|
A gyulafehérvári káptalan levélkeresői közlik, hogy a nemes fiú, György, mihályfalvai Eperjesi István és a néhai nemes Kis Borbála fia, aki a néhai marosújvári Kis Bálint és Miske Anna lánya, aki oláhszilvási Miske Tamás lánya. Azt vallotta előttünk, hogy ő kiskorúsága miatt birtokosi jogait, javait, ingóságait egyedül nem tudja védeni és az eltulajdonítottakat visszaszerezni, ezért apjában bízik, hogy ezeket megteszi, ezért teljes körű meghatalmazást ad neki javai, ügyei és anyai birtokrésze kezelésére. Kiadva 1652-ben hamvazószerda utáni napon (febr. 15.). Tehát a megtalált iratokat belefoglaltuk jelen okiratunkba és káptalanunk pecsétjével kiadjuk az átiratot 1770 Szt. Márton püspök ünnepe előtti csütörtökön (nov. 8.).
A káptalanátirata papírral befedett fehér méhviasz pecséttel volt ellátva és egyszerű papírból füzet formában fekete és aranyszínű selyemfonalakkal összefűzve. Mindezt beleírtuk a konvent hiteles jegyzőkönyvébe is és átiratot adtunk ki róla. Kiadva 1770 Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap utáni kedden (nov. 20.)
== A Damokos- Eperjessy kúria ==
Damokos címer
Másnap elindultak haza, hosszú volt az út, de végre megérkeztünk. Otthon tele voltam munkával, mert a nemesek alig várták, hogy hazajöjjek, nagy pereskedés volt köztük. Az egyik kivágatta a szomszédjának a fél erdejét és azzal fenyegettek, meg, hogy ha nem oldom meg a kárpótlást, egész ügyet a főispán elé viszik.
Egyik nap Eperjessy József elment hintón a birtokára körülnézni, egyszer csak három, kucsmás, román paraszt útjába állt a hintónak, leráncigáltak a hintóról és elkezdtek ütni –verni és közben az kiabálták románul.
- Mit gondoltok ti urak, hogy itt azt csináltok, amit akartok, majd jön, a román világ akkor elvesszük a földeteket, leromboljuk, a kúriátokat földönfutók teszünk-, Azzal elfordultak és elmentek. Hallottam, hogy máshól is megtörtént az ilyen eset, sőt rá is támadtak a kúriákra a feldühödött csőcselék. Szóltam is a többi birtokos társamnak jó lesz vigyázni, mert az én nagyszüleimet már egyszer elűzték Gyulafehérvárról. Mikor haza mentem elmeséltem a feleségemnek a történteket és ő csak ennyit mondott,
-Kellett nekünk munkaerő, átcsaltuk őket a Kárpátok másik oldaláról. munkát adtunk nekik, templomokat építettünk és popát hoztunk nekik és most ez a hála-. Meglátod, eljön az idő, hogy tömegesen fellázadnak ellenünk, ha még egy szolgabírót is megtámadnak mondta Teréz.
- A székelyföldön nem történik ilyesmi. Jól tette István hogy oda költözött. Közben nőttek az unokák, Eperjessy Károly lányából egy szép menyecske lett. Károly Kúriát épített Fodorházán lánya Róza már eladó menyecske lett. Egyik nap megáll egy hintó a kúria előtt, kinézek az ajtón, hogy ki az hát a nagybátyám volt Eperjessy Pál aki Ivánfalván szolgabíró és ő volta a tanú az Istvánék esküvőjén betessékeltem, megkínáltam itallal és étellel és meg kérdeztem, hogy mi járatban Fodorházán.
- Désen voltam mondta ő, mert egy megbeszélés volt a főispánnál. A téma a lázangások voltak a nemesség ellen. Nálunk is történtek esetek mikor megtámadtak egy földbirtokost vagy a vagyont károsították meg.
-Hallottam, hogy veled is megtörtént. És mit határoztatok?
-Egyelőre még csak javaslatok vannak, aztán majd meglátjuk.
- Hogy van a család kérdezte József ?
-Jól vagyunk, felete Pál van, egy lányom Veronika ás egy fiam Domokos. Veronikát szentmiklósi és óvári Pongrácz István vette el feleségül van három gyerekük Ferenc, Béla és Antónia és Domokos. Őt már ismered ott voltak az István esküvőjén.
