„Szakácskönyv/Tésztakészítés/A tészták főzése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
recept javítása, bővítése
11. sor:
| valign="top" style="width:520px; border:solid 1px #8E8EFF;" |
'''Elkészítés:'''
:A száraztésztát tördelés nélkül bő (100 gramm tésztára 1–1,2 liter vizet számolva), lobogó, sós vízbe vetjük bele. A víz újraforrásakor alacsonyabb hőfokon folytatjuk a főzést. A tészta akkor van kész, ha fogkemény (''al dente''), vagyis harapva még van ellenállása: ez közvetlenül az utáni állapot, amikor a tészta közepéről eltűnik a fehér rész; ekkor a tészta még nem túl puha, ragacsos vagy túlfőtt. A gyári csomagoláson szereplő főzési időt betartva többnyire ezt az állagot érjük el. Ekkor a tésztát leszűrjük és azonnal felhasználjuk. Bizonyos ételeknél szükség lehet a főzőlé egy részére.
:A száraztésztát mindig bő, lobogó, sós vízbe vetjük bele. (A vizébe teszünk néhány csepp olajat is, hogy a tésztadarabok össze ne ragadjanak.) Amikor a víz újra felforrt, a tüzet csökkentjük, s lassan forralva főzzük. Amikor a tészta már feljön a víz tetejére, kiveszünk egy darabot és megtörjük. Ha a közepén már nem látható fehér lisztcsík, akkor megfőtt. A vizet leöntjük, a tésztát szűrőn gyorsan lecsorgatjuk. (Leöblíteni nem kell!) Közben egy tágas edényben kevés olajat (vagy vajat, margarint) melegítettünk, s a leszűrt tésztát, mielőtt meghűl, ebbe forgatjuk bele. (Egyes tésztáknál - például a túrós csuszánál - erre margarinnal kevert forró tejfölt használunk.)
 
:Tésztafőzésre legalkalmasabb a szűrőbetéttel ellátott tésztafőző fazék. Ha a tészta megfőtt, a szűrőbetétet lassan kell kiemelni a fazékból, nehogy a főzőlé kiömöljön.
 
[[File:Pasta pot.jpg|thumb|Tésztafőző fazék födővel (balra) és szűrőbetéttel (jobbra)]]
 
'''Gyakori hibák:'''
*a tészta (pl. spagetti, cérnametélt) tördelése: a száraz- és friss tésztát is olyan formában készítik, ahogyan felhasználandó
*a főzővíz olajozása, illetve a megfőtt tészta olajozása: ezzel a tészta összeragadását kívánják elkerülni, de a tészta csúszós lesz, így a vizes alapú szószok nem tapadnak jól a felszínére; az összeragadás a tészta azonnali felhasználásával elkerülhető
*a tészta túlfőzése: habár a tészta „ideális” készültsége függ az egyéni ízléstől, technológiai és élvezeti értéke ''al dente'' készültségnél a legjobb, túlfőve nyálkás, csirizes lesz, kevésbé jól veszi fel a szószokat
*a tészta „túl alapos” lecsöpögtetése szűréskor: a forró tészta így könnyen kiszáradhat, ami rontja az élvezeti értékét és felhasználhatóságát
*a megfőtt tészta (hideg vízzel való) leöblítése: a tészta kihűl, romlik az állaga
*a megfőtt tészta tárolása: a tészta gyorsan elkészíthető, ezért fölösleges a szükségesnél többet készíteni belőle, mert elkészítés után az állaga gyorsan romlik
|}