„A zene története/Klasszicisztikus romantika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">
== Klasszicisztikus romantika ==
Ez az irányzat ellenhatásként lép fel a romantikában. Oka a forma és tartalom egyensúlyának felbomlása. ''Vissza a régi formákhoz'', ugyanakkor a kifejezés lehet romantikus. '''Klasszikus formák, romantikus tartalom'''!
[[w:Felix Mendelssohn-Bartholdy|'''Felix Mendelssohn-Bartholdy''']] (1809. Hamburg-1847. Lipcse) német zeneszerző volt. Nagyapja híres zsidó filozófus, apja gazdag bankár, minden feltételt biztosítani tud fia zenei fejlődéséhez. Fia számára saját zenekart szerződtetett, házukban rendszeres zenélés folyt. M. <u>minden művét kipróbálhatta</u>, így elsajátíthatta a mesterség technikai fogásait. Európa több részén megfordult. Utazásai nyomot hagytak műveiben. Olyan mértékben fejlődött, hogy már 17 éves korában olyan műveket írt, mint a ''Szentivánéji álom'' nyitánya Hosszú ideig Lipcsében a Gewandhaus - Posztócsarnok - zenekarának volt vezetője. Az áruház helyén zenepalotát, építettek, mely a világ legjobb akusztikájú hangversenyterme.
Mendelssohn nevéhez fűződik a Bach-kultusz feltámasztása. Ő találta meg a Máté-passio kottáját. Ekkor indul meg a '''Bach-reneszánsz'''.
Szimfonikus művei közül néhány: ''Olasz szimfónia'', ''Skót szimfónia'', ''Hebridák nyitány'' - ezekben tükröződnek utazásainak nyomai - ''Reformáció szimfónia'', ''Szentivánéji álom kísérőzene''. Művei formája klasszikus, de romantikus hangulati elemeket tartalmaznak, tehát tartalma romantikus. Híres és ma is gyakran játszott műve az ''E-moll hegedűverseny''.
Oratóriumai: ''Paulus'' és ''Elias''. Igyekezett a műfajt romantikus eszközökkel feltámasztani.
Bőven vannak kamaraművei is. Zongoradarabjai közül legnevezetesebb a ''Lieder ohne Worte'' - Dalok szöveg nélkül - sorozat, melyben a Schubert és Schumann által népszerűsített dalformát viszi át hangszerre. (Kis forma.)
[[w:Johannes Brahms|'''Johannes Brahms''']] (1833. Hamburg-1897. Bécs) apja nagybőgős volt, fiatal korában tánchelyiségekben zongorázott, majd zongorakísérőként működött. Ő is a klasszikus formákhoz akar visszatérni, közvetlenül Beethoven késői műveihez kapcsolódik.
Nagy műgonddal dolgozott, Első, ''C-moll-szimfóniáját'' 40 éves korában írta meg. Felépítése a késői Beethoven-szimfóniákhoz hasonló, utolsó tétele örömódaszerű. (Az akkori kritika Beethoven 10. szimfóniájának nevezte.) 4 szimfóniát írt. 3., ''F-dúr szimfóniájában'' kettősség tükröződik, harcolt Wagner művészete ellen, mégsem tudta kivonni magát hatása alól. Itt megjelenik a témákon kívül a '''vezérmotívum'''. 4, ''E-moll szimfóniája'' a legérettebb. Utolsó tétele passacaglia-forma. A Bach-féle passacaglia-formától eltér egy idő után, <u>a basso-ostinato a felső szólamban is megjelenik, sőt azt is variálja</u>.
Írt ''D-dúr hegedűverseny''t, ''B-dúr zongoraverseny''t. ''Kettősverseny''e visszatekintés a concerto grosso műfajára.
''Deutsches requiem'' c. műve bemutatása révén vált általánosan elismertté. A Bibliából kiválasztott halállal kapcsolatos gondolatokat zenésített meg ebben. Muzsikáját általános lelki magány, lemondás, akadémikus zárkózottság jellemzi.
Brahms a zeneszerző-tudós eszményi alakja, <u>a művészpedagógus mintaképe</u>.
Egyéb művei: kamarazenei művek, zongoradarabok. <u>Rajongott a cigányzenéért</u>, melyet Reményi Ede révén ismert meg. Ez irányú indíttatása miatt írta meg ''Magyar táncok'' sorozatát, melyek nem népzenei, hanem műzenei alapon állnak. Borongós hangulatú a ''Német táncok'' c. sorozat, ugyanez vonatkozik dalaira is - ''Négy komoly ének''.
