„Amikor a fák meghalnak/A lelki dolgok” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
61. sor:
Artúrt úgy a szavak nyomatéka, mint azok a furcsa mágikus erőt sugárzó szemek annyira zavarba hozta, hogy képtelen volt Annával szembenézni és nagyon, de nagyon megbánta, hogy feltette azt a kíváncsiságát oly régről feszegető kérdést. De nem azért, mert már számított volna ez valamit, hiszen már túltette magát az Anna múltjával kapcsolatos megítéléseken. … Hát gondolhatta volna, hogy beléje lát ez a boszorkány! Ez a gyönyörű boszorkány! Annyira elfogta a szégyenérzet, hogy továbbá már nem nagyon tudta követni a beszélgetést és legszívesebben elvonult volna egy magányos helyre.
Azonban ebben a megterhelt állapotban hosszú percek átélése után mégis egy felszabadultság érzet sietett hozzá enyhítésként. Mégpedig olynyiraolyannyira hatékonyan, hogy szívében csaknem repdesni kezdett az örömtől. Az történt, hogy amikor már kissé sikerült túltennie magát az előbb ért állapotán és figyelmét nagyjából már az elhangzott témára irányította, a beszélgetés épp a jóslásra, jövőbelátásra terelődött.
 
― Azt hiszitek, hogy olyan jó annak aki néha képes bele látni a jövőbe? ― nézett szét Anna a társaságon.
130. sor:
:::::;''Ha harmat vagy, én virág leszek.
:::::;''Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
:::::;''Csak hogy lényinklényünk egyesüljenek.