„Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése” változatai közötti eltérés

:Hogy Petőfi illetőleg versei lényegi motívummá lesznek ''A kép-mutogató''ban, jól példázza, hogy a szalmakunyhós jelenetben közvetve barátja költeményeit idézi Arany. (Hasonló "módszerrel" dolgozott már a ''Tetemre-hívás''ban is!) A 9. szakasz kifejezetten Petőfi két jól ismert versét juttatja eszünkbe: a „Szalma-viskó s falu vége” egyrészt a ''Palota és kunyhó''ra asszociáltat. Ez a Szűz – tehát az Ikrek szellemiséget felvezető, ahhoz sokban hasonló – téridő-tartományban nagyon is logikus megoldás, hisz a Szűzzel az Ikrek kettőse szoros, lelki kapcsolatban áll. (''Őshagyomány'', 1991. 4. szám, Oláh Kornél - ''Egyszerű ábrák az állatövben'') A balladának az első 10 szakasza a Szűz állatövi jegyre jellemző tulajdonságokat halmoz - Merkúr szólal föl elsőként, ez a Szűzben lehetséges csak. Aratáskor visszamarad a szalmából s belőle készül ama kunyhó, ahol a szerelmesek menedéket lelnek. A Szűz és az aratás, begyűjtés szorosan kapcsolhatók, sőt, szintagmát is alkotnak, arató szűzként. A balladai két szerelmes tényleg a palotából, a kastélyból érkezik ide, a szalmaviskóba, a kunyhóba. A fiú lelke-kedvese – a lány – tényleg ezt a tulajdonságot fogja magában hordani: meddőséggel - vagyis az evvel szinonim örökös szüzességgel, gyermektelenséggel - sújtja majd a vers eleji átok. Ebből egyenest következik az is, hogy a később (16-17. vsz) idétlen csecsemővel feltűnő kísértetalak nem az íródeák felesége, hanem a fiúnak ikertestvére, a feleségéhez hasonló halált halt Kund Abigél lesz. (A téridő Ikrek részében (17. vsz) cselekményindító a Holdcsomópont - a Mérlegben őrá esett a Hold szerepe. Bevádolhatná apját bizonyítékok "kreálásáért", ami alapján elítélte, de kísértetként nehéz dolga van Abigélnek.)

:Másrészt a „falu vége” is petőfis szófordulat, mert'' A kép-mutogató'' felező nyolcasairól szinte önkéntelenül beugrik az embernek Petőfitől a szintén ezzel a szótagszámmal írt'' Falu végén kurta kocsma''. A 9. versszakot záró idézet újból egy valódi Petőfi-idézet: „Kis kunyhóban is megfér”. (''Ifju a pataknál'' - Németből Schiller után - Pápa, 1842) A lábjegyzet szerint azt Szemere Pál (is) fordította. Róla annyit érdemes itt megjegyezni, hogy szűkebb rokonságán belül nősült - http: //mek.iif.hu/ porta/szint/tarsad/ irodtud/magyarir/html/ szemere.htm -, amivel fényes bizonyítékát kapjuk annak, hogy jó nyomon járunk, mikor az íródeákról és Veronikáról is hasonlóakat - azaz vérrokonságot - gyanítunk majd …

:A fiúról a faluvégi kunyhóban kiderül még egy igen fontos tulajdonsága: szereti az édes tejet („Savanyú tej neki nem kell”) és a tejfölt-aludtejet. („A fölét ha leeszi”) Ez a jellemzék az eddig elsoroltakkal egyetemben (deákság, vándorlások) arra enged következtetni, hogy Petőfi íródeák személyében egy garabonciással van dolgunk. Másrészt ez azt a konklúziót is magával vonja, hogy megállapíthatjuk: tényleg az Ikrek jegyében járunk, mert a Nap pályája épp az Ikrekben metszi a Tejutat. (A balladák mindig két, egymásra következő állatövi jegyváltást ölelnek át, jelen esetben az Ikreket és a Rákot.)

:A garabonciás szép leírását kapjuk az amúgy Ipolyi ''Magyar Mythologiá''ja szövegét követő Szerb Antal novellában: „Feketeruhás, porlepte csizmás alak volt a váratlan látogató és nagy, disznóbőrbe kötött könyvet tartott a hóna alatt; felleghajtó köpenye lecsüngött mint varjú leeresztett szárnya, egész mivolta szél kergette nagy madárhoz volt hasonlatos, hangja alázatos és rekedt volt hét vármegye országútja benyelt porától”. Majd így folytatja: „Az öregasszonynak mégis volt reá gondja: meg nem szegett cipót tett a diák elé, hozzá egész csupor tejet; /…/ A diák hozzá is látott, de bizony furcsán evett, nem magyar ember módjára.” Illetve „Íme tartományokon keresztül-kasul járok mint a jégeső, csapás vagyok és elimádkozott rettenet, Ajándok, sokszor ijesztettek téged az én nevemmel, félelmes dolog meglátni engem, keresztet vetnek, akikkel találkozom és tudjad: garabonciás diák az én nevem. (Sz. A.: ''Ajándok mátkasága'' - ''Szerelem a palackban'')