„Amikor a fák meghalnak/Védelemnyújtás” változatai közötti eltérés

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">11. Védelemnyújtás </h2>

<!-- A PAGENAME helyére írhatod a fejezet címét, a >.......</h2>kipontozott részre. Így a pervonalas cím megszüntethető! -->

 

Boldi már akkora fiú volt, hogy Szala-Vátra egyedül járt le iskolába. A minden napos utat oda-vissza csaknem minden alkalommal gyalog a rövidítő ösvényen tette meg, és csaknem mindig késett is az órákról. Viszont ha még kissé bajosan is de abban az évben az ötödik osztállyal végzett. Az osztálytársaihoz hasonlítva egyáltalán nem volt lemaradott gyerek, csak kissé szétszórt figyelmű. Ugyanis, neki az esze mindig, szó szerint értelmezve, az ágak hegyén járt. Ott, kinn a végtelen szabadságban, az erdőben, ahol tökéletesen ismert is minden jelentéktelennek látszó kis ösvény és helyet. Napirenden volt mindig, hogy hol milyen gomba található és, melyik oldalban mikor melyik erdei gyümölcs érik. A tanulás épp csak annyiból érdekelte, hogy épp kitudja járni az iskolát, és mivel nagyon szeretett faragni, a fával dolgozni abban reménykedett, hogy majd asztalosként Szala-Váton a gyárban fog dolgozni.

Állítólag az alaposan helybenhagyott Cápát a nagybátyja közreműködésével a szolgálatos nővérek és orvosok vették elsősegélybe és még ha akaratlanul is, de az incidens tanúit lettek. Így a helyzet kissé bonyolódni kezdett és Artúrnak komoly erőfeszítésekbe került, míg ténylegesen sikerült elsimítania a dolgokat és amire egyszer csak magyarázatot lehetett kapni azt kellőképpen meg is találja. Bátran vállalta a szülei részéről való megrovásokat, hogy ennyire lealacsonyító módon holmi verekedésekbe keverte magát és mindent megtett, hogy a dolgok elsimuljanak. Mert ugyanis voltak már neki olyan befolyásos ismerősei is az egészségügynél, és kiváltképpen a Szanatóriumnál, akik még értékelni is tudták, amint véglegesen pontot tett a már régebbről megkezdett ügyének a végére. Igaz, hogy a bonyodalmak végkimenetele meglehetősen hosszasra nyúlt és csak hajszálon múlott, Tóni nem vesztette el a villanyszerelői állását. Végül is Artúr aztán teljesen megnyugodva, tiszta szívvel foghatott neki a tizenkettedik osztály elvégzéséhez.