„Amikor a fák meghalnak/Amikor meghal” változatai közötti eltérés

Akkor október vége lehetett és Csibész a végnapjait járta. Ezt tudta mindenki, aki szerette és nagyon fájlalták, hogy végképp búcsút kell venniük öreg barátjuktól, aki egy az egyben már családtagnak számított. Viszont ezen kívül még volt egy elég súlyos probléma is. Liát semmiképp nem tudták megvigasztalni. Antika is már elég nagyfiú volt ahhoz, hogy felmérje azt, hogy édesanyja tényleg mekkora nagy veszélyben van. Ugyanis Lia sokszor teljesen félrebeszélt és folyton azt hajtogatta, hogy őt Tónival csakis Csibész életbemaradása köti egybe. Hisz’ a házaséletük éveivel egyidős. Tóni adta neki épp akkor, amikor egybe keltek… És Boldi hiába próbálkozott különféle magyarázatokkal, mert egyszerűen nem volt akinek.

― Lia! ― simogatta meg a nővére gyötrelmektől eltorzult arcát ― Drága szeretett Lia! Jól tudom, hogy titeket Csibésszel a sors mennyire egybekötött, de próbáld felmérni azt is, hogy a hűséget illetően az évek során Csibész Tóninál sokkal többet bizonyított és most vele együtt a hűség is meghal. Érted Lia édesem? Érted? Úgy értem, hogy a Tóni irántad való hűsége! Valamiképp túl kell tenned magadat ezen! Annyira sajnállak! És annyira szeretlek, hogy nem bírom elviselni amint így szenvedsz!

 

----

----