„Heraldikai lexikon/Címeradomány” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
A címeradomány vonatkozhat a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]re vagy a címerre és a nemességre a [[nemesítés]] alaklamával. Előfordult [[nemesség]] adományozása címer nélkül is, de ezek száma a 18. századtól egyre kevesebb. Magyarországon 1526-ig a címeradományozás kezdeményezője leggyakrabban a [[király]] volt vagy a kérelmező magas rangú pártfogója szóban kérte az uralkodótól. 1526 után a kérelmező írásban, úgynevezett címerkérő folyamodványban nyújtotta be a kérelmét a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, Erdélyben az Erdélyi Udvari Kanceláriához. A címeres leveleket a király, illetve a [[fejedelem]] sajátkezű aláírásával és [[pecsét]]jével is ellátta.
 
Mivel örökérvényű adományról van szó, a királyi függőpecséttel, a 15. század közepétől pedig a király
aláírásával kellett megerősíteni. A 14. században volt azonban három olyan címeres levél is, melyeket pátens formában, azaz rányomott pecséttel állítottak ki (Kolos fia Kolos, Kassa oklevele, valamint Zsigmond király 1401. 4. 24-i oklevele a Semsey család részére, DL 84811). A datatio előtt álló záradékban mindhárom szövege megjegyzi, hogy a végleges, privilegiális oklevél majd az újbóli
bemutatáskor lesz kiállítva, tehát ezek ideiglenes jelleggel készült oklevelek, egyfajta ígérvénynek voltak.
 
Magyarországon csak nemességgel együttjáró címeradományok léteztek, illetve a megyék és a városok részesültek címeradományban, ami a [[kollektív nemesség]] egy formájának is tekinthető, a vele járó, bizonyos mértékű adózási és képviseleti jogokkal.
100 241

szerkesztés