|
AZ ERDÉLYI EPERJESSY CSALÁD TÖRTÉNETE ---> ▼== VI. Fejezet ==
Felvidék
Bártfa
Nem véletlenül választottam ki ezt a Felvidéki várost, hiszen hozzá kötődik a felmenőim egy része. Szlovákul: Bardejov. Az Eperjesi kerület Bártfai járásának székhelye. Eperjestől 38 km-re.
Mint ahogy említettem a családomba szerepel felvidéki ág a Folkusházy Antónia ükanyám,(nyolc testvére volt) aki Beczkay Istvánnal kötött házasságot. Amit el szeretnék mondani, hogy a mai napig nem tudom megfejteni Beczkay István és folkusfalvi Folkusházy Antónia hogyan találkoztak, Désen vagy Bártfán? Vagy talán egy harmadik helyen? Hiszen a két város között több száz km van, de figyelembe vesszük, hogy a szépapám Folkusházy Károly kereskedő volt elképzelhető hogy az üzleti ügyeivel bejárhatta az egész Magyarországot és vitte magával Antóniát is. Vagy Beczkay István, aki a dési sókamara egyik vezetője volt só eladás ügyletekben találkozott Folkusházy Károlyal. Az biztos, hogy a találkozás és a házasság megtörtént Désen 1851-én.
Folkusházy Károlynak a nyolc gyereke közül, volt egy Folkusházy Pál fia aki Kalliger Zsuzsánnát vette el feleségül és az ők gyerekük volt Folkusházy Nándor.
Folkusházy Nándor feleségül vette Márton Karolint ás született három gyerekük kik közül Folkusházy Lajos Budapest Alpolgármestere lett. Folkusházy családban volt egy Lajos, aki a Magyar csendőrség főparancsnoka volt. Mikor meghalt így búcsúztatták az akkori csendőrségi lap:
Kray Jakab I. Frigyes porosz király udvarában. Kray Jakab közvetítő szerepe de Bonac, a fejedelemasszony, II. Rákóczi Ferenc és a porosz király között. A porosz király fiának magyar trón-jelöltsége. Titkos megállapodás a sziléziai hadjárat tárgyá-ban. A trencséni csata megsemmisíti a tervet. Kray Jakab 1709. december. elején II. Rákóczi Ferenc táborába siet a computus megejtése végett. Lubomirszky Tivadar herceget eleinte visszatartja Sieniawski Ádám herceg, belzi vojvoda (palatínus) attól, hogy a császári csapatokhoz csatlakozzon. Késmárk eleste 1709. december. 13-án. Kray Jakab és vértanú társainak kivégeztetése 1709. december. hó 16-án. Heister S. Elkoboztatja Kray Jakab vagyonát. A fejedelem részvéte és gondoskodása Kray árváiról. Kray Jakab tragikuma és mondaköre. Jókai Mór. „Az apja fia" c. regénye történelmi hátterének kritikai megvilágítása.
A Kray család is azon családok egyike, mely jóllehet idegen eredetű, mégis a magyar nemzettel asszimilálódva, annak hasznos és jeles honfiakat adott. A család eredetét a morvaországi Prerauban kell keresnünk, ahol Kray Tamás a város tanácsnoka volt. Kray Tamás Podhorszky Dorottyával kötött házasságot és e házasságból született az 1624. évben január hó 1-én Pál fiuk, aki a Magyarországba áttelepített Kray család ősatyja. Pál szülői, ámbár hithű evangélikusok, mégis kénytelenek voltak őt 1657-ig a jezsuiták iskolájába adni, minthogy Morvaországban a fehérhegyi csata óta az evangélikusok vallásszabadságát erősen megnyirbálták. Az ev. hitükhöz erősen ragaszkodó szülők gyermekük hitét féltve, legcélszerűbbnek látták, ha fiukat Magyarországba küldik, ahol a protestáns iskolák, ha szűkös anyagi viszonyokkal küzdöttek is, mégis élénkek.
