„Címerhatározó/Takácscéhek címere” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
24. sor:
[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00001/pdf/vmm_01_1963_12_nagybakay.pdf]
[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00001/pdf/]
A csapó céhpecsétek az abaposztógyártás, a szűrcsapás ősi tecnnikájából a csapás
műveletét ragadták ki az ifa ábrázolásával. A gyapjúművesség technikájának ugyanis
egyik jellegzetes ősi művelete a csapás. A posztókészítők (Tuchmacher) magyar elnevezése
is ennek a műveletnek a kidomborításából ered, bár a német nyelvben is megtalálható a
„Wollschläger" elnevezés (pl. a budai jogkönyvben), sőt az olaszban is használatos a „battitori di lana" kifejezés, de a csapó szónak az egész posztókészítő iparra
vonatkoztatott jelentésátvitele, illetve kiszélesítése elsősorban a magyar nyelvhasználatban általános.
A csapás művelete a lenyírt és kimosott, egymáshoz tapadt, összegubancolódott csapzott
gyapjú szétfoszlatását jelenti. Erre szolgál a speciális csapó készülék, az úgynevezett
ifa. Rozsnyón ilfa néven maradt fenn, a rokon nemezkészítő kalapos iparban pedig a
németes fakpógna néven. Német elnevezése Wollbogen, vagy Fachbogen, francia neve
Parchet des foulons. Eredeti magyar neve nyilván az íjfa volt, mert hiszen maga a szerszám
kb. két méter hosszú rugalmas fából készült íjszerű szerkezet, amelyet ideggel, húrral,
vagy dróttal feszítettek ki. A csapzott gyapjút a mester ráteríti az ifa húrjára, az íjat
a lábával egy földbevert tönkhöz szorítja, a drótot megfeszíti, majd elpendíti, a gyapjúcsomót, tehát belelövi a levegőbe, azt a levegő ellenállása szétfoszlatja, a szétfoszlott szálak pedig már könnyen bontható laza tömegben hullanak le a földre. A
veszprémi Bakonyi Múzeumban Nagy László kutatásai alapján több fénykép illusztrálja
az így ifával dolgozó keleti posztótakácsokat (török, cseremisz, kínai). Bartha Károly
és Luby Margit leírása szerint az ilfát, illetve fakpógnát az összeállott, vattás gyapjúcsomókkal telerakott asztal fölé akasztották, úgy, hogy a fa és a húr vízszintesen
állott és a mester jobb kezével a keményfából készült kis kampóval rángatja az ideget,
míg bal kezével úgy forgatja a készüléket, hogy az ideg csapása a gyapjúra essék. Ez a keményfa kampó az úgynevezett csapófa, amit Luby slakholc-nak (a német Schlagholz-ból),
Bartha pedig szlahors-nak ismer (Rozsnyó). Alakja különböző. Az 1675-ös veszprémi pecséten
kis kampóalakú fadarab, az 1727. évin már kis félgömbölyű fejű gombaalakú, a debreceniek
1529. évi pecsétjén pedig fakalapács formájú.
A csapópecséteken szereplő másik szerszám, az úgynevezett körömpő (Krempel), gyapjúkártolásra szolgáló nyeles fatábla, bőrlappal behúzva, amelybe bele vannak
fűzve az úgynevezett körömpőfogak.
Az ifa ősi eltérjedettségét mutatja, hogy nemcsak Keleten, de Nyugaton is már nagyon
régen ismerték és alkalmazták. Már egy XIV. századi céhpecséten, a flandriai Bruges
posztócsapóinak (Wollschläger) pecsétjén is látható egy szánkó formájú rajzolat, amelyet
a pecsétet ismertető Seyler nem ismert fel, pedig minden kétséget kizáróan megállapítható,
hogy az kifejezetten íjfa ábrázolás. Ezt követően sorra majdnem minden európai posztócsapó
(Tuchmacher, fullo, foulon) céh pecsétjén megjelenik a csapófa, a körömpő és a juhnyíró
olló alakjára emlékeztető speciális posztónyiró olló (francia neve: forces) társaságában.
Ilyen összeállítású pl. a soproni csapók 1627. évi pecsétje is.
A magyarországi csapó céhpecsétek közül az említett 1529. évi debrecenin és 1627. évi
sopronin kívül a győriek 1669. és 1719. évi, a tatai kaposi és temesvári csapó céhpecséteken itt-ott látható. Természetben a veszprémi Bakonyi Múzeum, a debreceni
Déri Múzeum őriz íjfákat és Rozsnyóról is ismeretes egy eredetiben fennmaradt íjfa.
Az ifa ősi, széleskörű elterjedettségére legjellemzőbb, hogy már a középkorban bevonult
a keresztény ikonográfiába. Szent Severust, aki eredetileg gyapjúszövő mester volt Ravennában és aki ezért a takácsok, posztókészítők és kalaposok védőszentje lett, gyakran
ábrázolták íjfával, mint pl. a rottweili, wiesmari és erfurti templomok Szent Severus
szobor ábrázolásain. Ugyancsak az íjfa lett az ifjabb Szent Jakab ikonográfiai attribútuma, akit a legenda szerint egy csapó mester ütött agyon kallózó bunkójával.
A középkor végefelé különösen Németországban terjedt el Szent Jakab ilyen ábrázolása.
Egyik legszebb példája ennek a bajorországi Blutenburg apostolsorozatának XV. századbeli
íjfás Szent Jakab faszobra. (Nagybákay 200-202.)
----
== Győri magyar takácscéh==
| |||