„Címerhatározó/Péter címer” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a ''' Péter''' nevű családok címerével foglalkozik. ---- == Péter 1626 == Fájl:Péter címeres lev…”
 
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
10. sor:
[[Fájl:Péter-címer_1626.jpg|300px]]
 
Péter címer, II. Ferdinánd, Bécs, 1626. június 17 (magántulajdon)
Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4. 453-464.
 
"''A Péter armális külsőségei, szövege'''''félkövér szöveg'''
 
A Péter család oklevele is azok közé tartozik, amelyek magánkézben vannak, s
*Irodalom:
tudományos feldolgozásuk nem történt meg. Az uralkodói aktusokat rögzítő Királyi
Könyvekbe nem vezették be, a család korábbi lakhelyének megfelelő megyei
levéltárban róla készült másolatot nem találtam. Az armálist a család Debrecenben
élő tagjainak jóvoltából vehettem kézbe, 2007-ben.
 
Első ránézésre megállapítható volt, hogy eredeti oklevélről van szó, amelyet
tulajdonosai megbecsülnek. A többnyire hajtogatás következtében kialakult, kisebb
szakadásokat szakszerűen megragasztották, s jelenleg az oklevelet kihajtva,
a gyűrődésektől védve, száraz, sötét helyen tárolják.
 
Az oklevél alakja nem egészen szabályos, 71–72 cm x 48,3 cm-es, fekvő téglalap,
alsó, felhajtott széle (plicája) 12,5 cm széles. A rajta függő kör alakú, enyhén kopottas,
vörös színű, kétoldalú viaszpecséten védőburkolat nincs, átmérője 14 cm.
A pecsétet tartó zsinór ma is élénk színei vörös, fehér, zöld és arany. Az oklevél bal
felső sarkában elhelyezett címerkép arany keretének mérete 12 cm x 11,5 cm. A
kereten belül a rózsaszínnel damaszkolt háttérre festett címert ezüst rózsával lezárt
babérkoszorú övezi. A babérkoszorú és a keret közötti teret arannyal damaszkolták,
s úgy tűnik, a keret belső szélén egy keskeny sávot kékre festettek (mára ez a festék
csak foltokban és halványan maradt meg). Az oklevélen (a lakhely szerinti megye
közgyűlésén történt publikálásra utaló) kihirdetési záradék nincs. Az uralkodó saját
kezű aláírása közvetlenül a szöveg alatt, baloldalt, míg a kancelláré és a királyi
titkáré a szövegtesttől elkülönítve, a plica alá rejtve található.
 
Az arany tinta több helyen is megkopott, emiatt és három, kisebb szakadás miatt
a szöveget több helyen nem lehet elolvasni. Ezen a problémán főként az összehasonlító
módszer alkalmazásával, majdnem 100%-ban lehetett segíteni, fi gyelemmel
arra, hogy a nemesi okleveleknek formulája van (bizonyos részek sablonosak). Számos,
a vizsgált oklevélhez hasonló, illetve azzal nagyjából egykorú oklevélszöveget tanulmányoztam át e módszer alkalmazásához.2 Másolásról persze szó sem lehetett,
hiszen, pl. a méltóságok felsorolása mindig a konkrét keltezési időponthoz kötött,
annak megfelelően, ahogy az azokat betöltő személyek cserélődnek. Ráadásul az
összehasonlítás során kiderült, hogy a Péterek nemeslevele több, kisebb eltérést
is mutat a szokásos formulától, ezért fokozott körültekintéssel kellett eljárnom. A
címerleírás tekintetében a címerkép is fogódzóul szolgált.
 
Az oklevél alább közölt, latin nyelvű szövegében a szögletes zárójelek jelzik a
kipótolt részeket. A hagyományos zárójelekben álló részek a kancelláriai írnok által
rövidítésként elhagyott szótagokat tartalmazzák.
 
