„Címerhatározó/Somogyi címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
3. sor:
----
== derghi és karcsai Somogyi báró==
[[Fájl:Somogyi György arcképe.jpg|thumb|Somogyi György arcképe. 19. századi ismeretlen festő alkotása, olaj. Fotó: Somogyi Mátyás, 2005]]
[[Fájl:Somogyi-kőtábla másolata.jpg|thumb|A Somogyi-kőtábla másolata a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum parkjában. Fotó: Danter Izabella, 2008]]
<gallery perrow="3">
Fájl:Somogyi-kőtábla restaurálás előtt.jpg|A Somogyi-kőtábla restaurálás előtti állapota. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum Fotótára. Fotó: Andrejkovics Pál, 2004
Fájl:Somogyi György emléke.jpg|Somogyi György emléke, Vasárnapi Újság, 1858, V. évf., 4. sz., 40.
Fájl:Somogyi relief a restaurálás után.jpg|A relief a restaurálás után. Fotó: Bevilagua Olga, 2007
</gallery>
"Dunaszerdahelyen immár több mint negyven esztendeje működik a Csallóközi Múzeum az ún. Sárga kastély épületében...
A tanulmány témáját képező Somogyi emléktábla a múzeum történeti gyűjteményébe van bejegyezve a 890. gyarapodási számon, valamint a H-162-es számon. Mészkőből készült, nagysága 120 cm x 100 cm. A múzeum dolgozói 1973-ban a Somogyi család Síposkarcsán élő leszármazottaitól vásárolták meg (Síposkarcsa ma Egyházkarcsa közigazgatási része a Dunaszerdahelyi járásban). Súlyának és méreteinek köszönhetően hosszú ideig „díszlett" a múzeum parkjában egy viszonylag védettebb helyen a szabad ég alatt, kitéve az időjárás viszontagságainak.
...Zuzana Ludiková művészettörténész, a Szlovák Nemzeti Galéria és a SzTA Művészettörténeti Intézetének (Bratislava) munkatársa. Kutatásai során, melyeket a 16. századi kőemlékeknek szentelt, különös tekintettel a kőemlékeken megjelenített portréábrázolásokra, nagy figyelmet szentelt a Somogyi kőtáblának. „Ritka az ilyen emlék a hazai környezetben a 16. század utolsó harmadából (Mikó 1986, 103). Fél alakban ábrázolt szobrászati portrét Somogyi Györgyön kívül a kassai harangöntő Illenfeld András (tl587), az ocsovai kapitány Arnault János (f 1599) és a széleskúti mágnás Balassa Menyhért (tl586 a sírkő alapján) kapott síremlékén (Ludiková 2000-2004, 56). (...)"
2004-ben a múzeum vezetősége a Trnava-i Kerületi Önkormányzat beleegyezésével hozzálátott az értékes műemlék restaurálási munkáinak megvalósításához. ... A munka elvégzésére a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Restaurátori Tanszékének szakemberét, Jaroslav Kuba szobrászművészt, főiskolai tanárt és munkatársait bízta meg. Közös megegyezés alapján elhatározták, hogy kiállítási célra elkészítik a restaurált kőtábla másolatát is. A restaurátori kutatás során fény derült a tárgy mechanikus változásaira, amelyekre feltételezhetően a családi kastély lerombolásakor került sor. Hiányzik az egész arc a kalap felső részével, a jobb kéz egy része a csuklótól és a bal kéz a könyöktől. A dombormű felső jobb sarkában még jól olvasható a következő háromsoros latin nyelvű felirat: GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(E) ANNO/dor(mi)s (15)81.
A kőtáblát az első tisztító munkák elvégzése után a restaurátorok előkészítették a dombormű kiegészítésre szoruló részeinek újraformálására. A felújítási munkákhoz mintául szolgáltak: egy 19. századi ismeretlen festő olajfestménye, amely jelenleg a Somogyi család egyik tagjának magántulajdonában van, valamint a hasonló témájú történeti tanulmányok.
