Wikikönyvek

„Címerhatározó/Eperjessy címer” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Zsönci (vitalap | szerkesztései)
53 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Zsönci (vitalap | szerkesztései)
53 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
{{idézet|Gyulafehérvári Eperjesi András nemeslevelének átirata. A konventnek bemutatták a Mária Terézia által nemes Gyulafehérvári Eperjesi Józsefnek kiadott rendelkezést, aki néhai László - és felesége, néhai Murvai Zsófia – fia, aki István fia, aki Pál fia, aki Mihály fia, aki András fia, amely rendelkezés 1768 a Trinitatis előtti 6. napon (május 24., új naptár szerint) kelt, ez a rendelkezés tartalmazza a Gyulafehérvári Eperjesi András számára Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1612. máj. 28 Nagyszebenben kiadott nemeslevél szövegét, és azt kéri, hogy helyezzék el a konvent sekrestyéjében vagy levéltárában, másolják be a konvent jegyzőkönyvébe és adjanak ki róla másolatot részére, ha szeretné. Ördöngösfüzesen 1768. jún. 6-án. A gyulafehérvári káptalan ennek eleget tett. Mária Terézia megparancsolja, hogy a Gyulafehérvári Eperjesi Józsefre és családjára vonatkozó bármilyen összes iratot, amelyek a gyulafehérvári káptalan levéltárában találhatók, adják ki másolatban, mert szükségesek a jogaik megvédéséhez .Az említett Eperjesi Andrást és mindkét nemű örököseit tekintsék nemesnek. Ennek jeléül a következő címert adományozzuk nekik : álló csatapajzs, kék mezővel, a mezejében sárga csizmájú vörös nadrágú zöld ruhájú mellvértes és sisakos lovas látható, aranyozott karddal az oldalán, jobbjával egy tatár fejét már átszúrván felfelé lendíti díszes dárdáját; a sisak fölött zárt csatasisak, amelyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi a sisak csúcsából pedig sisaktakarók omlanak alá két oldalt, amint mindez a nemeslevél elején lefestve látható. Ezt a címert használhatják minden célra Eperjesi András és örökösei, és örökre élhetnek a nemesi előjogokkal. Ezt az iratot megerősítettük hiteles függőpecsétünkkel. Kiadva: Nagyszeben, 1612. május 28.Báthori Gábor fejedelem aláírásával és hiteles vörös viaszpecsétjével.| Forrás: Magyar Országos Levéltár nemeslevél magyar kivonata.}}
 