-Te Pál Ivánfalva környékén Szászvárosban és Szebenben meg Déván lakik még Eperjesy család, de szászvárosi és totti előnevet használnak azok származásilag rokonok?
-Természetes mind a Gyulafehárvri ágból erednek csak 1702-ben újra kérték a megnemesítést, mert elvesztették a régit és nem tudták igazolni nemességüket ezért fordultak Lipót császárhoz. Olvastam a kérelmet, amit beadtak így szól: Felséged trónja előtt térdre vetem magam. Igen alázatosan kérelmezve, hogy Szent Felségednek mindeddig állandó hűséggel megtett és a jövőben is hasonlóan buzgó hűséggel és állhatatossággal megtenni szándékozott szolgálataimat, figyelembe véve engem, Eperjesi Gergelyt és általam feleségemet, Fodor Krisztinát és fiaimat, Mihályt, Györgyöt, Gergelyt és Benjámint és Lászlót. Akik már eddig is nemesi előjogoknak örvendtünk, de mivel a nehéz idők miatt nemeslevelünket elveszítettük, nem kegyeskedtek felvenni minket Magyarország és a hozzá csatolt részek tiszta, valódi és kétségtelen nemeseinek soraiba mind a kétnemű, örökösünkkel és utódunkkal együtt, és még nem adományozták nekünk és fent említett örököseinknek az alább megfestett címert, mint valódi nemességünk jelét. A Gyulafehérvári és mihályfalvi Eperjesy családból erednek és újra nemességet kértek szászvárosi és totti előnévvel, általában katonák és Marosvásárhely környékén és Fűzkúton is megtalálod őket.
Az évek teltek már Eperjessy József sem volt szolgabíró, a birtokokkal volt elfoglalva. Egy napon Eperjessy József mondta a feleségének, hogy el kéne menni Mihályfavai Eperjesy Mihály a főispánhoz, Erzsébetvárosban, meglátogatni mégis a nagybátyám.
- Teréz egy kicsit huzakodott, hogy mesze van, de a végén beleegyezett. Erzsébetváros Medgyes és Segesvár között van, ők Segesvár felől közelítették meg. Ahogy közeledtek Segesvár felé mind nagyobb volt a forgalom szekerek jöttek mentek, mert vásár volt a városban. Megérkeztek Segesvárra, megnézték a vásárt, Teréz persze el kezdett vásárolni. Többnyire szászul beszéltek az emberek. Itt megaludtak, megpihentek a lovak, abrakot kaptak és másnap mentek tovább. Az úton megállítottak a csendőrök, mert valami tolvajokat, betörőket kerestek, akik kirabolták a főbíró lakását és étékes arany ékszereket vittek el. Végre megérkeztek Erzsébetvárosban. Elmentem a főispáni hivatalba hátha ott találom Mihályt. Ott volt az irodájában, mikor meglátott, megölelt és elkezdett érdeklődni a családról, aztán elmentünk hozzá haza. A felsége fogadott még nem találkoztuk soha, gróf Hidvégi Nemes Druzsina vagyok mondta.
- Mihály elmondta, hogy van két fia Eperjesy János és Elek. mind a ketten katonának tanultak Szebenben. Már meg is nősültek. János feleség makfalvi Dózsa Bora, tudod, ebből a családból származik Dózsa György, aki nemes létére paraszt felkelést szervezett 1514-ben.
- A másik fiam is megnősült a felesége puji Puj nemes asszony, ott már négy unokám van László, Mihály, György és Julianna.
- Nagyon sok dolgom van, mint főispán alig várom, hogy nyugdíjba menjen. Készül, egy nemesi felkelés a nemesek nem tudják biztosítani a tőlük elvárt haderőket és ráadásul még külföldi csatában is be akarják vetni. Ez így van, most folyik a nemesi összeírás a vármegyében.
- Hát akkor van dolgod elég.
-A te családod hogy van érdeklődött Mihály?
-Minden gyermekem megházasodott a birtokok jól mennek, csak ne lenne annyi jobbágyszökés. Beszélik, hogy hamarosan eltörlik a jobbágyságot, legalább megszűnnek a jobbágytelkek. Eperjessy Mihály György unokája megnősült elvett egy honosított német gróf Paar Juliát, Julianna unkája férjhez ment báró Kemény Sándorhoz. A László unokája elvette feleségül a szenttamási Szaláczy Klárát, akinek a családjáról tudom, hogy régi család és az apja főispán volt. Még sokáig beszélgettek, az asszonyoknak külön témájuk volt, aztán másnap haza indultak.
