„Heraldikai lexikon/Címerleírás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
27. sor:
== A címerleírások eredete ==
 
A címerleírás valószínűleg az irodalmi művek közvetítésével jött létre. Amikor Chrétien de Troyes le akarta írni egyes irodalmi hőseinek a címerét, bizonyos kifejezéseket kellett használnia, hogy érzékeltetni tudja a szóban forgó címert. Ilyen irodalmi leírások lehettek az alapjai a [[herold]]ok leírásainak is. A címerleírást a heroldok Franciaországban [[blason]]nak nevezték, mely egyben egy irodalmi forma megnevezése is. Német nyelvterületen ez a fogalom 1320 körül bukkant fel. Azelőtt a címerek leírására ott a "pruven" szót használták, melynek később 'hízelgő dícséret' értelme is lett, talán az olyan címerköltők tevékenysége nyomán is, mint [[Peter Suchenwirt]]. A latin országok számára a francia címerleírás és [[Heraldikai lexikon/nevezéktan]] volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A francia nevezéktan hatása érvényesült Angliában is, mert a heraldika akkor alakult ki, amikor (12-15. század) a bíróságokon (iskolákban, egyetemeken, a gentry és a polgárság egyes köreiben, a magán- és hivatalos levelezésben) az anglo-norman (en: Anglo-Norman, Anglo-Norman French, Anglo-French) (keverék)nyelvet használták. A német nyelvterületen viszont kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját [[Heraldikai lexikon/nevezéktan]]át és címerleírási módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A kancelláriai heraldika címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért [[Philipp Jacob Spener]] is latinul írta heraldikai művét.
 
A reneszánszban és a barokkban igény mutatkozott a többmondatos, virágnyelvi leírásokra, melyek tele voltak ismétlésekkel és bonyolult, szokatlan fordulatokkal. Ez egyben a korabeli [[irodalom]], az ún. konceptualizmus (vagy gracianizmus, az „estilio culto") egyik elve is volt. (A [[címerfestő|címerfestésben]] ekkoriban dívott az all'antica stílus.) A címerleírás a [[kancellária]]i heraldikával együtt indult hanyatlásnak a [[hanyatló heraldika|holt heraldika]] korában. A címerleírás szabályai véglegesen csak a 19. században állandósultak Európában, a [[tudományos heraldika]] kialakulásával. Az [[élő heraldika]] korának végéig nagyjából a [[négyelt|négyelés]] volt a maximális osztási fok. A [[hanyatló heraldika|kancelláriai heraldika]] azonban egyes esetekben, főleg az uralkodói címerek esetében, egyre több címert egyesített a pajzson és ezzel a címerleírások hossza is megnövekedett.