Gyulafehérvári és mihályfalvai Eperjesi József nemeslevelének átirata Mária Terézia Nagyszebenben 1770. nov.12-én kelt. Rendeletének értelmében a következő előterjesztéssel. Nemes gyulafehérvári és mihályfalvai Eperjesi József, aki Murvai Zsófia és a kolozsvári római katolikus egyház gondnoka. László fia, aki Kis Tóbias Katalin és a néhai István fia, aki György fia. Aki Kis Borbála és István fia, aki Mihály fia, előadta, hogy szeretné a konvent hivatalos jegyzőkönyvébe felvetetni az említett Eperjesi Mihály, Rákóczi György fejedelem testőre nemeslevelének átiratát, amely nemeslevelet Gyulafehérvárott 1631. jún. 23-án adott ki a fejedelem, az átiratot pedig Eperjesi György készíttette a gyulafehérvári káptalan előtt apja, István számára 1652-ben a hamvazószerda utáni napon (febr. 15.). Mi, a gyulafehérvári káptalan tudatjuk, hogy nemes gyulafehérvári Eperjesi József, a kolozsvári egyház gondnoka bemutatta nekünk Mária Terézia kerestető levelét, amely így szól: nemes gyulafehérvári Eperjesi József előadta, hogy jogai védelme érdekében szüksége van az őrá vonatkozó minden okiratra, amelyet a káptalannál őriznek, ezért Mária Terézia megparancsolja, hogy azonnal keressék elő ezeket és adjanak ki róluk pontos átiratot. Kiadva Aranylábútuson birtokon 1770.okt.25-én. A káptalan megkereste a szükséges iratokat, amelyek így szólnak: A káptalan levélkeresője megtalálta a gyulafehérvári Váradi János számára kiadott kerestető levelet. Amelyben Rákóczi György parancsolja a levélkeresőknek, hogy mivel gyulafehérvári Váradi Jánosnak, Anna gyámjának, aki a néhai thasnádi Farkas György és nemes Demjén Anna törvényes lánya. Jogai védelmében szüksége van az említett néhai Farkas Gergely nemeslevelének másolatára, amely egyben más katonák nemeslevele is. Ezért megparancsolja, hogy keressék meg és adjanak ki róla átiratot Kiadva Gyulafehérvárott 1651. szept. 5-én. Ennek eleget téve a káptalan megtalálta a következő nemeslevelet. Rákóczi György hű szolgálataikért megnemesíti a dévai Nagy Pál kapitány alatt szolgált Kenderesi Tamás, Török Bálint hadnagy, Nagy Péter, Panthos András, Otthomany György vicehadnagy, Kováts Péter, Eperjesi Mihály (a többi felsorolt nevét mellőzték) gyalogos testőröket a mind kétnemű összes örökösükkel együtt. ▼
== Előszó ==
Ön kedves olvasó, aki e könyvet kézbe veszi, egy tízéves kutatómunka alapján összegyűjtött családfakutató (genealógiai) jellegű olvasmánnyal találkozik. A könyv alapját, már a nagyapám által hátrahagyott születési- és házasságkötési anyakönyvi kivonatokkal, valamint családi fényképekkel tarkított családfa alkotja. Ehhez járultak hozzá a levéltári kutatások: a Magyar Országos Levéltárban a nemességi adományok feldolgozása, továbbá a dési római katolikus anyakövek, a fűzkúti, alsócsernátoni, valamint a szlovákiai bártfai és folkusfalvi anyakönyvek feldolgozása és rendszerezése. Nagy segítség volt Nagy Iván Magyarország családjai című műve és Kádár József Szolnok Doboka vármegye monográfiája című könyve. Külön köszönet illeti kolozsvári nagybátyámat, Józsefet, aki fontos információkkal szolgált a családról, valamint Mócz Kálmán Gábort és Dr. Kövesdy Pált, akik az Eperjessy család történetére vonatkozó adatok felhasználásához hozzájárulásukat adták. E család történetének megismerése betekintést ad úgy az erdélyi Eperjessy család életébe (ténykedéseibe, tragédiáiba, bánatába, örömeibe) mint a család felvidéki ágának eseményeibe, történetébe is. Igyekeztem az eseményeket korabeli fényképekkel, születési, házassági levelekkel, gyászjelentésekkel alátámasztani, édekesabbé tenni. Helyenként a család az előnevét Károlyfehérvári előnévvel írta, vagy Eperjesi, Eperjesy nevet használt.
Keresztesi János A szerző
 
Báthori Gábor Erdély fejedelemsége (1608-1613)
Berzeviczy családfája
 
 
Gyulafehérvári Eperjessy András Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől kapta a nemességet 1612. május 28-án.
Gyulafehérvár, Eperjesy András nemeslevelének kivonata.
„A konventnek bemutatták a Mária Terézia által nemes gyulafehérvári Eperjesi Józsefnek kiadott rendelkezést, aki néhai László és felesége, néhai Murvai Zsófia – fia, aki István fia, aki Pál fia, aki Mihály fia, akik András fiai, amely rendelkezés 1768-ban a Trinitatis előtti 6. napon (máj. 24, új naptár szerint) kelt, ez a rendelkezés tartalmazza a gyulafehérvári Eperjesi András számára Báthori Gábor erdélyi fejedelem által 1612. máj. 28-án Nagyszebenben kiadott nemeslevél szövegét, és azt kéri, hogy helyezzék el a konvent sekrestyéjében vagy levéltárában, másolják be a konvent jegyzőkönyvébe és adjanak ki róla másolatot részére, ha szeretné, Ördöngösfüzesen 1768. jún. 6-án. a gyulafehérvári káptalan ennek eleget tett. Mária Terézia megparancsolja, hogy a gyulafehérvári Eperjesi Józsefre és családjára vonatkozó bármilyen összes iratot, amelyek a gyulafehérvári káptalan levéltárában találhatók, adják ki másolatban, mert szükségesek a jogaik megvédéséhez. Az említett Eperjesi Andrást és mind kétnemű örököseit tekintsék nemesnek. Ennek jeléül a következő címert adományozzuk nekik.
Álló csatapajzs kék mezővel, a mezejében sárga csizmájú, vörös nadrágú, zöld ruhájú, mellvértes és sisakos lovas látható, aranyozott karddal az oldalán, jobbjával egy tatár fejét már átszúrván, felfelé lendíti díszes dárdáját; a sisak fölött zárt csatasisak, amelyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, a sisak csúcsából pedig sisaktakarók omlanak alá két oldalt, amint mindez a nemeslevél elején lefestve látható. Ezt a címert használhatják minden célra Eperjesi András és örökösei, és örökre élhetnek a nemesi előjogokkal. Ezt az iratot megerősítettük hiteles függőpecsétünkkel. Kiadva: Nagyszeben, 1612. máj.28, Báthori Gábor fejedelem aláírásával és hiteles vörös viaszpecsétjével. Miután a káptalannál megtalálták és lemásolták az iratokat, Mária Terézia rendelkezésének megfelelően a káptalan kiadta a másolatot 1768-ban a Trinitas előtti 6. napon (máj. 24.). Miután a konventnél megtalálták és lemásolták az iratokat, Mária Terézia rendelkezésének megfelelően a konvent kiadta a másolatot 1768-ban, a Trinitas második vasárnapján (június 5.). Lukáts János, a kolozsmonostori konvent kanonokja.
 
