„Heraldikai lexikon/Címerleírás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
A címerleírásokat a [[herold]]ok hozták létre. Ez tulajdonképpen egyfajta címerelemzésnek is tekinthető, mert pontos szerkezeti elemeket kell követni ahhoz, hogy egy leírás érthető, majd a címer elkészíthető legyen. Amikor a leíró megnevezi a pajzs [[színek|színét]], a [[pajzs]]ban található [[címerábra|címerábrákat]], azok [[póz]]át stb., tulajdonképpen a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]] megszerkesztésének módját mondja el. (Vesznek egy üres pajzsot, kiszínezik, esetleg [[pajzstagolás|tagolják]], ráhelyeznek egy jelképet, azt is kiszínezik stb. A helyes címerleírás a címer megszerkesztésének módját mondja el a rajzoló számára.) Egyes korai címerek csak leírásból ismertek, noha ezek természetesen szintén egy-egy konkrét címer alapján készültek. Plantagenet Gottfried 1128-as roueni [[lovaggá ütés|lovaggá avatása]] során pl. a [[király]] hat oroszlánnal díszített pajzsot akasztott Gottfried nyakába. Marmoutieri Jean tudósítását gyakran az első címerleírásnak, azaz az első heraldikai elemzésnek tartják. A másik korai irodalmi mű, melyben címerleírások olvashatók,[[ Chrétien de Troyes]]: ''Le chevalier de la charette'' című műve.
Magyarországon az ország címerének leírása megtalálható Imre király (1196-1204) egyik oklevelében ("Predicto Stephano, siusque heredibus, arma eciam, seu insignia ipsius Domini et Patris nostri et nostra, scutum, et desuper galeam de summitate ipsius galee Leonis anteriorem medietatem, cum pedibus anterioribus, ungula aurea rapacia, ac coronam auream in capite gestantem." ''Fejér Codex, Dipl. T. II. p. 304.'').[https://books.google.sk/books?id=V0o6AQAAMAAJ&pg=RA1-PA33&lpg=RA1-PA33&dq=szent+istv%C3%A1n+rend+herold&source=bl&ots=IaPKJWU_GN&sig=1CR5JJA8svBszGi9En5_kiLotKc&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwidyMKd-YDKAhUGsxQKHUz9A18Q6AEIRzAI#v=onepage&q=szent%20istv%C3%A1n%20rend%20herold&f=false 22.][https://books.google.sk/books?id=HVZOAAAAcAAJ&pg=RA1-PA24&lpg=RA1-PA24&dq=heredibus,+arma+eciam,+seu+insignia+ipsius+Domini+et+Patris+nostri+et+nostra&source=bl&ots=R2V0gzWJ3R&sig=qlYN7_RHANrBx0zWdl5AtP633aY&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjgsojn6IPKAhWOhhoKHabxD_AQ6AEIHzAA#v=onepage&q=heredibus%2C%20arma%20eciam%2C%20seu%20insignia%20ipsius%20Domini%20et%20Patris%20nostri%20et%20nostra&f=false] IV. László király egy 1273-as oklevelében olvashatunk arról, hogy [[Címerhatározó/Csák nemzetség címere|Péter]] ([[Csák Máté]] apja) Feketehalom és Baranka vára alatt vitézül harcolt, amikor pedig István, mint ifjabb király Bulgáriára támadott (1266), Péter bátor oroszlánként harcolt, melynek jelvényét a zászlaján viselte, s ott diadalt aratott. (A Csák nemzetség címere az [[oroszlán]] volt.) [[Anonymus]] és [[Kézai Simon]] ugyancsak leírja a fontosabb nemzetségek címerét. A legkorábbi magyar címereslevelek csak címerleírást tartalmaztak, címerrajz nélkül. Ilyen Kassa címereslevele 1369-ből, a [[Sárkányrend]] 1408-as alapítólevele stb. Az első magyar [[címeradomány]] (pontosabban [[címerjavítás]]) 1327. október 23-ról<ref>Turul 1901. 98. l.</ref> Doncs mester (? - 1334-1339k.), zólyomi [[ispán]] részére szintén csak címerleírást tartalmaz: "cristam inferibus descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent". Ekkoriban a címeradományok csak a [[sisakdísz]]re vonatkoztak. Vannak olyan [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek is, melyeket csak címerleírásból ismerünk, s melyeket ezek alapján elég nehéz megrajzolni.<ref>1783-ban a Szent Mihály templom restaurálásakor Kassán 1498-as évszámmal két márványkövet találtak Szakmáry György pécsi, majd esztergomi érsek (1521-1524) és prímás címerével és a következő felirattal: "Georgius Szakmár/ Lilia bina rosis totidem conjuncta gerebam; Rex detit auratum Corvinus et ipse leonem./ MCDLXXXXVIII." Eszerint címerében két liliom, két rózsa és egy arany oroszlán volt láthtó, melyet a család Mátyás királytól kapott. ([[Nagy Iván]]: Magyarország családai... X. 458. l.)</ref>
A magyarországi címerleírások sokáig latin nyelvűek voltak, mert a címeres levelek és a krónikák nyelve is latin volt. Az első magyar nyelvű címerleírások a 17. század elején kezdtek megjelenni. Ilyen a csökmői {{Ch|Karátsonyi címer|Karácsony}} család 1606-os címeres levelének 1620-as magyar nyelvű átirata a Váradi Káptalan jegyzőkönyvében, valamint {{Hl|Szegedi Zsigmond}} naplójának 1658. körüli bejegyzése néhány ország címerének a leírásával, melyeket talán egy korabeli kalendáriumból másolt ki.
| |||