NOS FERDINANDUS SECUNDUS DEI GRATIA ELECTUS ROMANORUM
IMPERATOR SEMPER AUGUSTUS AC GERMANIÆ, HUNGARÆ, BOHEMIAE,
DALMATIÆ, CROATIÆ, SCLAVONIÆ, RAMÆ, SERVIÆ, GALLITIÆ,
LODOMERIÆ, CUMANIÆ, BULGARIÆQUE ETC. REX. ARCHIDUX AUSTRIÆ,
DUX BURGUNDIÆ, BRABANTIÆ, STYRIÆ, CARINTIÆ, CARNIOLÆ, MARCHIO
MORAVIÆ, DUX LUCEMBURGÆ, AC SUPERIORIS ET INFERIORIS SILESIÆ,
WIRTEMBERGÆ, ET THEKÆ, PRINCEPS SVEVIÆ, COMES HAPSPURGI, TYROLIS,
FERRETIS, KIBUR[gæ,] Goritiæ, Landgravius Alsatiæ, Marchio Sacri Romani
imperii supra Anasum Burgoviæ, ac Utriusque Lusatiæ, Dominus Marchiæ
Sclavonicæ, Portus Naonis et Salinarum etc. [Memoriae] commendamus tenore
presen(tium) sig(nifi )cantes quibus expedit universis, quod nos cum ad nonnullorum
fi delium n(ost)rorum humillimam Supplicationem nostræ propterea
factam Maiestaty, tum vero attentis et consideratis fi deli[tate et fi del]ibus servitis
MATTHIÆ PETER qua [Ipse sacrae pr]imum Regni Hungariæ Coronæ et deinde
Maiestati n(ost)ræ pro locorum [et] temporum varietate fi deliter exhibuit et impendit,
ac in posterum se exhibere et impendere velle [pollicetur]. [C]um igi[tur ob
id] tum [vero] ex gratia et munifi centia n(ost)ra Regia, qua quosque de’ Nobis ac
Republica Christiana benemeritos et virtut[isque] colende studiosos, antecessorum
nostrorum divorum quondam Hungar(iae) regum exemplo prosequi, [eisque] certa
virtutum suarum [moni]menta, quae ad ma[io]ra q[uaequae præst]anda eos incitare
possent, decernere consuevimus. Eundem itaque MATTHIAM PETER, ac per ipsum
BENEDICTUM similiter PETER fratrem carnalem [et uterinem e statu] conditione
ignobili, de Regiae n(ost)ræ potestatis [plenitudi]ne et gratia speciali, in coetum
et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungar(iæ) partiumquæ
eiusdem Corona subiectarum nobilium duximus coo[ptandos, an]numerandos et
adscribendos. Annuentes et ex certa n(ost)ra scientia animoque deliberato concedentes,
ut ipsi a modo imposterum fut[ur]is et perpetuis semper temporibus,
[omn]ibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegis et im[munitatibus libertatibus,
iuribus], prærogativis [quibus] ceteri,v[eri, anti]qui et indubitati regni nostri
Hungariæ et partium ei subiectarum nobiles, hactenus quomodolibet de iure vel
consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, [uti], frui et gaudere possint
ac valeant haeredesque et poste[ritates ipsorum utriusque sexus universae
valeant atque possint]. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et
clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatae nobilitatis signum
haec arma seu nobilitatis insignia. SCUTUM [videlicet mil]itare erectum coelestini colo[ris, fundum illius viridi campo occupante, super quo] Lupus naturalis suo
colore effi giatus cauda refl ecta [anterioribus] tria lilia fortiter con[…]ta intertenere
distentis […]ere posterior[ib]us [pedibus] erecte stare ac ad dextram scuti partem
fuse convertere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem [apertam reg]io
diademate alterium Lupum medio[tenus eminen]tem cauda sursum refl exa ac
de cætero inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive
cono galeae la[ciniis seu] lemniscis, hinc rubris et [fl avis, illi]nc vero nitidis et fuscis
in scuti extremitates sese passim diffundentibus [scutumque ipsum decenter
exornantibus,] quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium
l(itte)rarum nostrarum pictoris manu et [arti]fi cio propriis suis coloribus clarius
depicta esse conspiciuntur. Eidem MATTHIÆ PETER ac per ipsum superius nominatim
specifi cato persone, ipsarum[que hae]redibus et posteritatibus utriusque
sexus [universis], gratiose danda duximus et conferenda. [De]cernentes et ex certa
nostra scientia [animo]que deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum
