|
</div>
== Ötletek, tanácsok ==
===Miért hívják winchesternek?===
A merevlemezeket gyakran (helytelenül) "winchester"-nek is nevezzük. De miért? Nos, 1973-ban az IBM bemutatta a Model 3340-es meghajtóját. A berendezésnek két különálló tengelye volt. . Mindkettő kapacitása egyenként 30 MB volt. Éppen ezért gyakran csak úgy emlegették, mint "a 30-30"-ast. A winchester becenév pedig már innen származik, utalásként a híres 30-30-as Winchester ismétlőpuskára.
===Mélyformázás...===
Néha a PC visszamenőleges kompatibilitása inkább egy-egy jól elrejtett taposóakna képében manifesztálódik, mintsem valódi haszonként. Régebbi gépek tulajdonosai - még a kései 486-osokban és a korai Pentium "1"-esekben is előfordul - futhatnak össze egy "Low Level Format" ponttal gépük BIOS-ában. Nos, ez az, amit nem tanácsos kipróbálni!
Mi is ez pontosan? Az utolsó olyan pillanat egy merevlemez életében, amikor a lemezei nem tartalmaznak adatot, az, amikor a gyártósoron fizikailag éppen létrejön. A modern meghajtók ugyanis már olyan precíz mechanikával bírnak, hogy gyárilag mélyformázhatják őket, azaz már az előállításukkor a teljes élettartamukra felírják azt a vezérlőstruktúrát, amely meghatározza, hogy fizikailag hol vannak a sávok és a szektorok. Ez persze nem mindig volt így. Az igazán öreg meghajtókat házilag kellett mélyformázni, mert előfordulhatott az, hogy a bennük lévő lemezek szállítás közben elmozdultak egymáshoz viszonyított helyzetükből. Továbbá a fejek mozgatására akkoriban használt technológia közel sem volt olyan precíz, mint manapság, így az öregedő winchesterben előfordulhatott, hogy a fej nem oda mozdult ki, ahová a vezérlőelektronika "gondolta", hogy küldi. Ezt pedig csak egy új mélyformázással lehetett orvosolni.
Már a kései 486-osokban is őskori zárványnak számított egy ilyen funkció, de biztonsággal állíthatom, hogy még a Pentiumok BIOS-ában is fel-felbukkant. A dolgot tovább bonyolítja, hogy az alacsony szintű formázás nemcsak a BIOS-okban fordul elő, hanem a régi merevlemez-karbantartó programokban is, amelyeket a már emlegetett meghajtókhoz készítettek, azokhoz, ahol valóban szükség is volt rájuk. Ami tovább rontja a helyzetet, léteznek olyan programok, amelyek a mai meghajtókhoz készültek, és arra szolgálnak, hogy a winchesterben található, a felhasználó által szabadon elérhető területet letöröljék - illetve egész pontosan -, hogy ezeket nullákkal töltsék fel. Ezeket valamilyen furcsa oknál fogva "alacsonyformázó programoknak" is szokták nevezni. A hasznuk annyi, hogy segítségükkel biztosan el lehet tüntetni egy makacs bootvírust, vagy visszaállíthatatlanul el lehet tüntetni bizalmas adatokat.
Természetesen szó sincs arról, hogy az ilyenek valóban mélyformáznák a meghajtókat. De miért is baj az, hogyha megkísérelünk egy ilyen eljárást? Nos, egy modern meghajtóban egészen egyszerűen nincs szükség arra, hogy megváltoztassuk ezeket az úgynevezett "szervó információkat". Mi több, felettébb veszélyes lehet. Tudnunk kell azt, hogy a gépünk BIOS-ában a HDD-ről olvasható információ ( fejek, cilinderek, szektorok száma ) nem a valódi karakterisztikát tükrözik, hanem a vezérlőelektronika és a BIOS felépítéséből fakadóan szükséges transzláció eredményei. Ha egy "valódi" alacsonyformázó rutint ezekkel az értékekkel szabadítunk rá egy meghajtóra, akkor nagy a kockázata annak, hogy tökéletesen és javíthatatlanul elrontja ezeket a bejegyzéseket. Szerencsére a modern merevlemezeket már úgy alakították ki, hogy azok egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyják az alacsony szintű formázásra vonatkozó parancsokat. Jó esetben tehát csak az időnket pocsékoljuk a "low level formattal", de ha "szerencsénk van", akkor egy régebbi meghajtót - az egy gigabájt méret alattiak a veszélyeztetettek - tönkre tudunk tenni. Tehát az általános tanács: ne próbáljuk ki!
