„Szakácskönyv/Mit-mihez/B/Barkócaberkenye” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ <noinclude>{{SUBPAGENAME}}</noinclude>{{Szk-főcím}} {{Szk-mit-abc}} {{{!}} cellpadding="0" cellspacing="5" border="0" style="margin…”
(Nincs különbség)

A lap 2015. július 31., 18:32-kori változata

Recept mérete: 1341 bájt

Szakácskönyv

Barkócaberkenye

Latin neve: (Sorbus torminalis)

Népies nevei: A barkócaberkenye, barkócafa vagy barkóca a madárberkenye közeli rokona.

Lippay János XVII. századi Posoni kert c. művében a barkóca bogyójának nyers fogyasztását említi.
Angliai és Bécs környéki források is feljegyezték fogyasztását. Került a termésből a londoni, bécsi és prágai piacokra is. Gyümölcsével Angliában a sört ízesítették, mielőtt a komló kiszorította volna.
Oroszországban és Németországban nyersen és szószként fogyasztották kenyérrel, burgonyával, befőttnek is elkészítették. A barkócalekvár ízét a csipkebogyólekváréhoz hasonlították.
A termésből készítettek gyomorkeserűt újborral-mézzel keverve, de gyümölcsborok adalékaként is szolgált. A magból kioldódó savak által enyhén mandulaízűvé tett pálinka is főzhető belőle, ezt ma már csak igen kevés helyen állítják elő.