„Amikor a fák meghalnak/Amikor a fák meghalnak/A juhar” változatai közötti eltérés

{{Amikor a fák-cím}}

<h2 style="padding:3px; background:#247D24; color:#D0FFC8; text-align:center; font-weight:bold; font-size:160%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">59/1. A juhar </h2>

 

Anna a Bérc bozóttal borított sziklás oldalából az Argó felől lassan emelkedő vörös korongba mélyesztette misztikus szemeit. Egyenesen a napba nézett. Szemrebbenés nélkül, szilárd tartással állt ott és a kora reggeli szél hosszú a haját időnként nekicsapkodta a háta mögött lévő juharfa törzsének. Amely kissé előredőlve mintha szintén a már enyhén vakító vörösségbe kémlelne bele, egészen annyira, hogy a közvetlen mellette álló egyenes tartású gyertyán az ágaival körülölelve mintegy testőrként óvná a napból kiáramló esetleges káros kisugárzásoktól.