===Levegőt...===
A winchesterek belsejében - egy népszerű tévhittel ellentétben - nincs vákuum, csak olyan környezet, amelyből megpróbálták kiszűrni a szennyeződéseket, sok meghajtón még lélegzőnyílást is találunk. Ezt nem szabad lefedni, mert extrém esetben nem jut be elég levegő ahhoz, hogy kialakulhasson az a bizonyos légpárna, amelyen a fejek utaznak, és a merevlemez idő előtt tönkremegy.
A hazai forgalmazók többsége pici matricákat ragaszt minden általa eladott termékre, hogy ily módon egyszerűen azonosíthassa a garanciális reklamációk során a beszerzési forrást, ill. a beszerzés idejét. Néha - sajnos nem is ritkán - előfordul, hogy ezt az ominózus kis címkét pontosan az említett lélegzőnyílásra ragasztják. Valószínűleg a gyártók is szembesültek ezzel a problémával, mert például az IBM meghajtóknál - amelyeknek pont felfelé esik a "szipoltyúja" - már egy feltűnő nyíllal és felirattal hívják fel a figyelmet erre az apróságra. Arra is érdemes odafigyelni, hogy fiókba vagy külső házba szerelve maradjon elég hely a meghajtó és "börtöne" között a levegővételre.
Kell nekem merevlemezhűtő? Nagyon sokféle merevlemezhűtő szerkezetet kínálnak a kereskedelemben. A leggyakoribbak az 5,25 collos meghajtó helyére beépíthető bölcsők, amelyek ventilátoraikkal a gép előlapja felől szívják be a hidegebb külső levegőt, és a mögöttük megbúvó meghajtókra fújják azt. Ezenkívül léteznek olyan megoldások is, amelyeket a merevlemezek alá kell beépíteni, és a gépben lévő belső levegőt terelik a merevlemezre. Normális esetben nincs szükségünk ilyen varázstárgyakra, persze kérdés, hogy mi számít "normális esetnek". Nos egy olyan gép, amelyben csak egy merevlemez van, nincs telepakolva kártyákkal, a szalagkábelek szépen vannak elvezetve, tehát jól áramlik a levegő benne. Azt is fontos tudni, hogy az a bölcső, amelybe beépítjük a merevlemezt, maga is hűtőfelület. Mivel a meghajtó fémrészeivel érintkezik ez a jókora, fémlemezből hajtogatott szerkezet, hűtőbordaként is funkcionál, és sok hőt képes elvezetni attól. Kiegészítő ventilátorokra csak akkor lesz szükségünk, hogyha nagyon sok minden van a gépünkben, több meghajtót zsúfoltunk össze szűk helyre, azaz nem tud kellőképpen áramolni benne a levegő. Ha ilyen extra hűtéseket szerelünk be, akkor ügyeljünk arra, hogy ne rontsuk el vele a ház levegőáramlását.
===A Windows újraélesztése...===
A Windows körül mindig akad valami tennivaló. Korlátlanul lehet takarítani, konfigurálni, testreszabni stb. A legrosszabb, amikor újra kell telepíteni a rendszert. Jó, ha erre időben felkészülünk, és az összeomlás nem ér minket váratlanul.
Mindig jó, ha kezünk ügyében van egy indítólemez, mert soha nem lehet tudni... A Windows - még a 98SE is - képes arra, hogy teljesen váratlanul összedőljön, és cserben hagyja a gyanútlan operátort. A "szegény, szerencsétlen" egyéni felhasználónak - nem lévén más választása - magának kell ellátnia a rendszergazdai feladatokat, így tehát arról is magának kell gondoskodnia, hogy létezzen egy úgynevezett indítólemez a rendszer újraélesztéséhez, vagy az esetleges újratelepítéshez.
* Az indítólemez készítésére több lehetőség is adódik....
** Az egyik lehetőség : - a Windows telepítésekor a telepítés-varázsló felajánlja az indítólemez létrehozásának lehetőségét, amelyet érdemes az első telepítéskor elfogadni,
** A másik lehetőség : - a már telepített rendszer "Vezérlőpult/Programok telepítése, eltávolítása" opciójában, a megjelenő párbeszédablak "Indítólemez létrehozása" fülecskére kattintva lehetőség van egy ilyen ún. rendszerlemez létrehozására.
