„A zene története/A 20. század orosz zeneszerzői” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">
== A 20. század orosz zeneszerzői ==
[[w:Nyikoláj Jakovlevics Mjaszkovszkij|'''Nyikoláj Jakovlevics Mjaszkovszkij''']] (1881-1950) egyike a legjelentősebb ororsz szimfonikusoknak. Művészetén Musszorgszkij, Rimszkij-Korzakov, Csajkovszkij hatása érezhető. Főbb művei: 25 szimfónia, zongoradarabok és dalok.
[[w:Szergej Szergejevics Prokofjev|'''Szergej Szergejevics Prokofjev''']] (1891-1953) orosz-szovjet zeneszerző Ljadov, Rimszkij-Korzakov, Cserepnyin és Tanyejev tanítványa, a modern orosz zeneszerző-gárda legismertebb alakja. A szélsőséges nyugati áramlatokhoz, pl. az expresszionizmushoz, politonalitáshoz kapcsolódik. A forradalom után (1917.) disszidált, Amerikában, Japánban és Franciaországban kapcsolódott az ottani zenei áramlatokhoz. 17 évi távollét után, 1934-ben hazatért és beállt az ottani hatalom által diktált un. '''szocialista realizmus''' szolgálatába. Művelt, elegáns formakészséggel rendelkezett, a kifejezés színessége jellemző rá.
Külföldön írt művei: hat szimfónia, ''Chon'' c. balett, '''Három narancs szerelmese'', oratóriumok, kantáták. Otthon írta a következőket: ''Háború és béke'' oratórium, ''Alekszander Nyevszkij kantáta'', ''Nyitány zsidó népzenei témákra'', ''Scherzo 6 fagottra'', ''Rómeó és Júlia balett'', ''Péter és a farkas'' - mese zenével.
[[w:Aram Hacsaturján|'''Aram Hacsaturján''']] (1903. Tbiliszi-1978. Moszkva) <u>örmény-szovjet zeneszerző</u> gordonkát és zeneszerzést tanult, majd Mjaszkovszkijnál zeneszerzést. Zenéje a 19. századi orosz hagyományokhoz kapcsolódik, és '''alapvetően az örmény népzenére támaszkodik'''. Leghíresebb művei ''Gajane'' és ''Spartacus'' c. balettek és a ''Hegedűverseny''. Irt számos hegedű- zongora- és gordonka-művet, de ő komponálta ''Poema o Sztalinye'' c. kórusművet is.
(*Itt én jegyzem meg: a szovjet uralom alatt az érvényesülésért ezt az árat meg kellett fizetni.)
[[w:Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|'''Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics''']] (1906. Szentpétervár-1975. Moszkva) szovjet-orosz zeneszerző. A szentpétervári konzervatóriumban zongorajátékot, elméletet és zeneszerzést tanult. Ő is bekapcsolódott a szocialista realizmus alkotói módszerébe. Ezen belül többféle stílus elképzelhető. Kezdetben az expresszionista irányzatból indult ki, majd később sajátságos stílust alakított ki, <u>külön iskolát jelentett a szovjet zeneszerzésben</u>.
# Expresszionizmus.
# Leegyszerűsödési folyamat egyszerű harmóniákkal.
# E két irányzatot próbálja közös nevezőre hozni.
Prokofjevvel együtt mindenekelőtt a szimfonikus zene területén a szovjet-orosz nemzeti stílus kialakítói közé tartozik.
14 szimfóniája közül legnevezetesebbek az ''V. szimfónia'' és a ''X. szimfónia''. Operái: ''Az orr'' és ''Lady Macbeth''. ''Dal az erdőről'' c. kantátájáért 1950-ben Sztálin-díjat kapott. Jelentős még kamarazenei, kórus- és zongoraművek terén. Filmzenéket és tömegdalokat is komponált.
== Jegyzetek ==
| |||