Kray Jakab (Bártfa, 1661. ápr. 24. – Késmárk, 1709. dec. 16.) Késmárk város főbírája, kuruc diplomata. Apja evangélikus. prédikátor, Morvaországból bevándorolt család sarja, aki 1662-ben magyar nemességet szerzett. Iskoláit Eperjesen és Debrecenben végezte. 1685-től Késmárk főjegyzője; éveken át egyik fő irányítója a város perének az elkobzott Thököly-birtokokat megszerző Rueber Család ellen. Rákóczihoz csatlakozott. 1705. májtól 1709. áprilisig kisebb megszakításokkal a fejedelem megbízottja, diplomáciai megbízatásokon kívül fő feladata a franciaországi segélypénznek adminisztrálása, a kuruc hadsereg számára fegyver, lőszer és ruházat beszerzése. 1709. december 13-án Heister császári tábornagy Késmárkon elfogatta, hadbíróság előállíttatta és harmadmagával kivégeztette.
Fia, ifjabb Kray Jakab a vértanú sírjánál esküt tesz, hogy megbosszulja apja halálát. Bécsbe kerül, ott megismerkedik egy katonatiszttel, aki elfecsegi, hogy rá volt bízva a császári kegyelemlevél, amelyet Késmárkra kellett volna vinnie. De cselt vetettek neki: Kray ellenségei pénzzel kenyerezték le, és így készakarva későn érkezett Késmárkra, amikor Kray, a városbíró, már kiszenvedett. Ifjabb Kray párbajra hívja ki a meg nem nevezett katonatisztet, megöli, azután elmenekül. Más néven beáll katonának, kitűnteti magát, felfedi kilétét és kegyelmet nyert.
Sáros vármegyei eredetű család, melyből Kray Pál Wittenbergben tanulván, onnan 1655-ben érkezett haza. Ennek valószínűleg fia I. Jakab, ki Szepes vármegyébe Késmárkra telepedett, és ott a város bírája lett. 1709-ben Heister császári tábornok, mint Rákóczi párthívét gyanúból ártatlanul lefejezték. Mire egyik fia II. Jakab (szül. Késmárkon 1686. nov. 27-én) sírja fölött fogadást tesz, hogy atyja nevéről e gyanú szennyét a legnemesebb törekedés által lemossa, és azt megbosszulja. Bécsbe megy, ott véletlenül egy tiszttel találkozik, ki séta alkalmával, a nélkül hogy tudná, kivel beszél, eldicsekszik, hogy ő oka annak, miszerint Kray Jakab késmárki bíró lefejeztetett, mert az adott királyi kegyelemmel a fogoly ellenségeinek megvesztegetése folytán
A harmadik testvér Pál a mérnökkarnál alezredességig ment. Meghalt 1720-ban. Készített a Szepességről egy corographiai térképet, mely Bel által is felhasználtatott. II. Jakabnak két fia maradt: 1. Sándor, ki 1742. jún. 17-én született; öt évig mind király testőr. Végre őrnagyi ranggal nyugalomba lépett. Pál szül. 1735-ben. Szintén katonává lett, és itt esze és bátorsága által a legmagasabb polcig emelkedett. Nagyrészt vett a Horea Kloska féle Oláh lázadás lecsendesítésében is. Ezután ismét a török elleni háborúban aratott babérokat. A Dunán átmenvén Krajovát is bevette. Innen egyik előneve: Krajovai. Ez évben nyerte a Mária-Terézia rendét; midőn már tárborszernagy volt. Nem sokára nyugalomba lépve, Pestre vonult. 1792-ben báróságra került. 1803-ban Bács megyében kapta királyi adományban Topolyát Meghalt 1804. január 19-én.
