„Címerhatározó/Záborszky címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
László; Mihály 1808–1811. Somogyi 2. alispán (Stefaics N.); Anna (Mérey Gásp.); Imre (Farkas Antonia.); Miklós (Mérey Bora) †; Janka (Kund Gusztáv.); Ambrús; Alajos † 1862. Somogyi követ és publ. iró (b. Majthényi Mária.); Amália (Gludovacz József.); Ilona (Mérey Gyula); Béla sz. 1841. (Heller Vilma 1864-től.)
A családfán állók közűl Mihály 1808–1811-ben Somogy vármegye másod alispánja volt. Ennek egyik fia Alajos kora 21. évében ügyvéd, és táblabiró, 1836. körül irta „Lengyel ország hanyatlása“ czímű kis művét, 1841-ben a „Pesti-hirlap elleni gyanusítások és haladás“ czimű pol. röpiratot, ez időben a Pesti-hirlap levelezője volt, 1843-ban az urbéri telkek örökös megváltásának terveit és hasznait, ugyan ez évben szerkeszté Pozsonyban az országgyülési tudosításokat, 1845. körül irta politikai Daguerotyp-eit, 1847-ben pénzügyi tanácsos lett, 1848-ban orsz. gyül. képviselő és annak jegyzője Debreczenben is: majd ministeri titkár és tanácsos, és kormánybiztos; 1849-ben halálra itéltetett, de egy súlyos betegsége által, (mely alatt Haynau elmozdittatott) attól megmenekült. 1861-ben a lengyeltóti kerületből képviselővé választatott, de ismét súlyos betegsége miatt el nem fogadhatá. Ez évben jelent meg utolsó műve „Az osztrák politica árnyai“ czim alatt. Meghalt 1862. april. 5-én. Egy fia maradt: Béla.
A család Turócz megyei ágából ismerjük Z. Györgyöt 1670. tájáról, kinek Draskóczy Milko Zsuzsannától fia Z. Dániel, kinek nejétől nagyjeszeni Jeszenszky Évától leánya Záborszky Zsuzsanna Prónay Mihályné 1707. táján. *
286Trencsín megyében szintén él a család egy ága, mely a nemesi összeirások szerint 1690-ben curialis birtokos volt. 1803-ben Melcsiczen lakott Imre, 1837-ben Melcsiczen ifj. Imre, Závodjén János és György. *
Nógrád megyében Korlát helységben e század elején élt Antal, ki 1805-ben Gömör megyébe Síd helységbe tette át lakását, ott még 1815-ben is birtokos. Ugyan csak Nógrád megyében B.-Gyarmaton 1840-ben is élt egy pár tagja a Záborszky családnak.
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren magas terebélyes zöld fa alatt egy oldalról ágaskodó, nyakán nyillal átütött oroszlán, más oldalán kardos magyar vitéz áll. A paizs fölötti sisak koronájából szintén magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezében nyilat tartva. A somogyi ágnak pecsétében (a mennyire kivehető volt,) a paizs udvarában a fa alatt két ágaskodó állat volna; a paizs fölötti sisak koronájából pedig terebélyes fa magasodik fel.
(Nagy Iván)
Záborszky (zábori). Turócmegyei eredetű régi család, mely IV. Béla királytól 1263-ban kap adományt az ezen megyében fekvő Zábor helységben, melyről a család nevét is vette. A család a XVIII. század közepén már igen kiterjedt család volt s tagjai nemcsak a felsőmagyarországi vármegyékben széledtek el, hanem egyes ágai lekerültek Vas, Zala, majd pedig Somogy megyébe is. Nemessége 1844. szept. 12. legfelsőbb helyen is igazoltatott. – Az élő nemzedék leszármazása visszavezethető a XV. század végén élt Gáspár-ig, kinek fia Mátyás felesége révén Deménfalván is birtokos. Fia Márton, deménfalvi lakos, 1579. Liptó megye jegyzője. Az ő fia volt Dániel, liptóújvári ügyigazgató, ezé pedig István, kinek nejétől, Baán Máriától két fia született, János és Menyhért, kikben két ágra szakad a család.