Gyulafehérvári és Mihályfalvai Eperjesy Mihály nemeslevelének kivonata.
Gyulafehérvári és Mihályfalvai Eperjesi József nemeslevelének átiratát személyesen mutatta be maga József, a kolozsvári római katolikus egyház javainak tiszttartója, aki László és Murvai Zsófia fia, és Kis Tóbiás Katalin fia, aki György fia, aki István (és Kis Borbála fia, aki Mihály fia, aki Rákóczi György fejedelem testőre volt, és a nemeslevelet ettől a fejedelemtől kapta 1631. június 6-án, Gyulafehérváron.
▲Gyulafehérvári és mihályfalvai Eperjesi József nemeslevelének átirata Mária Terézia Nagyszebenben 1770. nov.12-én kelt. Rendeletének értelmében a következő előterjesztéssel. Nemes gyulafehérvári és mihályfalvai Eperjesi József, aki Murvai Zsófia és a kolozsvári római katolikus egyház gondnoka. László fia, aki Kis Tóbias Katalin és a néhai István fia, aki György fia. Aki Kis Borbála és István fia, aki Mihály fia, előadta, hogy szeretné a konvent hivatalos jegyzőkönyvébe felvetetni az említett Eperjesi Mihály, Rákóczi György fejedelem testőre nemeslevelének átiratát, amely nemeslevelet Gyulafehérvárott 1631. jún. 23-án adott ki a fejedelem, az átiratot pedig Eperjesi György készíttette a gyulafehérvári káptalan előtt apja, István számára 1652-ben a hamvazószerda utáni napon (febr. 15.). Mi, a gyulafehérvári káptalan tudatjuk, hogy nemes gyulafehérvári Eperjesi József, a kolozsvári egyház gondnoka bemutatta nekünk Mária Terézia kerestető levelét, amely így szól: nemes gyulafehérvári Eperjesi József előadta, hogy jogai védelme érdekében szüksége van az őrá vonatkozó minden okiratra, amelyet a káptalannál őriznek, ezért Mária Terézia megparancsolja, hogy azonnal keressék elő ezeket és adjanak ki róluk pontos átiratot. Kiadva Aranylábútuson birtokon 1770.okt.25-én. A káptalan megkereste a szükséges iratokat, amelyek így szólnak: A káptalan levélkeresője megtalálta a gyulafehérvári Váradi János számára kiadott kerestető levelet. Amelyben Rákóczi György parancsolja a levélkeresőknek, hogy mivel gyulafehérvári Váradi Jánosnak, Anna gyámjának, aki a néhai thasnádi Farkas György és nemes Demjén Anna törvényes lánya. Jogai védelmében szüksége van az említett néhai Farkas Gergely nemeslevelének másolatára, amely egyben más katonák nemeslevele is. Ezért megparancsolja, hogy keressék meg és adjanak ki róla átiratot Kiadva Gyulafehérvárott 1651. szept. 5-én. Ennek eleget téve a káptalan megtalálta a következő nemeslevelet. Rákóczi György hű szolgálataikért megnemesíti a dévai Nagy Pál kapitány alatt szolgált Kenderesi Tamás, Török Bálint hadnagy, Nagy Péter, Panthos András, Otthomany György vicehadnagy, Kováts Péter, Eperjesi Mihály (a többi felsorolt nevét mellőzték) gyalogos testőröket a mind kétnemű összes örökösükkel együtt.
A következő címert adományozza nekik: vörös színű katonai pajzs, amelynek mezejében egy puskával felszerelt kék ruhás gyalogosokból álló hadsereg egy zászlót követ, amelyet két hadnagy előz meg lovon, a pajzs fölött zárt csatasisak, rajta drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona, amelyből szintén egy kifeszített udvari zászló emelkedik ki, a sisak csúcsából pedig különböző színű foszladékok omlanak alá mindkét oldalt. Ezt a címert használhatják mindenükön, és kezelje őket mindenki nemesként. Ennek bizonyítékául adtuk ki nekik ezt a nemeslevelet Gyulafehérvárott 1631.jún. 23-án. Aláírta Rákóczi György, Kovatzioci István kancellár és Pathai Sámuel titkár. 1632. máj. 12-én hirdették ki Erdély és Magyarország csatolt részei három nemzetének országgyűlésén. Erről pontos másolatot adott ki a káptalan Váradi Jánosnak 1651-ben a Szentháromság utáni 14. vasárnap előtti kedden (aug.29.).
A gyulafehérvári káptalan levélkeresői közlik, hogy a nemes fiú, György, mihályfalvai Eperjesi István és a néhai nemes Kis Borbála fia, aki a néhai marosújvári Kis Bálint és Miske Anna lánya, aki oláhszilvási Miske Tamás lánya. Azt vallotta előttünk, hogy ő kiskorúsága miatt birtokosi jogait, javait, ingóságait egyedül nem tudja védeni és az eltulajdonítottakat visszaszerezni, ezért apjában bízik, hogy ezeket megteszi, ezért teljes körű meghatalmazást ad neki javai, ügyei és anyai birtokrésze kezelésére. Kiadva 1652-ben hamvazószerda utáni napon (febr. 15.). Tehát a megtalált iratokat belefoglaltuk jelen okiratunkba és káptalanunk pecsétjével kiadjuk az átiratot 1770 Szt. Márton püspök ünnepe előtti csütörtökön (nov. 8.).
A káptalanátirata papírral befedett fehér méhviasz pecséttel volt ellátva és egyszerű papírból füzet formában fekete és aranyszínű selyemfonalakkal összefűzve. Mindezt beleírtuk a konvent hiteles jegyzőkönyvébe is és átiratot adtunk ki róla. Kiadva 1770 Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap utáni kedden (nov. 20.)
 