futuris semper et perpetuis temporibus, eadem arma seu nobilitatis insignia more
aliorum r[egni no]stri Hung[ariae et] partium ei subiectarum nobilium, sub iisdem
iuribus, praerogat[ivis, in]dultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel
natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique
in praeliis, certaminibus, pugnis, hastiludiis, torneamentis, duellis, mono[machiis,
aliisque] omnibus e[t sing]ulis ac quibusvis [exercitiis, militarib]us et nobilitaribu[s,
necnon sigillis,] velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clipeis,[tentoriis, domibus
et s]epulchris, [general]iter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus,
sub merae vetustae ac sincerae nobilitatis titulo, eos [ac haeredes ipsorum utriusque
se]xus universos ab omnibus cuiuscunque status, [dignitatis, conditionis et
præm]inentiae homines existant, insignitos et ornatos dici, [nominari], haberique
et reputari volumus et mandamus ferre, gestare, illisque in [æ]vum uti, frui et
gaudere possint atquæ valeant hæredesquæ posteritates ipsorum utrius[que s]exus
universae valeant atque possint. IMO nobi[litamus, damus et concedimus] praesentium
per vigorem. In cuius rei memoriam fi rmitatemque perpetuam [praesen]tes
l(itte)ras n(ost)ras Duplici Sigillo nostro, quo ut Rex Hungariæ utimur impendenti
communitas. Eidem MATTHIÆ PETER [ac] per ipsum Benedicto similiter PETER
[supradictis], ipsorumque hæredibus et posteritatibus utriusque sexus universis,
iam natis et deinceps nascituris, gratiose dandas duximus et concedendas.
DATUM per manus fi delis nostri nobis syncere dilecti Reverendissimi in Christo
Patris Domini Petri Pázmány ArchiEpiscop[i…] Strigonien(sis) Lociquæ eiusdem
Comitis perpetui Primatis Hungariæ, Legati nati summi et Secretarii Cancellarii
et Consiliarii n(ost)ri in Civitate nostræ Vienna die Decima Septima Mensis Iunii
Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Vigesimo Sexto regnorum nostrorum Romani
Octavo, [Hungariæ et r]eliquorum nono, Bohemiæ vero anno Decimo. Reverendissimis
[ac] Venerabilibus in Christo Patribus Dominis præfato Petro Pazmany,
Metropolitanæ Strigonien(sis) et Ioanne Teleghdy Colocensis et Bachien(sis) Ecclesiarum
cano[nice unitarum] Electo Archi[episc]opis, Joanne Pyber electo Agriensis,
Petro Domitrovith Zagrabien(sis), Emerico Lossy electo Varadiensies, Stephano
Szenthandrassy de Chykamadeffalva electo Transylvanien(sis), Francisco Erghelio
Vesprimien(sis), Paulo David electo Quinque Ecclesien(sis), Nicolao Dallos electo
Jaurien(sis), Stephano [Senni]ey de Kis Sennie Vacien(sis), præfato Joanne Thelegdy
administratore Nittrien(sis), Gregorio Nagyffalui electo Sirmien(sis), Joanne
Pos[ga]y electo Bosnen(sis), Joanne Ivanchy electo T[in]ninien(sis), Georgio Dubousky electo Chanadien(sis), Comite Vincentio Zucconi Rosonensis, fratre Joanne
Baptista Agatich Segnien(sis) et Modrusien(sis), Ecclesiarum [epi]scopis ecclesias
DEI foeliciter gubernan(tibus). ITEM Sp(ectabi)libus ac Magnifi cis Comite Nicol[ao
Eszt]erhassy de Galantha præfati Regni nostri Hungariae Palatine, Comite Melchiore
Alaghy de Bekeny Iudice Curiæ nostrae Regiae,Comite Georgio a Zrenio dic[torum
regnorum nostroru]m Dalmatiæ, Croatiæ et Sclavoniæ Bano ac Agazorum nostrorum
Regalium Magistro, Comite Christophoro B[anffi ] de Alsó Lindua Tavernicorum
comite Paolo de Nadasd cubiculariorum, Paulo Rakoczy de felseő Vadasz ianitorum,
Thoma Bosznyak de Magyarbeell [dapi]ferorum, [Paulo Pallffy] de Erdod pincernarum
et Emerico Czobor de Czobor Szenthmihaly curiae nostrorum Regalium Magistris
ac S[tepha]no Pallffy de dicta Erdeod comite comitatus Posoniensi, ceterisque quam
plurimis regni nostri Hungariae COMITATUS tenentibus et HONORES.
 