I. János ágazata. Fiai:
1. János (németlipcse). Fiai:
A) János (szül. 1714.); Ezé János (szül. 1744),; ezé 1. József (szül. 1778) ; és 2. János (szül. 1786.); József fiai: a) József (szül. 1810); b) János (szül. 1814), pozsonyi főispán; és c) István (szül. 1816).; –János fiai: a) János (szül. 1824); b) Miklós (szül. 1825); és c) Gergely (szül. 1827);
B) Ádám (sz. 1721.). Fiai:
1. Ádám (sz. 1744.). Fiai: 1. Ádám (sz. 1769). Fiai: Ádám (sz. 1799); fiai Ambrósius (sz. 1835); és Ferenc (sz. 1840); s József (sz. 1805); kinek fia János (sz. 1826);
2. György (sz. 1769). Fiai: a) János (sz. 1792); fiai János (szül. 1818); és József (sz. 1822); – b) József (sz. 1802); fiai János (sz. 1833); és György (sz. 1838); – c) Ádám (sz. 1805); fia Ádám (sz. 1840); – d) András (sz. 1808.); fia András (sz. 1834);
II. Menyhért ágazata. Menyhért (Deménfalva). Fia Mihály, kinek felesége Horánszky Juliánna. Fiai közül György folytatja tovább a családot. Fia Ádám (1746); ezé László (1790), ezé Mihály (sz. 1812), neje Eötvös Teréz; gyermekei pedig:
1. Lajos (szül. 1841. Csurgó, † 1921.), neje 1. Simon Teréz, 2. jeszenovai Csaplovitz
Paula. Gyermekei:
A) Kálmán (szül. 1868), ev. tanító (Porrogszentkirály). Neje Pataky Irma. Gyermekei:
a) Kálmán (szül. 1899);
b) Irma (szül. 1902.);
153c) Jenő (szül. 1904.);
d) Ida (szül. 1908);
B) Irma (szül. 1870). Férje Mikler Győző;
C) Lajos (szül. 1872., † 1921.). Neje Tóth Mariska. Fia: László (szül. 1903. dec. 31.);
D) Béla (szül. 1876., † 1913.);
E) Ernő (szül. 1878. okt. 26.); körjegyző Vilmány (Abaújmegye). Neje nemes Kovács Erzsébet. Gyermekei: a) Sarolta (szül. 1903); – b) Zoltán (szül. 1905); – c) Emma (szül. 1908.);
2. Gyula (szül. 1843. Nemesdömölk, † 1920. Budapest), ügyvéd (Felsőeőr). Neje jeszenovai Csaplovics Mária. Gyermekei:
A) Zoltán (sz. 1875. márc. 5. Celldömölk), a Magyar Nemzeti Bank ny. fiókfőnöke (Budapest). Neje (esk. 1912. jan. 7. Szolnok) Vass Erzsébet;
B) Jolán (1877–1913).;
C) Jenő (sz. 1878), a főhercegi uradalom igazgatója (Alcsut). Neje 1. árvapataki Geréb Zsuzsánna (elv.), 2. Dudich Margit. Fia (2. nejétől):
Csaba (sz. 1927. febr. 14. Budapest);
3. Elek (†), ügyvéd (Sümeg);
Nagy Iván (Magyarország Családai XII. – 285.) szerint a család somogymegyei ágának néhány ízre terjedő leszármazása ez:
László. Fia Mihály, 1808–1811. Somogy megye II. alispánja. Fiai közül
A) Imre, felesége Farkas Antónia; gyermekei pedig Amália, Gludovácz Józsefné; és Ilona, Mérey Gyuláné;
B) Alajos (†1862. ápr. 5.), 1847. pénzügyi tanácsos, 1848. országgyülési képviselő, később miniszteri titkár, majd kormánybiztos, iró. Neje Majthényi Mária bárónő. Fia:
Béla (sz. 1841.) Neje (esk. 1864) Heller Vilma;
Címer: (arany) mezőben zöld földön álló fa alatt jobbról ágaskodó medve, balról pedig kéknadrágos és kékatillás, kucsmás magyar vitéz, amint a jobbjában tartott hosszú dárdával a medve mellébe szúr; sisakdísz: kékruhás növekvő magyar vitéz jobbjában egyenesen felfelé szegzett nyílvesszőt tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. –
Ehhez a címerhez a következő családi szájhagyomány fűződik. Amikor IV. Béla király a muhi csata után menekült, megtámadta egy medve, melyet a kiséretében volt vitéz lándzsájával leszúrt. Ezt a vitézt a király nemesi rangra emelte s a helyszinén volt fára felküldte s akkora jószágot kapott adományba, aminő területet onnét belátott. Ez lett a család nemesi birtoka.
