„Az elvarázsolt hegygerinc/Az élet megy tovább/Árván maradva” változatai közötti eltérés

{{Az elvarázsolt-cím}}

 

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;"><big>Az élet megy tovább</big>/Árván maradva</h2>

 

Grétát különösen nem rendítette meg, amikor tudomást szerzett apja haláláról. Sokkal nagyobb gondban volt, hogy mi fog történni a nyuszikkal, meg a többi állattal, hisz' jól tudta, hogy egyedül már nem maradhat többé ott velük. Már elégé nagy kislány volt ahhoz, hogy megértse azt, hogy aki árván marad, annak árvaházban van a helye és nem is ellenkezett, amikor a gyámhivataltól a kirendeltek szóba álltak vele. Fel villant az a lehetőség is, hogy hátha vissza mehet a nagyapjához Jarabóba, ahol minden sokkal másabb, mint a nagyváros forgatagában, de el mondták neki azt is, hogy egyelőre a nagyapja holléte felől még nincs semmi hír, viszont folyamatban van a keresése és amint rátalálnak, akkor természetesen vissza mehet hozzá. Aztán amikor Gréta visszagondolt mindazokra a három éve történt gyötrelmes percekre, amikor erőszakkal vonszolták el őt onnan a bazár mellől, kissé bizonytalankodni kezdett ebben a lehetőségben. Ugyanis akkor, az elválásukkor valahogy nem érezte, hogy valaha is találkoznának még a nagypapával. Nem tartotta kimondottan lehetetlennek, de azért nagyon nem is reménykedett. Pedig nagyon szeretett volna ismét a nagypapának segítkezni a bazárnál… és ki járogatni úgy, mint azelőtt az erdőbe, fürdőzni a Túr-Turiban… De valahogy kész csodának tartotta, ha mindez csakúgy megadatik.