„Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/Összegzés” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
 
31. sor:
1) Lefekszel velem, vagy kinyírom a fatert-típusú "viccelődése" Benőnek elképzelhető, amire elhangzik egy „nosza hát”…. a tőr átadása kíséretében (tehát nem öngyilkossági célból adja neki)
2) azzal fenyegetett B., minden szexuális kontextustól mentesen, hogy megöli az apját, ha nem adja rájuk az atyai áldását házasodásuk előtt, amiről tudósította Abigélt - aki viszont beszámol erről az apa-fia összezördülésről a vallomásában, amelyben félreérthető a "magát". Mindkét lehetőséget rejti Abigél vallomása. </small></ref>
:Teljesen értelmetlen és megalapozatlan lenne pszichológiailag egy öngyilkosság, ezt már tisztáztuk. Abigél vallomásában a magát szó („…kivégzi magát”, 14. vsz) nem visszaható névmás, hanem tárgyragos névszó, az „önt” párja. Az apát - közös apjuk! - csak azért nem önözheti Benő teteménél, mert akkortájt még ilyen megszólítás nem volt, azt Széchenyi csak később „találta föl”. (És az egészre rájöttünk volna már hamarabb.) Tehát az összes eddigi és a drámai konfliktust rossz helyen kereső elemzés csak a visszaható névmási variációt vette figyelembe. Azt, hogy Abigél az apához beszélne – ami pedig a vallomástétele alatt nagyon is elképzelhető – és ezt rá érti, nem veszik számításbafigyelembe.
:Az eddigi elemzésekből ki nem bontott, a ballada saját tragikumát hordozó (nyelvi) elem pedig ott rejlik, hogy Benő és Abigél testvérek. A hírére jól vigyázó, a tetemrehívást csak a szokás hatalma kényszeréből eszközölő, és attól semmi konkrét eredményt el nem váró, az igazságszolgáltatás gépezetébe bekerülő és szabad akaratát szinte elvesztő Bárczi, mikor elindul újra a vérzés, egy ítéletet hozhat csak a – látszat – alapján, hogy Abigél a tettes… (Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy..”) Mi mást is mondhatna, ő maga szabadkozni-magyarázkodni az erdőben esettek miatt nem szeret, tehát … a lány sorsa …a száműzetés (Vénusz száműzve a Skorpióban, ahová érkeztünk felléptével)