„A zene története/A magyar zene története/Világi zene” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „{{Azenetörténete-cím}} <div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;pa…”
 
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">ElőszóVilági zene </h2></div>
 
=== Világi zene ===
 
[[w:Tinódi Lantos Sebestyén|'''Tinódi Lantos Sebestyén''']] (1505-10k.-1556) <u>a magyar históriás énekirodalom legnagyobb alakja</u>, a régi énekmondók utódja. Nagy különbség volt közöttük, mert előbbiek képzetlenek, Tinódi viszont művelt ember volt, kottaolvasáshoz és íráshoz értett. Maga írta és adta elő műveit. A históriás ének a jelen eseményeit tartalmazza, az újságot helyettesíti. T. értesüléseket szerzett a végvári harcokról és más eseményekről. Ezeket adta elő a lehető legtöbb helyen, a hallgatóság és utódaik tanulságára. Semmit nem írt le, amit nem ismert. Valóban megtörtént dolgokról énekelt. Ezért <u>szövegei történelmi kútforrások</u>. Versei poétikai szempontból gyengék. Mind a négy sora rímes, ige igével, főnév főnévvel rímel. Ez a legprimitívebb rímfaragás, de ha ez sem ment, akkor jött a „vala”. '''Históriás énekei zeneileg azonban egész magas fokon állnak'''. Kora népdalanyagát is ismerte, de sokat merített a nyugati műzenéből. Onnan eredő dallamfordulatok, ritmusképletek nála jelennek meg először.
 
''Krónika'' c. gyűjteményében 23 dallam található, Kolozsvárott adták ki. A zene szempontjából fontos kútfő, azonban nem lehet jól olvasni, mert '''Tinódi nem használt kulcsokat''', úgy olvashatjuk, ahogyan akarjuk. Néhány dallam <u>pontos megfejtése a folklór révén lehetséges</u>. Ezek a dalok fennmaradtak a népdalokban, esetleg új szöveg került a dallam alá.
 
Az 1600-as évek jellegzetessége a '''hajdútánc'''. (A hajdúk ökörhajcsárok voltak. Városról városra, vidékről vidékre, sőt más országokba is elhajtották a rájuk bízott marhacsordákat. Vándorlásuk közben letáboroztak, megpihentek, s e közben énekeltek-táncoltak. A török hódítások miatt rablóbandákká szerveződtek, üldözték őket, ezért zsoldosnak szegődtek [[w:Bethlen Gábor|Bethlen Gábor]], majd [[w:Bocskai István|Bocskai István]] oldalán. Bocskai 1605.-ben mintegy 10 000 hajdút letelepített és nemesi rangra emelte őket. <u>A hajdúk táncait rajzokból és Brow angol utazó leírásaiból ismerjük</u>. Mindkét kezükben kardot tartottak, amit összeütögettek, ennek következtében nagy csörömpölés keletkezett. Levegőbe ugrottak, guggolva táncoltak. Táncaikat dudaszóval kísérték és énekeltek. Az első két sor moll-, a második két sor dúr-hangnemű, a '''cezúra mimden sorban: 1'''. Ezeket a táncokat külföldön is megismerték, s ott 1750 után ungaresca lett a neve a hajdúk táncának.
 
[[Kép:Zenetörténeti példa-13.jpg|center|600px]]
 
1600-1800-ig a szerelmi költészet termékeit '''Virágénekek'''-nek nevezték. A papok ezeket erkölcstelennek tartották, Pázmány Péter „undok virágénekek”-nek mondta. A pápai református kollégium 1789-ben hozott határozata: „fajtalan énekeknek írogatási és dallási keményen tiltatnak”. Ez az oka, hogy csak kézírásban terjedhettek, nem lehetett kinyomtatni. Azért nevezték így, mert <u>a dalokban neveket virágok nevével helyettesítették</u> - lásd: virágnyelv. Piros rózsa pl. a menyasszony és a vőlegény jelképe volt, megszólítás: <u>gyöngyvirágom</u>, stb. (Ej, haj, gyöngyvirág!) Más országokban is divat volt ez, de inkább állatszimbolikával éltek. Ez bizonyos esetekben hozzánk is átjutott, így került pl. a <u>galambom</u> megszólítás a magyar népdalokba.
 
Ebben az időben a magyar műzene is kezdett nyugati minták alapján formálódni. Nagy részük az un. '''virginál-zene'''. (A virginál kisméretű billentyűs hangszer, a csembaló őse, melyen főleg fiatal leányok játszottak.) Gyűjteményekben maradtak ránk.
 
A ''Hofgreff-gyűjtemény'' nagyrészt históriás énekeket tartalmaz, a ''Lőcsei tabulatúrás könyv''-ben nem hangjegyekkel, hanem fogásokkal vannak lejegyezve a darabok. Ilyenek még a soproni ''Stark-féle virginálkönyv"'', ''Apponyi hangjegy kézikönyv''. Legjelentősebb a '''Kájoni-kódex''', melyben sok magyar főúri ház tánc-zenéi - pl. Apor Lázár tánca - és népi táncdallamok virginál-feldolgozásban, valamint művészi egyházi zenék - Viadana-, Schütz-művek - kaptak helyet. [[w:Kájoni János|'''Kájoni János''']] (1629.-1687.) a csíki ferences rendház főnöke.
 
 
== Jegyzetek ==