák, effektusok, műfajok, előadási módok alakultak ki, új hangszerek keletkeztek.
Itt jött létre a '''szimfónia''' mai értelemben. <u>Háromtételes: gyors - lassú - gyors. Menüett nincs benne!</u>
Az első tétel '''szonáta-forma''', mely szintén itt alakult ki. A szonáta-forma nagy háromrészes tagolás.
# Az expozíció-ban két téma mutatkozik be, melyek között hangulati és hangnemi ellentét áll fenn. A főtéma alaphangnemben, a melléktéma domináns, vagy párhuzamos hangnemben van. Az expozíciót kis coda zárja le. Következik a
# kidolgozás, melybe a Gluck-féle motivikus munkamód vonul be. E részben semmi nem köti a zeneszerzőt a témák kibontásának lehetőségeiben, de új témát nem hozhat, alaphangnemet záradékszerűen nem érinthet.
# repríz - visszatérés - azonos az expozícióval, de a melléktéma is alaphangnemben van.
A második tétel lassú, formája nincs megkötve.
A harmadik tétel gyors tempójú '''rondo''' - körtánc. Ennek formája: A-B-A, mely ismétlődhet többször - a-b-a-c-a-d-…stb.- is, ezen ismétlődések között vannak az epizódok (b, c, d, stb.) - ezek fantáziaszerűek és modulálnak.
 
Mannheimben alakul ki a '''vonósnégyes''' is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.
 
Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a '''szólókoncert'''. Itt vonul be a hangszerek közé a '''klarinét''', itt alakul ki a '''crescendo-decrescendo'''. Ennek előzménye Nápolyban a <u>messa di voce</u>, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.
 
Itt kezdett a '''kiszenekar''' kialakulni. A vonószenekarhoz társul 2 fuvola, 2 kürt, 2 fagott, stb., mely mellett még a cembalo-continuo is megmaradhat, de nem feltétlenül szükséges.
 
Itt jön létre a '''zenekari pedál''' - sok szólam -, mely elhagyható.
 
Legnagyobb mesterei: [[w:Johann Stamitz|'''Johann Stamitz''']] (1717.-1757.) és [[w:Franz Xaver Richter|'''Franz Xaver Richter''']] (1709.-1789.). Mindketten Mannheimben működtek, a bajor népzenére építették stílusukat. Mások is magukévá tették az elveket, mint például [[w:Luigi Boccherini|'''Luigi Boccherini''']] (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, [[w:Johann Christian Bach|'''Johann Christian Bach''']] (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia.
Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.
 
 
== Jegyzetek ==
214 566

szerkesztés