Mikor hazaértünk nagy meglepetés várt reánk. A kúriát szétdúlva találtuk sok értékes holmi hiányzott, az állatok fele nem volt sehol, mint ha megéreztem volna Mihálynál a beszélgetés során. Rögtön elmentem a szolgabíróhoz jelenteni. Erre ő azt mondta, magánál is ez történt Eperjessy József úr, másoknál erdőt, szántót foglaltak le a parasztok és azt kiabálták, hogy vége az uraságnak, szétosztják a földeket hamarosan.
- Azonnal hívattam a pópát. Meg is jött hamarosan hosszú fekete ruhájában, nagy szakállával.
- Jó napot nagyúr miért hívattál? Te tudsz arról, hogy mi történt a kúriámmal kérdeztem. Hallotta, hogy ezek a parasztok feldúlták, de mást, semmit nem tudok. Hallom azt prédikálják más pópák, hogy Európában már meg is kezdődött a jobbágyság eltörlése.
-Pópa mondta József komor arccal a kis megriadt szakálas emberkének-, azért tartalak téged, hogy istenfélelemre s alázatóságra tanítsd a népedet.
-Dumnezeul sa ma iarta (az Isten bocsájtsa meg nekem) én ilyet nem prédikálok a híveimnek.
-Gavrila pópa én elhozattalak Moldovából, tanítattam a fiadat, hogy diplomát szerezzen a saját pénzemen hát ez a hála? Ezt csináljátok ti! Templomot építetem, lakást kaptatok ahol a családotok lakjon ötven hold földet adtam, hogy legyen miből megélni hát ez a köszönet?
A pópa csak hallgatott, nem szólt semmit. Azonnal nézzél utána hogy ki a tettes. Megértettem uram és nagyokat hajolgatva elment. Természetesen a megtörténtek eljutott a főispánig Ő meg továbbította a fejedelemhez. Végül is a szolgabíró nyomozást rendelt el. Közben a szolgaírót megkértem, hogy rendeljen ki embereket a kúria védelmére s Teréz feleségemet leküldtem a Károly kúriájában aludni, mert félt. A nyomozás folytatódott, az ispánok felkutatták a környéket és végül Dése kapták el őket, éppen az égszereket próbálták értékesíteni egy ékszerboltban.
A feleségem miután megtudta, hogy elkapták a tolvajokat visszatért a kúriában. Nemsokára Eperjessy József megbetegedett valami baj volt a szívével és hirtelen meghalt. Kászoni Teréz ott maradt özvegyen a kúriában.
- Hát bizony, elment a vén József. Most már mehetek én is, nincs reám többé szükség mondta Teréz-
- Eperjessy Antal a néhai József öccse, már hamarosan végez a jogi iskolában Kolozsváron.
Letelepedett Keresztúrra Szolnok Doboka vármegyében. Megnősült, Ködi Farkas Antóniát vette el feleségül. A ködi Farkas család is beszármazott Doboka vármegyébe és egy családi ágat alapított Farkas János. Tanult emberek voltak, jogtanárok és egyéb tanárok. Az Antal is jogász volt, a Táblabíróságon gyakornokoskodott. Keresztúrra költöztek. Az apja Antóniának jogtanár volt, és egyik testvére bíró. A nemesi címet már 1580-ban kapták. Elődük Zemplén megyéből hol jelenleg is több ilye nevű család van, származott be Bethlen Gábor alatt, mint fejedelmi szolga Erdélybe, hol a család hazája Közép-Szolnok vármegye. Címeres nemes levelüket Farkas János kapja 1679. június 15-én, és az Közép-Szolnok megyének 1681. Július 4-én Sámsondon tartott közgyűlésében hirdettetett ki. Címerük a paizs ég szín kék mezejében egy vörösbe öltözött jobb kar kivont kardot tartva, melyre kígyó tekerődzik. A kar törzsén egy fehér gólya áll, és a kígyó fejét elnyeléssel fenyegeti. A paizs fölötti sisak koronája alul kétfelől leereszkedő foszladék ezüst és különbféle színekkel diszlik. Mint itt a metszvén mutatja.
== Leszármazás ==
|