===CD-ROM élesztése...===
Bizonyára sok Windows 95/98 felhasználó számára ismerős a következő rémhistória. A rendszer valamiért nem tud betöltődni (lefagyott, összeomlott stb.), tehát újra kell telepíteni a Windowst, ám a CD-ROM meghajtó nem plug and play kompatibilis, így azt is telepíteni kell. Ehhez azonban szükség van néhány fontos fájlra, amelyek - mily kegyetlen az élet! - éppen azon a gépen vannak, amelyik nem indul. Hogy az ehhez hasonló eseteket megelőzzük, készítsünk egy olyan indítólemezt, amelynek segítségével a CD-ROM meghajtót is fel tudjuk éleszteni, hogy elfogadja a Windows telepítőlemezt.
Indítólemezt többféleképpen is generálhatunk. Például a jó öreg Sys.com paranccsal, amely a Windows/Command könyvtárban található. A Start gombra kattintva válasszuk ki a Futtatást, majd a Megnyitás mezőbe írjuk be a sys a: parancsot, vagy ha az indítólemez-generálást össze akarjuk kötni a formattálással, akkor a format a: /s parancsot.
Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy mindössze négy fájl - a Drvspace.bin, a Command.com, az Io.sys és az Msdos.sys - kerül rá a floppylemezre, így bőven marad hely az Autoexec.bat és a Config.sys számára, valamint a merevlemez partícionálásához, formattálásához stb., továbbá a CD-ROM telepítéséhez szükséges egyéb fájlok számára.
A Windows 95 és 98 azonban ennél többre is képes. Olyan indítólemezt generál, amelyen eleve megtalálható minden fájl, amely a gép rendbetételéhez szükséges. Ilyen lemezt a Vezérlőpult eszköztára segítségével hozhatunk létre. A Start/Beállítások ágon végigmenve nyissuk meg a Vezérlőpultot. Ebben kattintsunk duplán a Programok hozzáadására. A következő párbeszédablakban sok hasznos dolog található, ám ezek közül bennünket most csak az indítólemez létrehozása érdekel. Ezt a funkciót a harmadik fülre kattintva érhetjük el. A művelet roppant egyszerű. Tegyünk be egy floppylemezt az a: meghajtóba, majd kattintsunk a Lemez létrehozása gombra. A rendszer figyelmeztet, hogy szüksége lesz a Windows 98 CD-ROM-ra, és kéri, hogy helyezzük be a lemezt a meghajtóba .
A következő kérés arra vonatkozik, hogy címkézzünk meg egy floppylemezt, és azt is tegyük be a meghajtóba. Ha minden kérést teljesítettünk, dőljünk hátra a fotelban, miközben a rendszer automatikusan elvégzi a munka hátralevő részét. A lemez mindent tartalmaz, mi szem-szájnak ingere, egy baj van csupán: olyannyira megtelik, hogy a CD-ROM telepítő fájlok esetleg már nem férnek el rajta. Ezen persze könnyen segíthetünk. Például kitörölhetünk fájlokat, amelyekre előreláthatóan nem lesz szükség. Letörölhetjük például a lemezen található .cab fájlt (ám ez esetben pótolnunk kell a Format.com-ot, Sys.com-ot és az Mscdex.exe-t), valamint egy teljesen felesleges .txt állományt stb. Később nem árt tesztelni a lemezt, hogy nem hiányzik-e róla valami, amit kitöröltünk.
Annyi helyet kell felszabadítanunk, hogy a lemezen elférjen az Autoexec.bat, a Config.sys, a Hymem.sys, valamint a CD-ROM meghajtóprogramja. Bármelyik megoldást válasszuk is, a következő lépésben gondoskodnunk kell a CD-ROM telepítéséhez szükséges fájlokról, valamint az Autoexec.bat és a Config.sys átszerkesztéséről.
Ha a Sys.com-mal hoztuk létre az indítólemezt, másoljuk át a floppylemezre legelőször is az Autoexec.bat-ot és a Config.sys-t. Ezt követően keressük meg a Windows/Command könyvtárban a Himem.sys-t, és másoljuk át azt is a floppylemezre. Ugyancsak másoljuk át a floppylemezre az Mscdex.exe fájlt, valamint a CD-ROM meghajtószoftverét (pl. Atapi.sys vagy valami hasonló). Ha a merevlemezt partícionálni és formattálni is kell, akkor szükség van még az Fdisk.exe, a Format.com és a Sys.com fájlokra is.