Ferdinandus<br>
Petrus Pazmany<br>
Archiepiscopus Strigoniensis<br>
Laurentius Ferenczffy<br>
 
A fentiek szerint rekonstruált latin szöveget magyarra fordítva a következőt kapjuk.
 
Mi, II. Ferdinánd, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár,
Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia,
Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária stb. királya. Ausztria
főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország
őrgrófja, Luxemburg, Felső- és Alsó Szilézia, Württemberg és Téka hercege,
Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferrete, Kiburg, Görcz grófja, Elzász tartománygrófja,
 
az Enns feletti Burgau és mindkét Lausitz római szent birodalmi
őrgrófja,3 a Szláv Őrgrófság, a Naon-i rév és Salzburg ura, stb. Emlékezetül adjuk
jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi, néhány
hűséges emberünknek Felségünk elé terjesztett alázatos kérelmére, továbbá mérlegelve
és fi gyelembe véve PÉTER MÁTYÁSNAK a hűségét és hűséges szolgálatait,
amelyeket személyesen először a Magyar Királyság Szent Koronájának, azután
Felségünknek különböző helyeken és időkben híven tanúsított és teljesített, és
a jövőben is tanúsítani és teljesíteni ígér. Minél fogva királyi kegyelmünkből és
bőkezűségünkből azoknak, akik Előttünk és a Kereszténység előtt érdemesek és
szorgalmasak az erények gyakorlásában, elődeinknek, Magyarország néhai dicső
királyainak példáját követve, erényeiknek elismerését, amely őket még nagyobbak
teljesítésére buzdíthatja, el szoktuk határozni. Ezért tehát ugyanezt a Péter Mátyást
és általa fi vérét, a hasonlóan Péter Benedeket, nemtelen állapotából és helyzetéből
(kiemelve)4 királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünk által Magyarországnak
és a Koronája alá rendelt részeknek igazi és kétségtelen nemesei rendjébe
felvesszük, befogadjuk és soroljuk. Megengedve és megfontolt elhatározásból
beleegyezve, hogy ők mostantól fogva a jövőben örök időkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal
és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és a hozzá tartozó Részek
többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján
éltek és élnek, azokkal mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek,
azokat élvezhessék és bírhassák. Irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és
nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül
a következő címert, avagy nemesi jelvényt adományozzuk. Tudniillik kék színű,
álló hadi PAJZSOT, amelynek alapját zöld talaj foglalja el, amelyen természetes
színű farkas képe látható visszahajló farokkal, [mellső lábaival összefogva] három
liliomot tartva maga előtt, szétterpesztett hátsó lábain állva, a pajzs jobb oldala
felé fordulva. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával, amelyen
felfelé hajló farkával, de egyébként mindenben az alsóhoz hasonló farkas látható
a törzsétől kiemelkedve. A sisak csúcsáról innen vörös és [sárga], onnan pedig
fényes és sötét szalagok és foszlányok ereszkednek alá a pajzs széleiig, amelyek
mindenüvé kiterjedve magát a pajzsot megfelelően ékesítik, miként mindez jelen
oklevelünk elején a festő keze által művészien saját színekkel világosan megfestve
is látható. Ennek a PÉTER MÁTYÁSNAK és ő általa a fent név szerint megjelölt
személynek és mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak ezt a címert kegyesen
adtuk és ajándékoztuk. Elhatározva, eltökélt szándékkal és megfontolt lélekkel
megengedve, hogy ők mostantól fogva a jövőben mindig és örök időkig ezt a
címert, mint a nemesség jelvényét Magyarország és az alávetett Részek igazi, és
