„Heraldikai lexikon/Archontológia” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
101. sor:
katolikus plébániák [[Historia Domus]]ainak mintájára. Az első országgyűlési titulatúra 1608-ból maradt fenn. Horvátországban
[[Heraldikai lexikon/Pavao Ritter Vitezović|Paulus Ritter]] 1710-ben készítette el ''Chronologia banorum'' című kéziratos művét, mely nemcsak a tisztségviselők
kronológiáját tartalmazza, hanem életrajzi, működési és [[heraldika]]i leírással is kiegészül, amely így valódi archontológiának tekinthető. A 18. századtól kiadott tudományos művek (Szentiványi Márton, Bél Mátyás, Lehoczky András) megadták a megyei tisztviselők jegyzékét is. [[Bél Mátyás]] a ''Notitia''-ban nemcsak a vármegyék főispánjainak nevét közli, de működésük jellemzőit is. A naptárak mellékleteként ebben az időben, az 1730-as évektől kerülnek kiadásra az évenkénti hivatalos tiszticímtárak. [[Wagner Károly]] 1782-es kéziratos művében elkészítette Magyarország főispánjainak jegyzékét. Jezsuita rendtársa, [[Nicolaus Schmitth]] (1707-1767) hozzá hasonlóan 1739-től az archontológiai jellegű művek sorát adta ki a nádorokról, török szultánokról és az esztergomi ésekekről. Az első önállóan megjelent tiszti címtár Speiser Ferenc Domonkos, ''Ecclesiasticae et saeculares Regni Hungariae dignitates ac honorum tituli'' (1764) című műve volt, a Helytartótanács ellenőrzése mellet, mely már nem tartalmazott kalendáriumot. A Helytartótanács 1789. november 4-i rendelete alapján a bármely hivatalt érintő változást minden év október 1-jéig (később augusztus vége-október vége között) kell bejelenteni. Így január 1-jén mindig az aktuális címtár jelenhetett meg. Decsy Sámuel a ''Magyar álmanak''ban (1794-1796) tette közzé a megyei tsztviselők teljes névsorát. Bors Sámuel a ''Tiszti tár''ban (1826) főként a megyék és városok tiszti karát ismerteti.
Grossing József (1751-1830) kísérletet tett az első enciklopédikus archontológiai összefoglalásra. ''Tabulae Chronologicae... Regni Hungariae... ab Anno Christi nato millessimo usque ad nostra... tempora'' (Pozsony, 1806) című műve a [[magyar király]]ok, [[esztergomi érsek]]ek, [[nádor]]ok, [[országbíró]]k, [[horvát bán]]ok, [[erdélyi vajda|
erdélyi vajdák]] és [[erdélyi fejedelem|fejedelmek]], [[macsói bán|macsói]] és [[szörényi bán]]ok, [[tárnokmester|tárnok-]], [[Heraldikai lexikon/Ajtónállómester|ajtónálló-]] és [[főlovászmester]]ek, temesi és pozsonyi grófok, és a királyi [[kancellár]]ok kronológiai
adatait tartalmazta. A rovatokban helyet hagyott az utólagos bejegyzések számára is. A [[Heraldikai lexikon/Levéltár|levéltár]]i munka segédletéül és talán Grossing hatására készítette el az 1810-es években [[Lendvay Ignác Márton]] (1739-1814), kamarai levéltárnok, majd igazgató ''Libri Dignitariorum'' című kéziratos művét (OL E683). A világi méltóságokat az 1. kötet tartalmazza, ''Dignitates saeculares'' címmel, az egyházi méltóságok a 2-4. kötetben találhatók, ''Dignitates ecclesiasticae'' címmel; az 5. kötet, a ''Catalogus comitum comitatuum'' 23 [[vármegye]] [[főispán]]ját közli. Csergheő Ferenc (1775-1855), dunántúli ítélőtáblai
ülnök a tábla fennállásának százéves évfordulójára ''Historia Tabulae Judiciariae Districtualis Trans-Danubian...e'' (Sopron,
1824) című művének függelékében adta ki a tábla bíráinak és alsóbb hivatalnokainak jegyzékét, mely az első olyan archontológiai
összeállítás, mely egy hatósági szerv teljes személyzetére kiterjed, a legkisebb ideiglenes hivatalnokokig. Czech János, ''Győr vármegye fő-ispánjairól'' (1827) az első olyan, önálló kötetben megjelent archontológia, mely egy megye tisztségviselőivel foglalkozik. A Trattner-Károlyi kiadó egy századon át jelentette meg a ''Megbővített közhasznú nemzeti vagy hazai kalendárium''ot (1815-1916), a vármegyék, az egyetem, a testőrség a pesti ügyvédek és néhány mezőváros tisztikarát közölte. Ekkoriban kezdtek megjelenni az ún. tiszti szótárai is, melyek közül néhány megadja az egyes világi és egyházi tisztségek latin és magyar neveit, és a viselőinek kijáró megszólítást.
Kéziratban maradtak Waltherr László Imre (1788-1865), a gróf Károlyi család levéltárnokának középkori egyházi és világi tisztségviselőkre vonatkozó gyűjtései, akárcsak Nagy Imre (1822-1894), kúriai bíró, jogtörténész ''Archontologia Status
122 ⟶ 114 sor:
archontológiai kutatást is. Az 1840-1860-as években az ''Új Magyar Múzeum'' és ''Magyar Történelmi Tár'' adott ki archontológiai jegyzékeket. A [[Századok]] című folyóirat a kezdetektől fogva közölt archontológiai írásokat, [[Pesty Frigyes]] és mások tollából.
A századfordulón jelent meg Somogyi Zsigmond ''Magyarország főispánjainak albuma'' (Szombathely, 1889), új kiadása: ''Magyarország főispánjainak története 1000-1903'' (Budapest, 1903). 1873-tól indult útjára a ''Magyarország tiszti cím- és névtára'' (1873-1944), mely végül összesen 51 kötetben jelent meg. Az első világháború előtt jelent meg Kollányi Ferenc ''Esztergomi kanonokok 1100-1900'' (Esztergom, 1900), valamint Choboth Ferenc és Csáky Károly Emánuel ''A váci'' egyházmegye történeti névtára (Vác, I-II. 1915-1917) című műve, mely utóbbi történeti, földrajzi és plébániatörténeti lexikon is. Ekkor élénkült meg a középkort érintő archontológiai kutatás is (Csánki Dezső, Wertner Mór, Holub József, Bártfai Szabó László, Reiszig Ede).
Az első világháború után sokáig nem készültek önálló archontológiai művek. Az archontológia iránt az 1940-es években nőtt meg ismét az érdeklődés, a [[genealógia|genealógiával]] összefüggésben, majd az 1950-es években azzal együtt az
| |||