A Windows által generált indítólemezre csak a CD-ROM meghajtószoftverét kell átmásolnunk, mivel a rendszer jóvoltából a többi fájlt már rajta van a lemezen. Most már csak az van hátra, hogy átszerkesszük az Autoexec.bat-ot és Config.sys-t az indítólemezen. Nyissuk meg az említett fájlokat valamilyen szövegszerkesztő programmal. Tegyünk minden felesleges sor elé egy REM bejegyzést, az előbb említett fájlokra való hivatkozásokban pedig változtassuk meg az útneveket úgy, hogy a rendszer ne a Windows könyvtárban keresse ezeket a fájlokat, hanem a floppylemezen.
Ezzel végeztünk. A rendszer a floppyról is indítható, s minden további nélkül felismeri a CD-ROM meghajtót is. A rendszer újratelepítése lényegesen egyszerűbb, ha PnP (plug and play) meghajtót építünk a gépbe. Ilyenkor nem kell izgulnunk azért, hogy vajon látja-e a Windows a CD-ROM meghajtót vagy sem. Csak be kell tenni a lemezt és hajrá.
=== Tulajdonosváltás...===
Telepítéskor a Windowsnak meg kell adnunk valamilyen felhasználónevet, ezek nélkül nem léphetünk tovább. Joggal merül fel a kérdés, mi van akkor, ha elírtuk valamelyik nevet, vajon örök időkre el kell tűrnünk a hibát?
Nos, a tulajdonosra vonatkozó bejegyzést aránylag egyszerűen megváltoztathatjuk. Ehhez meg kell nyitnunk a regisztrációs adatbázist, és néhány sort át kell szerkesztenünk benne. A Start menüből indítsuk el a szép nevű Rendszerleíró adatbázis-szerkesztő programot - Start/Futtatás, majd Regedit - ebben keressük meg a HKEY_LOCAL_MACHINE fejezetet, és kattintsunk a "+" jelre. Ez alatt nyissuk meg a "Software" ágat, majd a "Microsoft"-ot. A Microsoft alatt nyissuk meg a "Windows"-t, majd keressük meg alatta a "CurrentVersion"-t. A jobb oldali ablakban keressük meg a RegisteredOrganization vagy a RegisteredOwner bejegyzéseket.
Kattintsunk duplán arra a bejegyzésre, amelyet módosítani akarunk. Feljön a Karakterlánc szerkesztése ablak, amelyben az Érték mezőben megadhatjuk az új nevet. Végül kattintsunk az OK-ra. Lépjünk ki a Regeditből, és ellenőrizzük az eredményt. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Sajátgépre, és válasszuk ki a menüből a Tulajdonságokat. A Rendszer tulajdonságai ablakban az Általános oldalon szerepelnek a tulajdonosra vonatkozó bejegyzések. Látható, hogy A termék regisztrált felhasználója című részben immár az új bejegyzésnek kell szerepelnie.
===A Windows XP kompatibilitási problémái...===
A Windows XP kompatibilis a Windows 95, a Windows 98 és a Windows ME rendszerben működő legelterjedtebb ezer alkalmazás többségével, és a Windows 2000 Professional rendszerben működő alkalmazások szinte mindegyikével, eltekintve a víruskereső programoktól, a rendszer segédprogramjaitól és a biztonsági másolatokat készítő alkalmazásoktól, ezek többségéhez a gyártók megfelelő frissítéseket bocsátanak ki a Windows XP megjelenésekor. Az olyan alkalmazások esetében, amelyeket a Windows korábbi verzióihoz készítettek, és nem működnek a Windows XP alatt, igénybe vehető a Windows XP egyik új funkciója, amely képes emulálni a legtöbb korábbi Windows-verzió környezetét. Ha egy régebbi alkalmazás nem a kívánt módon fut Windows XP rendszer alatt, az alkalmazás-kompatibilitási varázslóval könnyen megadható egy másik kompatibilitási üzemmód.
===Problémák a hardvereszközök meghajtóival...===
Sajnos a hardverek esetében nem állítható az XP-kompatibilitás. Egy eszköz vagy működik az XP-vel, vagy nem, s ez utóbbinál már a drájver telepítése is meghiúsul a gyakorlatban. Ha a Windows 98/ME-ről frissítünk XP-re, nézzük meg az Eszközkezelőben, hogy nem jelzi-e sárga felkiáltójel a hardver működésképtelenségét. Ehhez kattintsunk jobb egérgombbal a Sajátgép ikonra, majd az előugró menüből válasszuk a Tulajdonságok menüpontot. A Hardver fül alatt kattintsunk az Eszközkezelő gombra. Kapcsoljuk ki a hibásan működő eszközt.
