„Amikor a fák meghalnak/Télre hangolódva…” változatai közötti eltérés

{{Amikor a fák-cím}}

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">38. Télre hangolódva…</h2>

 

A szép hosszú ősz után a zord, kemény idő egyből beköszöntött. Városi viszonylatban ez sokaknak nagy gondot ― és főleg kellemetlenséget ― okozott, kivált azok számára, akik a fűtést télire még nem tudták megoldani. Lia, Boldi és Antika, a kis család, nem is kifejezetten a megoldással küszködtek, hisz kályhájuk az volt, mégpedig elég jó, csak épp nem nagyon volt, amivel tüzelni benne. A nehézségek ott kezdődtek, hogy nem nagyon volt pénzük amivel fát vegyenek. Ugyanis a '''nehezebb időkre''' félretett pénzük a Tóni pénzével együtt a ''befektetéskor'' elúszott. Liának véget ért a napszámra való járás ideje és csak a Boldi keresetére maradtak, amely épp csak a megélhetésükre volt elég. Azonban jól beosztva azt a keveset, ami volt, ha néha még kissé fagyoskodva is, de kibírták addig, amíg a Boldi túlóráiból és az Antika alkalmi munkáiból, végül mégiscsak sikerült valamennyi fát beszerezniük. Viszont ez még csak közelről sem jelentette azt, hogy a hideg évszak áthidalása közben ne fagyoskodjanak. Azonban, mindezek ellenére volt, akinek a hideg tél miatt még náluknál is keményebb megpróbáltatásokat kellett végigélnie. Volt még olyan is, akinek ebben a modern korban a társadalmi életen kívüli területen egymagában kellett szembenéznie a tél viszontagságaival. Mégpedig olyan helyen, amelyet egy az egyben lehetne nevezni a hó birodalmának is. Ahol sokkal keményebb és zordabb a tél, mint a városokon, falvakon és más településeken.