A család egy másik ágának leszármazása a következő:
Mátyás 1624; Mihály 1622–1695.; Mihály 1668; János; Pál; Jakab; Miklós 1707–1788.; Ádám; Sándor; Mihály; Sámuel; János; György; József; József; Péter; János; Pál; György; Antal; Péter; Zsuzsánna; Anna; Péter 1824–1888.; Gyula 1885–1907.; Árpád * 1882. tanár; Borbála * 1884. Rontó János; Erzsébet * 1886 Lutter B.; Margit * 1887 Szabó Samu; Mária * 1889. Repeczki G.; Gyula * 1891.;
154Vö. NI. XII/284–6.; Siebm. 727.; Balogh 159., 286.; MNCsk. I/52–3. (gen.); Somogym. monogr. 633.; T. XXX/134.; Békésm. tört. III/258.; Benkó 385.; Kősz. 439.; Andr. 84., 124.; Gorzó 138.
Záborszky (alias Chován). Az 1754–55. évi nemesi összeiráskor Turócm.-ben igazolja nemességét.
Záborszky, l. Gasparovits és Závorszky alatt is.
Závorszky (zábori), l. Záborszky (zábori). Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasm.-ben László vétetett fel az igazolt nemesek közé.
Závorszky, l. Gasparovits.
(Kempelen)
Záborszky v. Zábor.
Wappen: In B. vor einem aus gr. Boden sich erhebenden gr. belaubten Baume stehend ein r. gekl. Mann mit g. Gürtel und Pelzkalpag mit r. Sacke, welcher einen Speer durch die Brust eines gegen ihn gekehrten, aufrecht stehenden s. Bären zu stossen scheint. – Kleinod: Der Mann mit der Lanze wachsend. – Decken: bg. – rs.
NB.So meldet Franz v. Csergheö (Tab. Gen. Ec.523 – 524), so siegelt Gabriel Záhoroszky 1685; und einen silbernen Bären (und) keinen Löwen wie bei Nagy Iv. XII. 286 zu lesen) in Blau mit goldenem Halsbande, führten endlich auch die Záboroszky v. Brioh in Böhmen, welche in zweifellosem Zusammenhange gestanden sind, mit diesen unsern Záboroszky.
Nach Magyarorsz. Csal, soll dieses Geschlecht, bereits i. J. 1263 v. König Bila Iv., eine Donation auf Zábor im Turóczer Ctte erhalten haben u. erscheinen nach gleicher Quelle, Johann Sohn des Paul Zábori, 1364 mit seinen Brüdern Nikolaus, Stefan u. Ladislaus genannt. Ausser in Turócz, erscheinen die Záborszky auch in d. Ctten v. Zala, Somogy, Trentschin u. Neograd.
