„Heraldikai lexikon/Címerjog” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
61. sor:
Kezdetben a lovagok, majd később a polgárok és a parasztok szabadon vették fel a címerüket, ezért arról nem rendelkeztek uralkodói oklevéllel. Címerüket a hagyomány és a szokásjog alapján viselték, melyet a közösség és az uralkodó is elfogadott. A 14. század közepétől az uralkodók kezdtek oklevélben kiállított és pecséttel megerősített címeres és nemesi leveleket kiállítani. Ekkor jöttek létre az [[Heraldikai lexikon/Adománycímer|adománycímer]]ek. Az első ismert városi címeradományományozó oklevelet Nagy Lajos állította ki 1369-ben Kassa számára. [[Károly Róbert]] király 1327-es (?) [[címerjavítás|címerjavító]] oklevelében Doncs mester, zólyomi ispán részére elrendeli, hogy [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ében az ezüst részeket aranyra cserélheti és ezt a [[sisakdísz]]én és a [[zászló]]ján is megteheti, de csak akkor, ha csatlakozik a királyi hadjárathoz. Elrendeli azt is, hogy amennyiben Doncs mester bármilyen lovaggal találkozik, aki hasonló címert visel, el kell azt tőle vennie. A magyar címereslevelek azt is részletesen leírják, hogy a megadományozott családok hol viselhetik a címerüket (lovagi tornákon, fegyvereken, épületeken, pecsétgyűrűkön, sátrakon, hintókon stb.).
[[Bartolo de Sassoferrato]], majd őt követően több jogászból lett {{hl|heraldikus}} úgy vélekedett, hogy a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek jogos viseléséhez fejedelmi jóváhagyásra van szükség. Az uralkodók felismerték, hogy a címeres levelek kiállítása jelentős bevételi forrást jelenthet az udvar számára. Ezért több országban a nemesség- és címeradományozás a [[kancellária]] és a [[heroldhivatal]]ok feladata lett, ami tovább erősítette a címerek jogi szemléletét. A 18. században J. A. [[Philippi]] a címereket már nem jogi, hanem kultúrtörténeti alkotásoknak tartotta. Úgy vélte: „A címerhasználat nem a jog-, hanem a kultúrtörténet megnyilvánulása.“ Korábban évszázadokig úgy tartották, hogy a címerek a jog tárgykörébe tartoznak.
71. sor:
A 19. század végén a Monarchiában (főleg Ausztriában) polgári címerek értékesítésével különféle heraldikai vállalkozások is foglalkoztak. Ezek Nyugat-Európában és Amerikában ma is léteznek és névazonosság alapján tisztességtelen módon pénzért értékesítenek címereket az érdeklődők számára, sőt néhány helyen címerkészítő automaták is megjelentek, melyek a név megadása és a pénz bedobása után kiadják az adott "címert", mint bármiféle más árut.
Az Egyesült Államokban bárki szabadon alkothat és használhat címert. Az ilyen felvett címerek angol neve arms of assumption.
== Részterületei ==
| |||