„Amikor a fák meghalnak/A lelki dolgok” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
61. sor:
Artúrt úgy a szavak nyomatéka, mint azok a furcsa mágikus erőt sugárzó szemek annyira zavarba hozta, hogy képtelen volt Annával szembenézni és nagyon, de nagyon megbánta, hogy feltette azt a kíváncsiságát oly régről feszegető kérdést. De nem azért, mert már számított volna ez valamit, hiszen már túltette magát az Anna múltjával kapcsolatos megítéléseken. … Hát gondolhatta volna, hogy beléje lát ez a boszorkány! Ez a gyönyörű boszorkány! Annyira elfogta a szégyenérzet, hogy továbbá már nem nagyon tudta követni a beszélgetést és legszívesebben elvonult volna egy magányos helyre.
Azonban ebben a megterhelt állapotban hosszú percek átélése után mégis egy felszabadultság érzet sietett hozzá enyhítésként. Mégpedig
― Azt hiszitek, hogy olyan jó annak aki néha képes bele látni a jövőbe? ― nézett szét Anna a társaságon.
130. sor:
:::::;''Ha harmat vagy, én virág leszek.
:::::;''Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
:::::;''Csak hogy
|