[[w:Pjotr Iljics Csajkovszkij|'''Pjotr Iljics Csajkovszkij''']] (1840. Votkinszk-1893. Szentpétervár) a leghíresebb orosz zeneszerzők egyike. A. Rubinstejnnél tanult zeneszerzést. Rendkívül érzékenyen reagált minden külső benyomásra. Első zeneszerzői sikerei után, 1866-tól ’77-ig a moszkvai konzervatórium tanára. Ezután művei jövedelméből és egy <u>mecénás</u>tól - <u>Meckné</u>, kivel személyesen soha nem találkozott, csak leveleztek - kapott évjáradékból él, életét teljesen a zeneszerzésnek szentelheti.
Cs. valójában Schumann nyomán alakítja ki egyéni stílusát, a francia romantikához áll közelebb, de az olasz romantika is nyomot hagyott munkásságán. Nem célja, hogy orosz zenét írjon, de számos művének témája az orosz népdalból fakad. A '''melódia''' a fősúly, melyet színes, '''romantikus harmóniák'''kal támasztott alá. <u>Ragyogó hangszerelés-technika</u> birtokában volt. A lehető legjobb fekvésben vannak írva szólamai.
Hat szimfóniája közül az utolsó három nevezetes, világszerte gyakran játszott. <u>4. szimfóniája a legoroszosabb</u>, ebben található a legtöbb népzenei motívum. Scherzo-tételére jellemző, hogy egymástól <u>külön szerkesztette a vonós-, fafúvós- és rézfúvószenekart</u>. Ez a három egymásnak válaszolgat. ''5. szimfóniája'' <u>a művészi alkotómunka apoteózisa</u>. II. tételének szépsége igen mélyreható, III. tétele keringő. ''6. szimfóniája'' <u>hattyúdala</u> - 53 éves korában kolera vetett véget életének. I. tétele tágan értelmezhető szonátaforma. Amint a főtéma elhangzik, azonnal kidolgozza. Ez az átvezető rész az érzelmes hangulatú melléktémához, melyet sokszor megszólaltat. A kidolgozási rész mindössze 20-25 ütem. A visszatérés után nagy Coda zárja be a tételt. II. tétele 5/4-es ütemű! III. tétel Rondó szonátával kombinálva. A rondótéma csak foszlányokban jelenik meg először, akkor is a G-dúr alaphangnem helyett E-dúrban szólal meg, csak a végén a főhangnemben. A <u>IV. tétel „Lamentoso”, saját temetési éneke</u>. Ez is szonátaforma, melyben a főtéma az '''áttört munka csúcspontja''', - a téma minden hangját más hangszer szólaltatja meg -, a melléktémát csak egyszer hozza. Kidolgozási része nincs, a vége elhal, megsemmisül.
Versenyművei. A ''B-moll zongoraverseny''-ben rendes kadencia nincs, de tele van kadenciaszerű részekkel. Ilyen a ''D-dúr hegedűverseny'' is.
Operái és táncjátékai: ''Anyegin'', ''Pique Dame'', ''Csipkerózsika'', ''Diótörő'', ''Hattyúk tava''. Csajkovszkij nem drámai alkat, nincs nagy feszültség a színpadon. Lírai természetű szerző. Jellemző az ''Anyegin'' címe: <u>Lírai jelenetek Puskin Anyeginje után</u>. Nincs a jelenetek között logikai összefüggés, megértéséhez ismerni kell a tartalmát. Táncjátékaiban csak szép táncot akar adni.
Egyéb művei: ''Vonósszerenád'', ''Rómeó és Júlia-nyitányfantázia'', ''Pravoszláv misék''. ''Évszakok'' c. zongoraciklusa - az év hónapjaira címzett 12 zongoradarab - külön-külön vagy együtt, szívesen játszott sorozat.
[[w:Gioacchino Antonio Rossini|Gioacchino Antonio Rossini]] (1792. Pesaro-1868, Passy -Párizs mellett) a Verdi munkásságát megelőző korszak kiemelkedő alakja. 1810-ben, Velencében kerül színre első operája, majd három évvel később a ''Tancred'' és az ''Olasz nő Algirban'' már döntő sikert arat. Életében összesen '''30 operát írt''', melyek közül leghíresebbek a ''Szevillai borbély'', ''Tolvaj szarka'', ''Hamupipőke'', ''Tell Vilmos'', ma is gyakran játszott operák. Termékeny munkásságát elősegítette, hogy egyik operájából a másikba átvisz áriákat, '''sok ismétlést alkalmaz dinamikai fokozással'''. Ily módon és hangszerelési trükkökkel hamar ki lehet hozni egy operát. <u>Ezek munkássága negatívnak mondható vonásai</u>.
