„Heraldikai lexikon/Címerleírás” változatai közötti eltérés

A [[heraldika|heraldikában]] különféle címerleírási rendszerek használatosak. A legkorábbi a francia (néha franko-norman) címerleírás, mely az aprólékos és szinte túlfinomult nevezéktanra támaszkodva képes tömörített formában, akár egy mondatban is megadni egy viszonylag bonyolult [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]] leírását is. Ezen alapul az ún. [[anglo-norman címerleírás]] is, melynek nevezéktana jórészt francia eredetű. Ez ugyancsak tömörített formában adja meg a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek leírását. A leírás tömörsége miatt a legaprólékosabb [[póz]], [[megkülönböztető jegyek|megkülönböztető jegy]], [[helyzet]] stb. kifejezésére is külön szakkifejezésre van szükség. Ennek jellegzetessége a melléknévi ignevek gyakori használata. A szakkifejezések tömkelege miatt az ilyen leírás a laikusok számára kevéssé érthető, a leírás azonban a bonyolult [[Heraldikai lexikon/{{Hl|nevezéktan]]}} miatt nagyon egyszerű. Ezért a [[francia heraldika|francia]] és elsősorban az [[angol heraldika|angol heraldikát]] a címerleírás (a [[szerkezeti heraldika|szerkezeti elemek]] pontos meghatározása) irányítja.

A német és a közép-európai címerleírás már közelebb áll az élő beszédstílushoz, ezért hosszabb és néha bonyolultabb, de nem feltétlenül pontosabb, ugyanakkor a laikusok számára jobban érthető. Több benne a jelzős szerkezet, és a szubjektív megfogalmazás lehetősége, mivel nem követ egyértelmű szabályokat. Így viszont a leírás stilisztikailag is jobban élvezhető. A régebbi [[heraldika]]i felfogás szerint a leírásnak olyan részletesnek kell lennie, hogy ennek alapján a címert egyértelműen le lehessen rajzolni. A cél inkább a szakszerűség és az érthetőség együttes elérése. A [[magyar heraldika]] szellemének megfelelő címerleírás tárgyilagos, de nem túl száraz. Kár lenne megfosztanunk a címerleírást az olyan kifejező szófordulatoktól, mint pl. az oroszlán "kivont kardot villogtatva" (Nagy V. 118.l.), "balról négy csillag fénylik" (Nagy I. 13. l.), "egy magyar vitéz, ki egy szakállos törökkel viaskodik" (Nagy I. 44. l.), melyet [[Nagy Iván]] használt s melyek egyetlen szóval több fogalmat és tulajdonságot is kifejeznek. Az általa használt olyan leírások, mint pl. "két fekete madár egymással veszekedik, egyik száraz törzsről a másikra ugrik" azonban már fölösleges túlzások.