„Finnugor népek meséi/Karjalai-finn mesék/Mese a kis fekete rucáról” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
61. sor:
- Hát akkor ültesd be a ladikba, bátyám, csak aztán meg ne bánd, ha minden rosszra fordul.
Így hát beültették a boszorkányt a ladikba, és továbbeveztek. Hamarosan föltűntek a királyi palota falai. Hátra szólt ekkor a lányhoz a bátyja:
- Édes húgom, igazítsd meg a ruhádat, már látszanak a királyi palota falai, már látszanak a városi házak ormai.
- Szóltál valamit, bátyám? - kérdezte a leány. Nem hallotta, mit mondott a bátyja, mivel Szüöjätär bűbájossággal megrontotta a hallását.
Szótlanul eveztek még egy darabig, azután ismét megszólalt a legény:
- Édes húgom, igazítsd meg a ruhádat, már látszanak a királyi palota falai, már látszanak a városi házak ormai.
- Szóltál valamit, kedves bátyám? Nem hallom! - mondta a lány.
Erre megszólalt a gonosz boszorkány:
- Dobd be a kendőd a tengerbe, aztán magad is ugorj utána!
De a lány nem hallotta.
Megint eveztek egy kis darabig, azután újra így szólt a legény:
- Édes húgom, igazítsd meg a ruhádat, már látszik a király palotája.
Szüöjätär varázsszavakat mondott:
- Ugorj a tengerbe, és változz fekete rucává!
Beugrott hát a lány a vízbe, és fekete rucává változott. A bátyja meg észre se vette, annyira elmerült az evezésbe. A ladik meg már oda is siklott a királyi palota elé. Elébük jött a királyfi meg a lakodalomba hívott vendégek. Kérdi a királyfi:
- Ez volna a húgod? Hej, de rászedtél, de csúnyán becsaptál, te legény, hiszen azt mondtad, hogy a húgod szépsége párját ritkítja hetedhét országban!
És mielőtt a legény egyet is szólhatott volna, a királyfi megparancsolta, hogy zárják be a fiút az istállóba, a csikók közé.
Éjfélkor háromszor egymás után nagy hullámot vetett a tenger, a kis fekete ruca odaúszott a kikötőbürühöz, és szóra nyitotta a csőrét:
- Gyere ide, tarka kutyus, áruld el, mivel vendégeltek meg a királyfi lakodalmán!
Odafut erre a kis kutyus, és mondja:
- Száraz kenyérhajjal meg halszálkával vendégeltek meg.
A kis fekete ruca odaadta a kendőjét a kutyusnak, és így szólt:
- Tedd ezt a kendőt a királyfi párnája alá, talán megkegyelmez a bátyámnak.
Hogy, hogy nem, ezt a beszélgetést megleste egy öregasszony. A kiskutya elvitte a kendőt a királyfi szobájába, és a párnája alá csempészte.
----
| |||