„Az elvarázsolt hegygerinc/Elválás/Erő általi érvényesülés” változatai közötti eltérés

{{Az elvarázsolt-cím}}

 

 

Nem volt vitás, hogy Damjanek kényszerből ment a városba, az iskolába, az ottani közösségbe, hisz' apja elveit mindig ellenségesen fogadta és ebből kifolyólag az új hely egy halálos ellenség volt számára. Távol állt tőle az aggodalmaskodás, szorongás, egyáltalán nem félt ő semmitől és senkitől, csak rettenetesen dühös volt és szabadságától teljesen megfosztva érezte magát. Már az első napokban észre vette, hogy "új fiú lévén" a mások szemében csak egy "jövevénynek" számít és még azt is elvárnák, hogy hozzuk alkalmazkodjon. Ez az észrevétel még ellenségesebbé formálta az egész fellépését, kikényszerítve belőle egy olyan fajta kihívást, ami arról szólt, hogy "Majd én megmutatom (mindenkinek), hogy ki vagyok!!". És ez csakis kimondottan a tetterőre vonatkozott. És ennek bizonyítására már az első napokban sor került. Viszont ez a számára kitűnően sikeres bizonyítás azonban a társaiból egyáltalán nem elismerést, hanem inkább ellenszenvet váltott ki amelyet annak ellenére, hogy ő egy magabiztos harcos volt, azért sokáig éreztettek is vele. Néhány kimondottan "sikeres" fellépése után rövid időn belül meg tapasztalhatta azt, hogy az erőfölény nem minden. Belemenőssége folytán hiába tartanak tőle még a nagyobbak is, ha nincsenek barátai. Nincsen senki, akinek csak meg említhetné, hogy milyen fenséges erdei tájakat cserélt fel ezzel a meglehetősen visszataszító városi élettel és milyen csodálatos lányt hagyott ott azon a gyönyörű vidéken. És, hogy legszívesebben ott élne valahol az erdőn, vagy annak közelében valahol… De valahol mélyen legbelül érezte azt, hogy ha netalán valamelyik gyerek valamiképp mégis mindezeknek csak felét is meghallgatná, mégsem tudna kellőképpen együtt érző lenni vele és egyszerűen csak azért, mert nem érezné őt barátjának. És szomorúan tapasztalta, hogy bizony osztálytársai közül egy sincs aki őt barátjának tekintené.

 

----

----