„Szakácskönyv/Mit-mihez/B/Borsikafű” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ <noinclude>Kategória:Mit-mihez</noinclude>{{Szk-főcím}} {{Szk-mit-abc}} {{{!}} cellpadding="0" cellspacing="5" border="0" style="margin:0px -5px;" {{!}…”
(Nincs különbség)

A lap 2015. augusztus 23., 00:57-kori változata

Recept mérete: 1939 bájt

Szakácskönyv

Borsikafű

Latin neve: (Satureja hortensis)

Népies nevei: Borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

A borsikafüvet az egytálételekben, az étellel együtt is főzhetjük, (ilyenkor kevesebb kell belőle, de tálalás előtt a szárakat vegyük ki, a csak levelei maradhatnak. Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt. Egyes ételeknél, csak a főzés végén kell az ételhez adni. A diétás főzésnél nagyon hasznos, mert a fekete borsot lehet vele pótolni.

Felhasználható:

bab-, burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, mártások, saláták, pácok, vadpácok, sült húsok, bablevesek és -főzelékek, krumplis, gombás és káposztás ételek, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. (fekete bors pótlására is használjuk)

Gyógyhatása:

Gyomorerősítő, görcsoldó, fogyasztó hatású, ugyanakkor étvágygerjesztő is. Fertőtlenítő, felfúvódást gátló, összehúzó hatású hajtásait toroköblítőkhöz, valamint a zsíros bőr gőzölésére használják. Szárítva, morzsolva, por alakban kapható, de kiskertekben könnyen termeszthető, magról szaporítható.

Teája:

enyhíti a köhögést, meghűlést, gyomorrontást. Kenőcsként enyhíti az isiászt, olajként bedörzsöléssel a fogfájást.

Borsikafű ellenjavallat:

Gyógyszermennyiségben csak az orvossal való megbeszélés után használjuk.