===Sosem fogyó memória...===
Amennyiben a Windows XP számára szűkké válik az operációs tár, bevet egy ügyes trükköt. Az operatív tár tartalmának egy részét kihelyezi a merevlemezre, így készít helyet az új programok számára. Ennek köszönhetően a Windows XP-nek sose fogyhat el a memóriája, még akkor sem, ha több programot párhuzamosan használunk vagy óriási videofájlokat szerkesztünk. Viszont a merevlemez és RAM közötti "adatturizmus" jelentősen lelassítja a számítógépet. Ezért a legjobb tuningolási akciók egyike a fizikai memória bővítése, hogy megakadályozzuk a merevlemezre történő kihelyezést. Egy XP rendszer számára a 2000 Mbájtnyi RAM az ideális.
===A Windows XP és az USB 2.0...===
Az új operációs rendszer eredeti verziója nem támogatja az USB 2.0-át. Ha ilyen eszközt csatlakoztatunk, megjelenik egy figyelmeztetés, hogy a nagysebességű eszköz csak csökkentett sebességgel fog üzemelni. A drájver telepítéséhez látogassuk meg az Update honlapját ( http://windowsupdate.microsoft.com ) és a Driver Updates részből töltsük le a Microsoft Driver Update-et. A drájver hiányozhat a listából, ha már korábban telepítettük valamelyik harmadik gyártó USB 2.0 drájverét.
===Fel nem ismert PCMCIA-csatoló...===
Bizonyos PC-kártyákat a Windows XP nem ismer fel megfelelően. Ezeket felkiáltójellel látja el az Eszközkezelőben, és nem ad rendszererőforrásokat a számukra. A probléma abból ered, hogy a drájver nem a megfelelő helyen van. A Microsoft már elkészítette az idevágó javítókészletet, amelyet kérésre megküld.
===A chipset drájverének telepítése...===
Ha telepítettünk minden XP-drájvert, felmerül a kérdés, vajon szükségünk van-e még valamire. Nos, a számítógépünk akkor fog zökkenőmentesen futni, ha telepítjük a megfelelő chipset drájvereket is, amelyek az alaplap alapvető funkcióit irányítják. A legelterjedtebb VIA chipkészletek legújabb 4.40-es verziójú drájverét a www.viaarena.com honlapon található Drivers rész alól tölthetjük le. A drájver egy Mbájt méretű, és a letöltés után telepítenünk kell.
===A notebook áramfogyasztásának csökkentése...===
Néha olyankor is hamar lemerül a notebook akkuja, amikor a processzor ismeri a takarékos üzemmódot is. Ennek az az oka, hogy az AMD PowerNow! technológiája optimálisan szabályozza, amely a processzor teljesítményét, s növeli a akkuk üzemidejét, még nem volt kész akkor, amikor az XP-t a piacra dobták. A frissítés egy kiegészítő drájver formájában érhető el. A Microsoft letöltési oldalán keresési kulcsszónak adjuk meg az amdk7 kifejezést és operációs rendszernek válasszuk az XP-t.
=== Új alaplap, új XP...===
Ha az új alaplap beépítése után a rendszer Inaccessibe_boot_device hibaüzenettel indul, akkor a hiba oka az alaplapi chipkészlet hardverspecifikus IDE-drájverében van. Ha az új alaplap más chipkészlettel van szerelve, a Windows XP el sem indul. A szabványos IDE-drájver rendkívül körülményes telepítésének csak a profik ugorjanak neki. Jobb megoldás az operációs rendszer újratelepítése.
===A hardver felismerése...===
Előfordulhat, hogy le szeretnénk tölteni a grafikus kártyánk XP-drájverét, de nem tudjuk, hogy ki gyártotta. Nos, a legtöbb esetben az eszközön megtalálható az úgynevezett FCC-kód. Ezt a készülék hátuljáról vagy valamelyik felragasztott matricáról olvashatjuk le. Adjuk meg az FCC-kódot a www.fcc.gov/oet/fccid/ oldalon található beviteli mezőben, és kattintsunk a Start Search gombra. A találati mezőben lévő linkre kattintva eljutunk a gyártó honlapjára, ahol a Support, Downloads vagy a Driver rész alatt megtaláljuk a keresett meghajtót.
===Helyes BIOS-beállítások...===
|
