„Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
68. sor:
 
[[Kép:Széchenyi István.jpg|thumb|180px|right|Széchenyi István]]
:A vers Rák téridejének másik főszereplője Széchenyi István gróf. Az ő felléptével - de még az Ikrek jegyében - onnan kell számolni, mikor így szól a veres: „Múlik a tél, esztendő is/Múlat a gróf, feled ő is…” Ez az „a” gróf merőben más, mint Bárczi, akivel a vers elején találkoztunk. A régi embergyűlölő és mogorva, dölyfös és pökhendi, gonosz, az alsóbb népréteget lenéző figura volt. Az új ehhez képest - mintha kicserélték volna… Ő mulatós, (ló)versenyre, vadászatra, társaságba járó és vidám, élénk, bátor, mosolygós, a túloldallal (másvilággal) keres kapcsolatot - hidak! a ''Híd-avatás''ban is lehet Széchenyihez van szerencsénk ("Enyém a hadvezéri pálca..." /Lipcse/)-, tehát kicsit különc... Írással, szellemmel hozható összefüggésbe, a végére viszont – úgy beszélik – megbolondul. ("Csitt, való: a gróf bolond") Neki egy bizonyos Verón nevű személy ír – és nem megjelenik – egy szeánszon, többek szeme láttára. Verón még nem a gróf lánya, hanem annak szülőanyja. (A kastély folyosóin, termeiben zokogva bolyongó grófné, Benő anyja jusson eszünkbe az ''A kép-mutogató''val szereplői, helyszínei, témája és sejtelmes-misztikus hangulata miatt szorosan összefüggő ''Tetemre-hívás''ból.) Ezen asszonnyal volt hát szerelmi viszonya „a” grófunknak, levelezésben is állottak egymással, innen ismeri fel a szeánszon annak kézírását. („S a papírra ez van írva/Ismert kézzel: „Én, Verón”) E szerelemből született a grófkisasszony, aki neve Veronika – hisz ő anyja lánya (de nem Bárczi grófé…)
 
:Ahol képekkel dolgoznak, ott szinte biztos, manipulálják azokat, így véleményünket, értelmünket is. (Pl. mai reklámok) Itt e rászedés azzal történik, mikor a grófkisasszonyt a vers ''elején'' feltűnő gróf lányának tételezzük. („Ezt szigorún tudtul adja/ Grófkisasszony édesatyja”) A narrátor nevéhez hűen bolondítja közönségét. (Narre: bolond /német/) Az ilyen nüansznyi apróságokra hívja fel figyelmünk Bókay Antal is ''Irodalomtudomány a modern és posztmodern korban'' című művében: „Az irodalmi szöveg meghatározó tulajdonsága így lesz […] a kétértelműség, a paradoxon, az irónia, a metafóra, egyszóval mindaz, ami megbontja a jelentés egyértelműségét, megfoghatóságát.” (Osiris Kvk, Bp. 1997, 176. old)