Barcsay Ákos erdélyi fejedelem kolozsvári Eperjesi Bálint nemesi levele.
Barcsay Ákos erdélyi fejedelem hű szolgálataiért kolozsvári Eperjesi Bálintot és a mind kétnemű örököseit eddigi nemtelen állapotukból kiemelve valódi, kétségtelen és címeres nemesekké nyilvánítja. A következő címert adományozza nekik:
Háromszög alakú égszínkék színű pajzs, amelynek mezejében egy teljes alakos ember látható sötétkék ruhában, aki épp odalép egy asztalhoz, jobbjában egy nagykalapácsot, baljában aranyat tart és a királyság formáját kovácsolja, a pajzs fölött egy nyitott csatasisak, amelyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, amelyből köldökig kiemelkedik egy az előzőhöz mindenben hasonló férfi, aki épp felköti fegyverét. A sisak csúcsából pedig különböző színű sisaktakarók omlanak alá mindkét oldalt a pajzsot díszítve. Ezt a címert mindig, bármely alkalommal használhatják, örökre nemesnek kell tekinteni őket, minden előjogot és mentességet megkapnak, amelyeket országunk többi nemese élvez, akár jog, akár szokásjog alapján, a Kolozsvár városunknak már megítélt előjogokban is részesüljön. Ennek megerősítéseként adtuk ki függőpecsétünkkel ellátott oklevelünket. Kiadva Besztercén, 1659. márc. 5-én ”.
A nemesi rangot szerző Eperjesy András Gyulafehérváron élt, Berzeviczy Margit feleségével, Eperjesy László fiával, kinek felesége Gyulafehérvári Murvai Zsófia volt, ennek fiai József, István, Pál, Mihály és György, akinek nemes Kis Borbála volt a felesége. Amikor el kellett hagyniuk Gyulafehérvárat a románok üldözése miatt, Oláhivánfalvára, Mihályfalvára mentek a birtokokra. Ezek szász falvak Szeben és Gyulafehérvár között. József és az öccse István még ott született.
- Egyedül Eperjessy József ősapám döntött úgy, hogy birtokára költözik, Aranylábú Tusonra, egy mezőségi faluba, amit adományként kapott. Ott kúriát épített Eperjessy József és elvette feleségül nemes Kis Tóbiás Katalint. Született négy gyereke: Eperjessy József, Eperjessy Antal, Eperjessy László és Eperjessy István.
Eperjessy József fia ősapám volt a legnagyobb, tanulni ment Kolozsvárra. A líceum után el szerette volna végezni a szolgabírói iskolát. Elkísérte az apja, aki ismerte a várost. A Farkas utcai fiúlíceumba iratkozott be és a szállást a máriási kollégiumban oldották meg. Az első napok furcsák voltak, nem ismert senkit falusi fiú létére, aztán szép lassan kialakult, az osztálytársi és tanárai kezdték megismerni.
-A padtársa egy alacsony, zömök, széles vállú és nagykezű fiatalember, Vajda Sándor volt Oláhfodorházáról. Egy idő után megbarátkoztak és a délutáni szilencium után együtt mentek ki a városba. Kiderült, hogy érettségi után ő is a közigazgatási iskolát akarja elvégezni, mert otthon szolgabíró vagy adórovó szeretne lenni. A tanárok szigorúak voltak, főleg a latin tanár. Telt-múlt az idő és már készülhettek az érettségire. A sikeres érettségi után felvételizni kellett a közigazgatási iskolába, ami három tanévet jelentett. Magyar és latin nyelvből kellett felvételi vizsgát tenni. Még szerencse, hogy a líceumban a latin tanár szigorú volt. A felvételi neki és Vajdának is sikerült.
