„Finnugor népek meséi/Karjalai-finn mesék/Mese a kis fekete rucáról” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
159. sor:
- Gyere ki hozzám, tarka kutyuska, meséld el szépen, mivel vendégeltek meg a királyfi lakodalmán!
- Száraz kenyérhéjjal meg romlott hallal. Csakhogy nem bírok hozzád kimenni, mert megkötöttek.
A kis ruca kilépett a partra, odament a kutyához, és úgy beszélt hozzá:
- Fogd ezt a batyut, vidd el a királyfinak, talán megkegyelmez a bátyámnak.
Ekkor előpattant a királyfi, kitépte a kis fekete ruca balszárnyát, mire az viperává változott, a vipera féreggé, a féreg meg sodrófává. A királyfi nagy vágyakozásában türelmetlenül hajította át a vállán a sodrófát, aztán hátrapillantott, és csodák csodája, egy gyönyörű szép leány termett a háta mögött. Olyan szép, hogy párját ritkította az egész világon.
Ekkor megszólalt a királyfi:
- Te az enyém, én a tiéd. Gyere hozzám feleségül.
De a leány így felelt:
- Nem megyek, mert Szüöjätär másodszor is megront.
- Ne félj, már nem tehet kárt bennünk soha többé. Légy a feleségem!
A királyfi az öregasszonyra bízta a leányt, maga pedig elindult a királyi palotába. Alighogy hazaért, tüstént szabadon bocsátotta menyasszonya bátyját, katonáinak pedig megparancsolta:
- Menjetek a fürdőházba, és ássatok egy tíz öl mély gödröt a küszöb alatt. A gödröt töltsétek meg szurokkal, a szurok meg szüntelenül forrjon, bugyborékoljon.
A katonák teljesítették a parancsát. Aztán még vörös szőnyeget terítettek a palotától a fürdőházig vezető útra.
Amikor ez is megvolt, így szólt a királyfi:
- Kísérjétek a menyecskét a fürdőházba.
Az udvarhölgyek karonfogták Szüöjätärt, és a fürdőházba vezették. Még dicsekedett is a gonosz boszorkány:
- Ó, milyen tisztesség éri a király fiának feleségét!
Ekkor a katonák a fürdőház küszöbénél kirántották a szőnyeget Szüöjätär lába alól, a gonosz pára beesett a gödörbe, s elpusztult.
Nem volt már semmi akadálya a szerelmesek boldogságának. Még aznap egybe is keltek, hét országra szóló lakodalmat tartottak. A királyfi a sógorának gyönyörűséges palotát építtetett, és mindnyájan boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Ezzel a mesének vége.
----
| |||