„Amikor a fák meghalnak/Az élet kínos oldalai” változatai közötti eltérés

{{Amikor a fák-cím}}

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">30. Az élet kínos oldalai</h2>

 

Argó lakosságának csak kevés arányban adatott meg egy olyan életvitel kiépítése, amivel Imola és Artúr kezdtek. Még az olyan polgárok esetében is adódtak nehéz élethelyzetek, akik életet ott kezdték abban a zajos nyüzsgő nagyvárosban, ahol mindenki csak kimondottan a saját dolgaival ér rá foglalkozni és a megélhetéssel kapcsolatosan is csak a saját erejére, leleményességére támaszkodhat. Már négy év telt el azóta, hogy Lia a nagyvárosban élt, de sem ereje, sem leleményessége nem volt ahhoz, hogy csak egy nagyon keveset is emelkedhessen az életszínvonalán. Három éve is elmúlt már annak, hogy ketten Antikával a még mindig ismeretlen városban csak tengődtek teljesen magukra hagyottan, sok nélkülözéssel. Liának még azokról a kevés iskolai évekről is elkallódtak a papírjai amit ott fenn a Szanatóriumnál járt. Így még hivatalos formában is csak egy abszolút műveletlennek, csaknem analfabétának számított. Így szegény takarítónőként dolgozott gépalkatrészeket készítő gyárban. Egyik hónapról a másikra éltek és a téli időkben bizony nagyon sokat fagyoskodtak. Mert ugyanis aztán nem lett abból semmi, hogy egy emberhez méltóbb körülmények közé elkerüljenek abból a kezdetlegesnek nevezett lyukból amelybe kezdetkor kaptak helyet. Így Antika nagyon sokat betegeskedett. Csaknem egyfolytában beteg volt és evégett épp elég nehézségei adódtak a tanulással. Negyedik osztályos volt és azzal volt szerencséje, hogy észbeli képességét nem az édesanyjától örökölte, mert a sok hiányzásokból adódó lemaradások aránylag jól ellensúlyozódtak.