- Vajda megkérdezte tőlem, hogy ha elvégzi az iskolát, vissza akar menni Aranylábú Tusonra? Vagy mihez akar kezdeni. Ott annyi a szolgabíró, hogy csak nehezen helyezkedhetne el. Az iskola elég nehéz volt, sok vizsga latinból, közigazgatás jogból, büntetőeljárásból és végrehajtásból stb. Mikor elvégeztük az iskolát, még nem tudtam hól keressek állást.
- Vajda megkérdezte, hogy nem akarok-e vele menni Désre munkát keresni- Dés volt Szolnok –Doboka vármegye fővárosa. Ott székelt a főispán, az alispánok, a táblabíróság.
- Eldöntötte megírja apjának, hogy mi a terve és küldje el a nemeslevelet, mert azt be kell mutatni és kihirdetni. Felültek egy postaszekérre és felutaztak Désre. Szép város volt, az emberek elegánsan jártak, sok volt az úri dáma. Az utcákon sok hintó közlekedett. Tehát elindultak a főispáni hivatalba. A minden hájjal megkent Vajda azt mondta nekem: ha fogad az alispán, latinul kell bejelenteni, így: „Reuerendum Bonum meridianus, lectus a turpis et vicecomes vultus parumper officium”, azaz szolgabírói állást keresünk, utána úgyis magyarra vált. Ezen egy jó nagyot nevettünk. Szerencsére fogadónapja volt és fogadott. Elmondtuk a latin szöveget, erre ő tréfás kedvében azt válaszolta - „Ájjjá tréfás legények, lenni ti”,- mivel hogy német származású volt. Szóval szolgabírók akartok lenni ilyen fiatalon. Komolyra fordította a szót és azt mondta, hogy van két alszolgabíró hely, egyik Nagy Ilonda járásban, a másik Alparét járásban. Lenne több, de még nem tudtuk betölteni és folytatta, aztán először be kell tanulni, mert nehéz mesterség ez, tapasztalat kell és a nemesség bizalma, továbbá sok a munka, a nemesek állandóan pereskednek, a jobbágyok elszöknek a gazdáiktól. Gyakornoki alszolgabírók talán lehetünk. Végül eszébe jutott a nemeslevél, azt elkérte és azt mondta nekem, hogy mivel én más vármegyéből jöttem, verifikálni kell, és hivatalosan ki kell hirdetni. Hol tartják az eredeti példányt, kérdezte, én meg azt válaszoltam, hogy a kolozsvári konventben van letétbe helyezve. Vajdának nem kellett ezt megcsinálni, mert ő ott lakott. Megkaptuk az állást, én Nagy Ilonda járást választottam.
- Megírtam apámnak, ő azt írta vissza, hogy eladott egy pár hold földet, majd elküldi a pénzt, hogy vegyek magamnak birtokot.
- Oláhfodorházát választottam, mert az közel volt a munkahelyemhez, szép vidék, jó a közlekedés Dés felé és ott van a barátom, Vajda Sándor. El is mentem hozzá, hogy nézzük meg az eladó birtokokat. Akkoriban az egyik tulajdonos Galgói Rácz Ádám volt, persze Vajda Sándornak is volt egy pár holdja. Találkoztunk Rácz Ádámmal, megvettem egy jó nagyrészt, Oláhfodorháza környékén erdőt, legelőt és szántót. Egyelőre a szolgabírói épületben laktam, de nagyok voltak a terveim. Egy saját kúriát akartam építeni, hiszen már 24 éves voltam és nősülni szerettem volna. Meg kérdeztem Vajda Sándort, hogy vannak-e szép és gazdag nemes menyecskék a környéken és ő azt felelte, hogy a főnökömnek van tolcsvai és Pacséri Kászoni Sándornak. Egyszer meghívott a kúriájában. Megkínáltak vacsorával, de inkább ne tették volna, mert a vacsorára lejöttek a lányai. Illedelmesen bemutatkoztak, és immár Tekintetes Eperjessy Józsefnek szólítottak. Amikor megláttam a legkisebb lányát, Terézt, alig tudtam vacsorázni, egész végig őt bámultam. Egy csinos szőke vadmacska nézett rám. Ilyen szép leányt ritkán láttam életemben. Tudtam, hogy ebből baj lesz, ha közeledni merek hozzá, az apja élve megnyúz, és úgy kirúg az állásomból, hogy a lábam sem éri a földet. Megvacsoráztunk, én elköszöntem és hazamentem. Egy pár nap múlva találkoztam. Vajdával és elmondtam, amit láttam.