Somogyi György emléktáblája történetének megismeréséhez nagy segítséget nyújtott dr. Somogyi Mátyás, aki régóta foglalkozik a család, ill. a családi kastély történetével. A múzeum kézikönyvtárában található könyvek, folyóiratok közül a Vasárnapi Újság, amelyet Pesten 1858-ban Heckenast Gusztáv nyomdájában adtak ki, újabb forrásanyagot nyújtott a kőtábla történetének kutatásában. (...)
A Somogyi család múltját kutatók a levéltári forrásokból és a szakirodalomból merítve rámutattak, hogy a Somogyi család csallóközi ágát megalapító derghi Somogyi György Síposkarcsán felépíttette, és várkastélya falába elhelyeztette saját magát természetes nagyságában, vaspáncélos és sisakos harci öltözetben ábrázoló domborművét.
A kődombormű leírását Zuzana Ludiková a következőképpen jellemzi:
„A táblán már csak a kastélyépítő Somogyi György domborműves fél alakja látható épen, arcának portrévonásai elkoptak, a tábla alsó sarka letört, a feliratból néhány nehezen feloldható szófoszlány maradt meg. Jól látható viszont a családi címer az alak válla fölött. A pajzs kardot vivő leopárdot ábrázol, tekercsre helyezett sisakból kinövő foszladék kíséri. A tábla máig jól látható érdekessége György öltözete. Leopárdbőrös kacagányának apró mintái jól kivehetők az amúgy jócskán elkopott domborművön. A bal kéz és a jobb kézfej töredék a jellegzetesen kidomboruló párkányzatra támaszkodik, lezárva a kőtömb alsó részét. Az alak mögött a jobb sarokban szablya töredék nyomait fedezzük fel, melyet a jobbjában tartott. A párkányzaton eredetileg „fülkés" részben terjedelmes antik szöveg található. Ma már csupán töredékeket lehet belőle elolvasni. A szöveg tartalmát lejegyezték, amikor a táblára rátaláltak, ám a nehézkes megfogalmazás bizonyos kétségeket vet fel a másolat pontosságát illetően. így hangzik: (STAS LEOPARDE MANU OPERIS FORTISSIMA FERRI,/ ROBARA GENTIS EXTOLLIS NOMEN AD ASTRA TUAE./ TE DEUS EVEXIT SOMOGYI DE PULVERE VIRTUS./ STABIT IN AETERNUM, STETQUOQUE STRUCTA DOMUS." A fejnél újabb feliratot láthatunk, habár nehezen olvasható: „GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(e) ANNO/ dor(mi)s (15)81. A címer viszonylag jó állapotban maradt meg (Ludiková 2000-2004, 54)."
A források alapos kutatása során Somogyi György életéről további adatokat ismertünk meg 19. és a 20. század fordulóján kiadott genealógiai szakirodalomból. A korabeli Magyarország nemesi családjegyzékeiben kutatva összeállt a család származási rendje (Nagy 1863; Borovszky é.n.). A kutatásban további fontos forrásanyagként szerepelnek a csaknem száz évvel később szlovák és magyar nyelven megjelent kiadványok (Pongrác-Stresnák-Ragác-Federmayer 2004, 367; Federmayer 2003; Novák 1980; Somogyi 1997, 2003, 2004).
