„Kovács Béla nagybátyám életírása” változatai közötti eltérés

a
*/Béla nagybátyám életírása/*
a (*/Béla nagybátyám életírása/*)
A menetszázadokat úgy küldték a frontra, hogy a katonák már nem a szokásos tiszta új ruhát kapták, hanem a frontról, az elesettekről leszedett, kimosott és fertőtlenített ruhákba öltöztek. Akik ilyen ruhát kaptak, tarka, vérfoltos ruhákat viseltek, a háború legvégén volt így. Ilyen látványban is volt részem, ami furcsa hatást váltott ki akkor belőlem.
 
A német Mackensen(?) seregek visszavonultak Romániából és Erdélyből. Szegeden keresztül is sok csapat vonult át, ezek élelmiszerekért cseréltek sok mindent a fölszereléseikből, (lovakat, trénkocsikat és egyéb holmikat stb.) Igyekeztek hazájukba. Volt egy bizonyos idő, amikor a nyugati és balkáni frontokról hazatartó (főleg Erdélybe) szórvány, szétszórt különféle nemzetiségű leszerelő katonák átvonultak éjjel-nappal Szegeden, és mivel mi a Kossuth L. sug. úton laktunk, éjszakánként az ilyen nagy zajjal, kiabálással és elvétve lövöldözésekkel átvonulók kellemetlenkedtek a városunkban. Majd jött a Szegedet megszálló francia és balkáni haderő csapatainak korszaka. Újszeged szerb megszállás alatt volt, a szerb katonák vegyes ruházatúak és fegyverzetűek voltak, bikacsök lógott az oldalukon némelyiknek, és ezt rendcsinálásra alkalmazták néha. Ha valakit bevittek a parancsnokságra, még néha a 25 botbüntetést is alkalmazták. Az újszegedi oldalon jobb és olcsóbb volt a bevásárlási lehetőség akkor. Szegeden jegyrendszer volt egy ideig és rossz volt az ellátás.
Még megemlítem azt is, hogy a háború ideje alatt Szegeden voltak olasz – szerb és orosz hadifoglyok is. A háború vége felé eljött az idő, amikor jegyre kukoricás kenyeret adtak, és a pékség előtt sort álltunk!
 
1 349

szerkesztés