kétségtelen nemeseinek a szokása szerint, ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal,
kedvezményekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel azok akár természetnél,
akár régi hagyománynál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, élnek és
örvendenek mindenütt, úgymint csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi
tornákon, bajvívásokon, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon,
nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon,
pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírokon, és általában bárminemű
tárgyon és bármiféle vállalkozás során, a régi és hamisítatlan nemesség címén,
őket és valamennyi mindkét nembeli örökösüket bármely rangú, rendű, állapotú és
méltóságú ember részéről felékesítettnek és felruházottnak mondatni, neveztetni,
elismertetni és tartatni akarjuk, és a címert hordani és viselni megparancsoljuk,
valamint, hogy ők maguk és utánuk következő mindkét nembeli örököseik azt használhassák,
élvezhessék és annak örvendhessenek. Sőt, őket jelen oklevelünk által
megnemesítjük és nekik nemességet adunk és adományozunk. Ennek a dolognak
az emlékére és örök erősségére Kettős Függőpecsétünkkel, amelyet mint Magyarország
királya használunk, megerősített nemesi kiváltságlevelünket ugyanennek a
PÉTER MÁTYÁSNAK, és általa a fent már említett fi vérének, a hasonlóan PÉTER
Benedeknek és azok mindkét nemű összes már megszületett és ezután születendő
örököseinek, és utódainak kegyesen adtuk és átengedtük. Kiadatott a Mi őszintén
kedvelt hívünk, a Krisztusban Főtisztelendő Pázmány Péter esztergomi érsek atya,
ugyanazon vármegye örökös főispánja, (a szentszék) született legmagasabb Követe,
Magyarország Prímása, Kancellárunk és tanácsosunk által Bécs városunkban, az
Úr 1626. esztendejében, június havának 17. napján, Római (birodalombeli) uralkodásunknak
a nyolcadik, a Magyarországinak a kilencedik, a Csehországinak
pedig a tizedik évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, az említett
Pázmány Péter esztergomi érsek és Telegdy János a kánonilag egyesült kalocsai
és bácsi egyházak érseke, Pyber János választott egri, Domitrovics Péter zágrábi, Lóssy Imre választott váradi, csíkamadéfalvai Szentandrássy István választott erdélyi,
Ergeli Ferenc veszprémi, Dávid Pál választott pécsi, Dallos Miklós választott
győri, kissennyei Sennyey István váci, a már említett Thelegdy János nyitrai adminisztrátor, Nagyfaluy Gergely választott szerémi, Posgay János választott boszniai,
Ivánczy János választott tinnini, Dubovszky György választott csanádi, gróf Zucconi
Vince rozsnyói, fráter Agatics János Baptista zenggi és modruszi püspökök, Isten
egyházát szerencsésen kormányozva. Továbbá tekintetes és nagyságos gróf galántai
Esterházy Miklós az előbb mondott Magyarországunk nádora, gróf bekényi Alaghy
Menyhért országbíró, gróf Zrínyi György Dalmácia, Horvátország és Szlavónia
bánja és királyi főlovászmesterünk, gróf alsólendvai Bánffy Kristóf tárnokmester,
gróf Nádasdy Pál főkamarás, felsővadászi Rákóczi Pál főajtónálló, magyarbéli
Bosnyák Tamás főasztalnok, gróf erdődi Pálffy Pál főpohárnok, coborszentmihályi
Czobor Imre főudvarmester, gróf erdődi Pálffy István pozsonyi főispán, valamint a
többi MÉLTÓSÁG, akik Magyarország vármegyéit kormányozzák.
 
Ferdinánd<br>
Pázmány Péter esztergomi érsek<br>
Ferenczffy Lőrinc<br>"
 
Fodor László: A Péter család nemesi oklevele 1626-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4. 454-459.
 
*Irodalom:
 
Fodor László: A Péter család nemesi oklevele 1626-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4. 463. (453-464.)
 
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.