Ki volt derghi Somogyi György (1557-1593)? A Somogyi család csallóközi ágának megalapítója volt. Kisgyermekként Somogy megyéből került a Csallóközbe a 16. század második felében, az Amadé család birtokára. „1564-ben I. Ferdinánd királytól a karcsai Karcsay Mihály és Mátyás kihalt családi ágának birtokait adományként megkapta. A következő területekről volt szó: a mai Egyház- és Királyfiakarcsák határában fekvő Diak-Karcsa, Barthal-Karcsa és László-Karcsa. Később Sipos-Karcsán is szerzett birtokot, ahol 1581-ben megerősített kastélyt építtetett (Pongrác-Stresfiák-Ragác-Federmayer 2004, 366)" Feleségül vette Erzsébetet, Amadé László leányát, még nagyobb birtokra tett szert és a vármegye leggazdagabb nemesei közé tartozott. Frederik Federmayer idézett művéből kísérhetjük tovább a család György ágának fejlődését. „A Somogyiak második generációjának tagjai többnyire a katonai pályán tevékenykedtek. A családból leginkább Somogyi Mátyás emelkedett ki. 1605-ben csallóközi, tatai és gesztesi főkapitánnyá nevezték ki. Érdemei elismeréséül az uralkodó bárói rangra emelte. Ezután a nógrád megyei Gyarmat várában volt főkapitány (még 1619-ben is). Pozsonyban való tevékenykedésének személyes okai voltak. Habsburg-párti nézetei miatt családjával együtt itt rejtőzködött Bethlen hajdúi elől. 1605-ben pedig Bocskai hadai elől menekült Pozsonyba, mert a csallóközi kastélyát nem találta elég biztonságosnak. 1624-ben, tekintettel magas korára, személyesen nem vett részt a felkelők elleni harcokban. Testvérei közül Somogyi Albert (fl631 után) tűnt ki. 1616-ban az érsekújvári lovasság kapitánya volt. Később Lengyelországba ment, ahol a király szolgálatában álló magyar katonák kapitánya lett. Somogyi Wolfgang (fl606 előtt) Sümeg várának elöljárója volt (1593), később 1604-ben Győr városa és erődítményének alkapitánya (Federmayer, 2003, 256)"."
Bevilagua Olga (Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely): SOMOGYI GYÖRGY FELÚJÍTOTT KŐTÁBLÁJA A CSALLÓKÖZI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL. In: A MUSAEUM HUNGARICUM 2. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja című konferencia tanulmánykötete. Szerkesztette DANTER IZABELLA. Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, Boldogfa, 2008
[http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2010/sk/museum_hungaricum_2/pages/008_Somogyi_Gyorgy.htm]
'''Felhasznált irodalom:'''
BOROVSZKY, Samu:
Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Budapest: Apolo.
FEDERMAYER, Frederik:
2003 Rody starého Prešporka. (Genealogicky rozbor obyvateľstva a topográfia mesta podľa súpisu z roku 1624). Bratislava. 256.
IPOLYI, Arnold:
1858 Csallóköz műemlékei. In: Vasárnapi Újság. Pest: Heckenast Gusztáv, V. évf., 4. sz., 40.
1994 Csallóköz műemlékei. Csallóközi Kiskönyvtár, Bratislava: Kalligram, 211.
LUDIKOVÁ, Zuzana:
2000 - 2004 Pamatná tabuľa Juraja Somogyiho. In: Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó. Dunajská Streda, XXII. évf., 53-56.
MIKÓ, Árpád:
1986 Jagello-kori reneszánsz sírköveinkről. In: Ars Hungarica XIV, 1. sz., 103.
NAGY, Iván:
1863 Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór.
NOVÁK, Jozef:
1980 Rodové erby na Slovensku. Martin: Osveta.
PONGRÁC, Denis - STRESNÁK, Gábor - RAGÁC, Radoslav - FEDERMAYER, Frederik: 2004 Šľachta bratislavskej stolice. (Series Nobilium - Heraldicko-genealogicky lexikon). Bratislava: Agentura Luigi, 366-367.
SOMOGYI, Mátyás:
1997 Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
A szent király hűséges fiai. Adalékok a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez.
Kráľovicove Kračany: Obecný úrad Kráfovicove Kračany.
A derghi és karcsai Somogyi család címere. (Erb rodu Somogyiovcov z Derghu a
Kračian). Praha - Šipošovskô Kračany - Győr: Maánkiadás.
| |||