„Finnugor népek meséi/Karjalai-finn mesék/Mese a kis fekete rucáról” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
107. sor:
Hogy, hogy nem, ezt a beszélgetést megleste egy öregasszony. A kiskutya elvitte a kendőt a királyfi szobájába, és a párnája alá csempészte.
Reggel fölkel a királyfi, megpillantja a gyönyörű szépen hímzett kendőd és kérdi:
- Hát ez meg hogy került ide?
- Bár a szemem lecsukódik éjjelre, a két kezem szorgosan dolgozik - így hazudott Szüöjätär, a boszorkány.
A királyfi mély gondolatokba merült, azután megszólalt:
- Vigyétek a legényt a bikaistállóba, oda zárjátok be, hadd legyen valamelyest jobb sora.
Eljött a második éjszaka, a palotában nyugovóra tértek. Hát az öregasszony látja ám, hogy a tenger nagy hullámot vet, aztán még egyet, majd megcsobban harmadízben is. Megint a partra úszott a kis fekete ruca, feltotyogott a bürüre, és szóra nyitotta a csőrét:
- Gyere ide, tarka kutyus, áruld el, mivel vendégeltek meg a királyfi lakodalmán!
- Száraz kenyérhéjjal, lerágott csontokkal, meg üres leveskével.
A kis fekete ruca most egy hímzett terítőt adott a kiskutyának:
- Tedd a királyfi párnája alá, talán megkegyelmez a bátyámnak.
A kiskutya fogta a terítőt, és a királyfi párnája alá csempészte. A terítő még a kendőnél is szebb volt, mintha csupa ezüst halpikkelyből szőtték volna.
Reggel, amint felserken a királyfi, megpillantja a terítőt a párnája alatt. Olyan gyönyörű ez a terítő - gondolja magában -, nem is származhatik emberi kéztől. - Nagylelkűen parancsot ad:
- Vigyétek át a legényt a juhakolba!
Ő maga pedig elment anyjához, megmutatta neki a kendőt meg a terítőt.
- Mondd csak anyám, honnan kerül ilyen csudaszép holmi minden éjjel a fejem alá?
Így felelt erre az anyja:
- Menj el fiacskám, a bölcs öregasszonyhoz, tőle kérdezd meg.
A királyfi el is ment az öregasszonyhoz:
- Néném, nem tudnád nékem megmondani, honnan kerül hozzám ez a csudaszép holmi, ki rakja a fejem alá minden éjjel?
- Hogyne tudnám, öcsém! - felelte az öregasszony. - A mátkád küldi, az igazi mátkád. Hiszen az, aki a legénnyel jött, nem más, mint Szüöjätär, a gonosz boszorkány. Bekéredzkedett a ladikba, amikor a legény elhozta hozzád a húgát, aztán bűbájossággal kis fekete rucává változtatta a lányt.
Hej, de nekibúsult erre a királyfi.
----
| |||