-Mondta nekem, hogy ez a család lányai csak gazdag nemesekkel házasodnak, te még nem ismered őket: pécsújfalusi Péchy, gróf Kuun Alsóbalázsfalvi Cserényi, Hatfaludy, ezek mind gazdag és magas beosztású családok.
-Na, mit szólsz a Kászoni lányhoz?-
- Ilyen szépséget ritkán lehet látni, mondtam én. Azzal elköszönt, mert sietett a munkába. Egyik nap elindultam Fodorházára gyalog, hogy beszéljem meg az ácsokkal, milyen legyen a házam, amit ott akartam építeni. Egyszer csak egy hintó közeledett a poros úton, és mikor mellém ért, megállott. Nézem, hogy kik azok, hát a Kászoni vadmacska és a nővére ült a hátsó ülésen.
- Rám kérdezett, hogy hová-hová csak így gyalogosan, és én feleltem, hogy dolgom van Fodorházán.
- Jöjjön, üljön fel, elvisszük Galgóig és onnan majd átmegy a Szamoshídon.
- És önök, kisasszonyok, hová mennek?
-Vásár van Galgón és oda megyünk körülnézni.
Az utazás közben kikérdezett, hogy honnan jöttem. Jót nevetett, mikor megtudta, hogy Aranylábú Tusonról. Megkérdezte, hogy az hol van. Elmeséltem neki, hogy Kolozsvár és Marosvásárhely között a Mezőségen, ott laknak a szüleim és a testvéreim. Továbbá érdeklődött, hogy nemes vagyok-e, kutyabőröm van-e, és mi a nemesi előnevem.
- Én meg előrukkoltam vele, hogy a nagyanyám berzeviczei Berzeviczy Margit volt, Magyarországon egy híres család bárói ága a rokonságom. Na, ez lenyűgözte és tovább nem faggatott a nemességemmel kapcsolatosan. Másnap a szolgabíró főnököm ebéd közben mondta, hogy nem is tudta, hogy ilyen előkelő őseim vannak.
-Na, most kell lépni József, mert az igazság az, hogy nagyon tetszett a lánya. Hallottam kúriát akar építeni Fodorházán, folytatta a szolgabíró. Igen, de még nincs elég pénzem, várom, hogy küldjön az apám.
- Ne várj, amíg küld, én majd adok kölcsön, aztán majd megadod, ha apád elküldi a pénzt. Hát így kezdtem el a kúria építését. Kinéztem magamnak Oláhfodorházán egy meredek és kanyargós utca tetején egy nagyon jó telket és ott kezdtem el az építkezést Termés köböl és fából építettem egy több szobás, cseréppel befedett kúria lett fehérre vakolva és festve. A kúriát körül kerítettem egy magas fallal és egy nagy boltíves kapu volt a bejárat, az udvarban virágokat, bokrokat ültettem. A kúria háta mögött volt a gazdasági udvar, lógarázs hat szép lovakkal, a majorsági és a zöldséges kertel. Hátrébb kukoricás volt, amit gyakran megdézsmáltak a vaddisznók. Kászoni Sándorral nagyon jó viszony kezdett kialakulni, többször is feljött megnézni, hogy alakulnak az építkezések, tanácsokat adott. Egyik nap azt mondta nekem:
-Te fiú, én, kedvellek téged, okos és szorgalmas vagy, még a lánya is feljött megnézni egyszer, kétszer a kúriát és tetszett neki.
- Egyszer mikor ott volt azt mondta –úgy szeretnék egy ilyen kúriában lakni-. Addig járt oda, míg összemelegedtünk és én egy napon megkérdeztem, hogy szeretne-e velem a kúriában élni?
- Azt felelte, hogy ha apja is áldását adja rá akkor igen. - Az apja áldásával összeházasodtunk. Ebből a házasságból született két fiúgyerek Eperjessy Károly és Eperjessy János.
 