Siebmacher (Böhmischer Adel), nennt Gallus Zaborszky v. Brioh, als i. J. 1378 auftretend und Johann, als 1386 im Saazer Kreise (Böhmen), begütert. – Franz Csergheö, führt als den ihm erstbekannten Ahnherren, Caspar Záborszky de Eadam auf, dessen Sohn Mathäus, eine sichere Margarethe Holkova zu Ehefrau hatte. Mathäus zeugte de Martin, 1579 Com. Lipt. Notar; Martin den Daniel, welcher in Liptau domicilirend Sofie Mattyasowszky zur Ehefrau hatte und dieser den Stefan mit der Gattin Marie Stfan zeugt den Johann und Melchior, welch Letzterer, mit Helen Báan vermält, der Vater de andern Michael wurde, Gatten der Jul. Horánszky, mit den Kindern: Michael, Johann, Adam, Josef u. Ladislaus.
(Cseegheö Fr. Tab. Gen. Nob. Fam. Hung. Cent. I. 523 – 524. – Mscrpt. im Nat. Mus. BPesth. – N. J. XII. 284 – 286).
(Siebmacher)
Gasparovic.
Gasparovic, másként Zavorszky vagy Záborszky de Zábor. György, Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1747-ben; Pál alberti lakos és fiai, György és Ferencz, 1755-ben; Gábor Sárosvármegye bizonyítványa alapján 1759-ben; Pál és János, perbáli lakosok, valamint Pál fiai, Márton és János, Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1806-ban; György és Mihály, ugyancsak perbáli lakosok, hasonlókép Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben Pest vármegye, nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.
Záborszky.
Záborszky (Záborfalvai) György Turócz vármegye bizonyítványai alapján 1747-ben; Gábor 1759-ben; Pál és fiai Márton és János, továbbá János, Mihály és György perbáli lakosok 1806-ban; végül Mihály ugyancsak perbáli lakos és fiai, Imre és József 1807-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.
Czímer: kékben, zöld téren, jobbról vörösruhás és kalpagos vitéz egy (balról szemben álló) medvébe döfi lándzsáját, középen lombos fa. Sisakdísz: vörösruhás magyar vitéz növekvően, jobbjában lándzsával.
Záborszky.
Záborszky. Túrócz vármegye ősrégi családja, a melynek ősei Zábor helységre 1263-ban nyertek adományt IV. Béla királytól. Idővel a család Nyitra, Zala, Somogy, Nógrád és Gömör vármegyékben is elterjedt. Nógrád vármegyében a XIX. század első felében Korlát és Legénd helységekben bírt földesúri joggal.
Záborszky (Záborfalvi).
Turóczmegyei család, mely IV. Bélától 1263-ban nyert adományt Záborfalvára. Vármegyénkben 1771-ben László hirdettette ki nemességét. Ennek fia Mihály, 1800–1807-ig kaposvári főszolgabíró, 1807–1813-ig másodalispán, Várdán volt birtokos. Feleségétől, Stephaics Juliától fiai: Imre (szül. 1800) és Alajos (1805–1862), leányai: Anna Mérey Gáspárné, Johanna Kund Gusztávné. Imrének Farkaspatyi Farkas Antóniától, László és Nagyjeszeni Jeszenszky Katalin leányától fia Kálmán (szül. 1827), leányai: Amália Gludovácz Józsefné és Ilona Mérey Gyuláné. Alajos, az író, nős volt báró Majthényi Máriával.
Czímere: kék pajzsban zöld mezőn álló zöldlombos fa, melynek törzsöke mellett jobbról vörösruhás, sárgacsizmás, süveges, vöröspitykés, jobbkezében lándzsát tartó, baljával a fához támaszkodó férfi áll; balról kiöltött nyelvű, hátulsó lábain ülő, elsőlábait ragadozásra nyujtó, a fa felé fordult barna medve látható. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli fa. Takarók kék-arany, vörös-ezüst.
(Borovszky)
*Irodalom:
| |||