„Akarta a fene/A hamis tanú elemzése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
:Itt említjük meg a térdet is, mely minden, az emberi test zodiákusát taglaló műben szintén a Bak fennhatóság: „Eléálla Márkus, térdben összeesve,” Az „előállítás” után megjelenő Márkus tényleg a Bak fejre fordított képjelére emlékeztet - ha elképzeljük a térdelő, tekintetét a földre szegező alakot. Megállapíthatjuk, hogy a ballada téli indulású. Ezt erősíti a később felbukkanó fázás képzetköre, a téli fa, sőt a halál is, ami Márkusról eszünkbe juthat: („Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,/Fázik, aki ránéz és a halálra gondol”)
 
:A Bak téridejére ráfolyik annak szomszédos jegye, a Vízöntő. Ez jól követhető a jegytulajdonságokat vizsgálva. Hasonló, fizikális konfliktus adódik a balladában: az egyik falu - Körösladány -<ref><small> mely település neve eredetileg Nadány volt, amely káld nyelven kardhüvelyt, tokot jelent. (A kard az elemzés menetében még előkerül, fontos szerepet kap. Mintha a földdarab emlékezne nevekre, jelentésekre...) </ref> - ki szeretné terjeszteni határát a szomszédjáéra, Köröstarcsáéra. A Vízöntő állatövi jegye, amelynek környékén ilyen jellegű összetűzések adódhatnak, még arról is könnyen fölismerhető, hogy 1) az is téli környezetű – ott a tél közepe 2) bolygó nincs „azon a tájon” sem erőben, sem erővesztésben, erőtlenség „vesz erőt” az érkezőn. Emlékezzünk csak Goethe Faustjára, mikor a Peneiosz folyó partján Faust erőtlen… Így jár Márkus is: „Kezei reszketnek: tán erő híjában?/Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?” - folytatódik az imént a téli fával kezdett idézet.
 
:A „lelki vád” szintagma hívja fel a figyelmet, hogy itt az elsődleges szellemiségeket kiegészítő-megtámogató lelkiséget adó jegyeket - mint párszor már eddig is - be kell majd újra vonni a ballada értelmezésébe. Gyaníthatólag furdalja a vént a lelkiismeret, hogy hagyta magát lefizetni a hamis tanúzás fejében...