„Amikor a fák meghalnak/ Hétköznapok és ünnepek/Szenteste” változatai közötti eltérés

{{Amikor a fák-cím}}

 

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">54/3. Szenteste</h2>

 

Aztán végül is amikor már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Anna számára a legtermészetesebb dolog visszamenni a Szénégető pusztájára, hát lelki jó-barátokként elbúcsúzkodtak egymástól. Boldi, Imola és Lia elindultak a szálloda felé vezető ösvényen, Anna pedig integetett utánuk. Már rég eltűntek a keskeny ösvény kanyarulatában, de Anna továbbra is csak álldogált ott. A fák néma sóhajtásait hallgatva az autóút felé kémlelt. Azaz, már nem is nagyon kémlelhetett, hanem inkább hallgatózott, mert sötét lett és a fehérség épp csak hogy mutatta magát. Motorzúgást hallott valahonnan és a szíve nagyot dobbant. Már épp indulni készült, de várt ott addig, míg a reflektorfény egészen bevilágította a havas utat… és, amíg az autó tovahaladt, ő feszülten figyelt. De nem is maga a jármű, vagy a benne lévők érdekelték annyira, hanem a mentális világából bevillant röpke képet próbálta minél pontosabban megfejteni, amelyhez valamiként épp egy havas úton közlekedő autó is bele tartozott.