Kéler Ilona színművésznő Kolozsváron
A báró Kray Pál a végrendelet szerzője, báró krajovai és topolyai Kray Pál táborszernagy (1735- 1804) egyike a magyar és az európai történelem egykor világhírű, mára azonban elfelejtett szereplőinek. Kray Pál a Francia Köztársaság ellen vívott háborúk egyik legsikeresebb császári hadvezére volt, akit a kortársak Károly főherceg mellett tartottak számon. Kray sikerei és megbecsültsége azért is nagyobb figyelmet érdemel, mert a császári-királyi hadseregben a magyar származás, és Kray esetében az inkább polgári, mint nemesi háttér nem a legjobb ajánlólevelet jelentette az előrejutáshoz. Mindezek ellenére, Kray Pál a legmagasabb beosztásokban szolgált, így 1799-ben az itáliai fronton ideiglenes főparancsnok volt, míg 1800-ban, pályafutása csúcsán, Németországban négy hónapig teljhatalmú fővezérként vezethette a császári királyi erőket. Már 1789-ben elnyerte a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, majd a parancsnoki keresztet. I. Ferenc király „krajovai" predikátummal magyar báróságra emelte. 1800-ban, további hadi érdemeiért Kray megvásárolhatta a topolyai kamarabirtokot. Ugyanezen év végére az uralkodó a „topolyai" prediká¬tumot adományozta számára. A Kray család ezzel a magyar arisztokrácia soraiba emelkedett. Pest szabad királyi városban, ahol ugyancsak rendelkezett házzal, Kray Pál 1804. január 19-én, 69 éves korában hunyt el. Leányunokái, Franciska a Marich, Borbála a Festetics, Mária pedig a Zichy családba házasodott be a család bárói ága 1852-ben kihalt, de a Kray Pál nagybátyjától, Jakabtól származó nemesi ágat, Kray István (1850-1932) személyében IV. Károly (1916-1918) 1918-ban báróságra emelte, szintén krajovai és topolyai predikátummal.3 a topolyai uradalom azonban 1913-ban Kray Mária (gróf Zichy Jánosné) halálával a Zichy családra szállt. Kray Pál végrendelete, a Magyar Országos Levéltár P szekciójában, a Szögyény Manch család iratai között maradt fent. A hagyaték Kray Pál vagyonjogi iratait, 1801 és 1804 közötti levelezését, gazdasági jellegű iratait, magánfeljegyzéseit és az ínyenc Kray Itáliában ellesett ételreceptjeit tartalmazza, E töredékeken kívül a táborszernagy Sándor öccsével folytatott levelezése a bécsi családi levéltár gondozásában jelent meg. A Kray család a morvaországi I'rcrau városából származik család az 1630-as években került Késmárkra. Kray Tamás sógora, Klösz Jakab réven 1662-ben kapott nemesi levelet. Kray nagyapja, Jakab a város főbírája lett, majd Rákóczi bizalmas embere, császári a fejedelem hűséges támogatója. 1709-ben a Késmárkra bevonuló tábornagy lefejeztette. Pál atyja, ifj. Kray Jakab azonban visszaszerezte az elveszett családi birtokokat. Mindhárom fiát a császár szolgálatába, katonai pályára adta. Kray Pál katonai pályájának legújabb összefoglalásait. A Baján kelt végrendelet két példányban is fennmaradt. Itt a végrehajtási záradékkal ellátott másolati példányt közlöm, illetve egy, Kray halála előtt két nappal keletkezett codiállust, vagyis fiókvégrendeletet, amely azonban csak részleteiben módosította az eredeti testamentumot. A végrendelet általános örököse Kray Ferenc nyugalmazott őrnagy, Kray egyetlen, őt túlélt fia. Legidősebb gyermeke, Kray Antal főhadnagy 1789-ben hunyt el, Ferenc öccse, János, szintén katonatiszt, a rauzcni ütközetben esett el 1796-ban. A topolyai uradalom új gazdája sem sokkal élte túl apját: 1805-ben a családi birtokon vadászbalesetben halt meg. Kray Pál végakaratának végrehajtója öccse, Kray Sándor, akt egyben a táborszernagy bizalmas barátja is volt, 1817-ben hunyt el Eperjesen. A végrendeletből jól kivehető Kray Pál számos olyan jellemvonása, amelyek kortársai és beosztott katonái körében, de még a harctéren vele szemben álló francia parancsnokok között is népszerűvé tették. Katonai pályafutása során Kray szívén viselte beosztottjainak sorsát, így végrendeletében sem felejtett el megemlékezni tisztiszolgáiról és házvezetőnőjéről. A táborszernagy végakaratának utolsó bekezdésében — saját életének példáját felmutatva - az Istennel, a királlyal és embertársainkkal szembeni legszentebb kötelességeink teljesítésére hívta fel fia és örököse figyelmét. Kray Pál hosszú és küzdelmes pályafutása során ezeket a kötelességeket mindig szem előtt tartotta. Báró krajovai és topolyai Kray Pál nagyszabású síremléke a budapesti Belvárosi Plébániatemplomban található.