tolcsvai és pacséri Kászoni Teréz és Eperjessy József leszármazotti táblája
 
Az Eperjessy István öcsém vett itt Szolnok Doboka vármegyében Bálványoson egy birokot. Azt hittem itt marad, de közölte, hogy megismerkedett egy háromszéki lánnyal, Damokos Máriával, aki gazdag nemesi családból származik, és el szeretné venni feleségül.
- A lány Alsócsernátonon lakik és a faluban több kúriájuk van. Az apja áldását adta a házasságra és megígérte, hogy nekik is épít egy kúriát, majd ha összeházasodnak. József csodálkozott, hogy az öccse erről nem szólt neki semmit, de hát az ő dolga.
- Majd meglátogatunk. Valóban egy hónap után összeházasodtak, meghívtak az esküvőre és a kúria is kész volt. No, az öcsém megházasodott.
Eperjessy József egy nap elhatározta, hogy meglátogatja öcsét Istvánt Alsócsernátonon. Két napos út volt hintóval tehát egy éjszaka meg kellet hálni, egy fogadóban szálltak meg. Másnap délutánra ott voltak. Út közben gyönyörű hegyeket, kristálytiszta patakokat láttak még a fű is szebb volt, mindenhól legelésző juhnyájakat és sokszínű virágokat láttak. Maroshéviz felé mentek a Maros völgyén keresztül. Közben városokon és falvakon megálltak, Teréz feleségem csodálkozott, hogy itt mindenki magyarul beszél még az utolsó paraszt is. Szóval megérkeztek, eligazítottak, hogy hól lakik Eperjessy István mindenki ismerte. A kúria előtt már vártak rájuk István és Mária üdvözölt és betessékelt. Pálinkával és ebéddel fogadták. Miután befejezték az evést ivást megmutatták, hogy néz ki belülről a kúria. Minden bútordarab gyönyörű székely faragású volt, a szőnyegek kézi készítésűek voltak, a képek a falon az ősöket ábrázoltál, szóval miden egyszerű és ízléses volt. István elmesélte, hogy a felesége várandós és nem gyereke, hanem fiú lesz, ahogy mondják a székelyek. Utána megmutatta a lovait, a hintóit és az egész gazdaságot. Utána megmutatták a sok Damokos kúriát, majd elmentek Andor bácsihoz Mária apjához, aki főispán volt. jól elbeszélgettünk, megkínáltak a fenyőpálinkával, ami olyan erős volt, hogy alig tudtam meginni. Aztán meglátogatták Mária testvéreit, Tamást és Alberted, mindenhól étel ital. A végén alig tudtam kijózanodni. Közben megszületett a lányuk, és egy pár év múlva, és 13 éves korában meghalt. A szülők nem bírták elviselni a tragédiát így eladták a kúriát és elköltöztek Kolozsvárra.
 
 
Damokos Dénes kúria
 
Damokos Mihály kúria
 
Damokos Dénes kúria
 
Damokos János kúria
 
 
 
Damokos Gyula kúria
 
== A Damokos- Eperjessy kúria ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Címerhatározó/Eperjessy_címer”