„Akarta a fene/Petőfi jelenléte” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
15. sor:
:Petőfi egyszer nagy nekibúsulásában – vagy jókedvében? – elkövetett a Felhők ciklusban egy végzetesnek tűnő hibát, ami egyben irodalmi végrendeleteként is érthető... és így ''ármány'' a (Felhők-béli)<ref>amely időjárási képződményre - de egyben Petőfi-versciklusra is - egyértelműen utal az így verskezdetnek megtett versközép, amely az ismert "Imhol kerekedik egy fekete felhő" kezdetű népdalra "játszik rá"</ref> ''keze-írása''. Megjegyezzük, hogy csakis iménti szavakat emeli ki Arany a most elemzett balladájában.
:Erről az ármányos kézírásról Petőfi már csak azért is eszünkbe ötlik - pár asszociatív bakugrást közbeiktatva -, mert Schiller műve az ''Ármány és szerelem''.
:A német költő ezen drámájára az utalás Arany balladájának "ármány" dőlt betűs szavában rejlik. A szerelem pedig vagy asszociálódik "magától", vagy itt emlékeztetünk, hogy "szerelmes szív"ről beszél kicsit később maga Arany is. A balladai levél pedig szívből jön és ahhoz is szól. Ugyanakkor Arany tesz célzást Schiller egy dalára majd ''A kép-mutogató'' lábjegyzetében, de úgy, hogy a háttérben szintúgy ott lappang Petőfi is, mivel annak apropóján, ami révén Arany "előveszi" és megemlíti a Schiller-vers magyarra fordítóját (Szemere Pált), megemlíthetné akár magát Petőfi Sándort is, hiszen ő is fordította ugyanazt a Schiller-dalt. (''Ifjú a pataknál'') Hogy Arany ne tudta volna azt, hogy a verset Petőfi is fordította, kizárhatónak tartjuk. Kiválóan ismeri barátja költészetét, néha még
:Petőfi Sándor személyéről van szó tehát... és hogy mi lenne ez a bizonyos kijavítandó - jóváteendő - vers, ami a Felhők ciklusban született … kiderül a végén az évköri menetnek… Ime, Arany egy 1847 szeptemberi levélrészlete Petőfihez: figyeljük meg az idő (egy nászéjszaka miatti!) megcsavarodását, a piros-fekete szín külön kiemelését és Arany óva intését egy cselekvéstől (v.ö. Mátyás ábrázolásától is intette)…
| |||