A Szevillai borbély a vígopera legkiemelkedőbb alkotása. <u>Sikereit 34 éves koráig valósítja meg, azután már nem komponál</u>, kivéve az időskorban írt ''Stabat mater''-t és 10 tételes oratóriumát.
[[w:Gaetano Donizetti|'''Gaetano Donizetti''']] (1797. Bergamo-1848. Bergamo) ugyancsak olasz operaszerző, kit atyja tanári pályára szánt, ezt meghiúsítandó a hadseregbe lépett. Velencében teljesített szolgálatot, s már 1818-ban ott színre hozatta első operáját. Termékeny komponista volt, évente olykor 4 műve is a nyilvánosság elé került. 1832-ben a ''Szerelmi bájital'' a vígopera terén is a legünnepeltebb mesterek sorába emeli. A ''Lammermoori Lucia'' nagysikerű nápolyi bemutatója után az ottani konzervatórium tanára lett. Hihetetlenül gyorsan dolgozott, összesen '''75 operát''' írt. Zenetörténeti helyét Rossini és Verdi között pontosan félúton jelölhetjük, ki.
[[w:Giuseppe Verdi|'''Giuseppe Verdi''']] (1813. Roncole-1901. Milano) a 19. századi romantikus opera legkiválóbb alakja. Annak ellenére, hogy zenei tehetsége már gyermekkorában megnyilvánult, a milánói konzervatóriumba - 1832-ben - nem vették fel. Egy ideig a Scala-színház korrepetitora, Lavigna tanítványa volt. A nápolyi operához nyúlt vissza, ahol a bel canto volt a középpont. (Itt is ’énekes-diktatúra’ volt.) Ez fejlődött tovább Rossini és Donizetti operáiban.
Olaszország ebben a korban szét volt szakadozva, s akkor akarták egyesíteni. Verdi ebbe a mozgalomba kapcsolódott be történelmi operáival, de más népek és bibliai történetek formájában. ''Nabucco'' c. operája mondanivalója erősen ilyen célú volt. Verdi hamar népszerű lett. Az egyesítési mozgalom hívei Victor Emanuelt akarták olasz királynak. <u>V.E.R.D.I.</u> nevével igyekeztek propagálni akaratukat - Viva Emanuele Re d’Italia! (Éljen Emanuel, Olaszország királya!)
1850 után már érett alkotásokkal jelentkezik, felhagy a történelmi témákkal, és társadalmi témákat dolgoz fel. Ezek is máshol játszódnak le a cenzúra miatt. Ide tartoznak a ''Rigoletto'', ''Trubadur'', ''Traviata''. Európai hírre tesz szert. Stílusa kezd megkomolyodni. Eddig <u>az olasz nép és műdal stílus</u> volt az eszköze, zenekara egy felnagyított gitár volt. Ez a zenekarkezelés átmegy még a második periódusába is, mert az énekszólam ugyan már drámai effektusok kifejezője lesz, de a legdrámaibb helyeken is ilyen kíséretet ad. Az ''Álarcosbál''-tól kezdve már a zenekar is részt vesz a drámai kifejezésben. A ''Don Carlos'' is ilyen. A Szuezi-csatorna megnyitása alkalmára kérték fel opera komponálására, ekkor született meg az ''Aida'', melyben <u>egyiptomi motívum nincs, mégis egyiptomi hangulatot ad</u>. Munkásságának harmadik szakaszában <u>Wagner hatása alá került</u>. 80 éves kora után írta meg két legnagyobb operáját az ''Otello''-t és a ''Falstaff''-ot. A Wagner-elvek alapján komponált, de '''önmagát nem tagadta meg'''. (A vígoperák között a Falstaff a 2. számú kiemelkedő, 3. a Gianni Schicci, Puccini műve) Az énekesek sok áriát eltorzítottak a kadenciákkal. Most igyekeznek megtisztítan
Manzoni halála hatására írta meg ''Rekviem''-jét. Vonósnégyes-ének basszusa C-dúr skála, de az alaphangon kívül minden fok módosítva van. A '''tonalitás elmosódása''' már nála megkezdődik. Az Aida-ban a „nilusparti jelenet é-moll, G-dúr és a-moll között '''lebeg''', a Falstaff néhány helyén az akkordok nem funkciósan következnek egymás után.
== Jegyzetek ==
| |||