Kray Pál
A felvidéki családfám
„Azzal kezdtem, hogy sírtam”
Tehát megszülettem 1955. március 6-án, Marosvásárhelyen. A szülészetről a szüleim első lakában az úgynevezett „Tranzi” bérházba vittek mit rossz állapota miatt lebontottak és helyére épült a Trasilvánia szálloda, nem sokáig laktunk ott, mert apám kapott egy szoba, konyhás lakást a Kossuth Lajos utca 58 szám alatt. Mikor még kicsi voltam és megkérdezték hól lakom azt feleltem, hogy „Kossth Lajos éppen nyolc” szám alatt. Egy óriási zöld kapun kellet bemenni egy belső udvarra. A lakásban illemhely és fürdőszoba nem volt, csak kint az udvaron volt egy pár illemhely, amit közösen használtunk. Az apám abban az időben tanársegéd volt az Orvosi és gyógyszerészet egyetemen, filozófiát, ami a korban Marxsmust és Lenininizmust jelentett, ugyanakkor a Tudományos ismeretek társaság főtitkára (T.I.T) Maros Magyar Autonóm Tartomány volt. Anyám óvónő volt, a párt napköziben. Most gondolják át milyen politikai kényszer uralkodott a családban, ráadásul nagybátyám, anyám húgának a férje nagy KISZ beosztásban volt. A családunkban nem volt karácson a karácsonyfát szilveszterkor díszítettük és úgy hívták, hogy télifa, az ajándékot nem a Jézuska, hanem a télapó hozta. Egy pár év múlva mikor apám csalódott a kommunizmusban, akkor már volt karácson, húsvét. Mindezekhez hozzájárult egy könyv, amit hárman szerette volna írni, az lett volna címe, hogy „Maros Magyar Autonóm Tartomány monográfiája”a szekulitate a nyomdából szedte ki a kéziratot és ebből nagy ügy lett. Összehívták a pártértekezletet, azzal vádolták őket, hogy úgy állították be a könyvet mind, ha egy külön ország lenne és börtönnel is megfenyegették. A végén az ügy úgy fejeződött be, hogy az egyik szerző elismerte, hogy hibáztak és kirúgták őket az egyetemről.
De térjek vissza a születésem utáni időszakra. Még egy éves sem voltam, de még a fejemet nem tudtam egyenesen tartani, jóval soványabb voltam mit a velem egykorú gyerekek.
Egyszer eljött nagyanyám Pánczélcsehről és meglátott, hogy nézek ki azt mondta –Ilonka én ezt a gyermeket elviszem Pnczélcsehbe ha nem akarod, hogy meghaljon-.
Nagy nehezen elengedet. Így kerültem a nagyanyám kezelése alá, minden nap bivalytej és egyéb háziasan elkészített ételeket ittam és ettem. Egy pár hónap után csattantam ki az egészségtől. Ezek után minden nyarat Pánczélcsehen töltöttem. Ahogy nőttem kezdtem megtanulni románul is, először románul káromkodni és rosszabb és rosszabb gyerek lettem, de erre majd még kitérek.
Visszatérve Marosvásárhelyre, a Kossuth utcára. Meghalt Sós Jóska a vásárhelyi Román munkáspárt első titkára. Nagy temetést rendeztek neki a koporsóját egy feldíszített teherautón vitték át a város főutcáin és zenével több ezer ember kísérte fel a temetőig. Mi is ott voltunk apám, anyám és én. Aztán egyszer a kapunk előtt hasonló zenés temetés volt egy cigányt temettek, én azt hittem, hogy megint Sós Jóskát temetik, szépen beálltam és elkísértem a temetőben. Közben anyám órákig keresett minden hól, de nem talált. Nagyon megrémült, hogy mi történ és bejelentette a rendőrségre az eltűnésemet. Az egész városi rendőrség engem keresett. Lehettem vagy őt éves. Aztán egyszer megnyílt a nagykapu és beléptem az udvarra nagy ártatlanul. Mikor anyám meglátott nem tudta, hogy megverjen vagy megöleljen. Hát ilyen voltam én. Egy napon aztán megszületett a testvérem Károly mi midig is öcsinek hívtuk. Mint minden családban elkezdődött a féltékenység az új jövevényre. Ha az apám felvette az ölébe és kedvesen hozzá szólt, hogy te drága kicsi fiám, rögtön ott voltam és megkérdeztem, hogy „én nem vagyok kicsi drága? „ha sírt valamiért idegesen közben szóltam, hogy dobjuk ki az ablakon vagy a Marosban. Aztán szép lassan megszoktam, hogy ő is ott van és kezdtem családtagnak elfogadni. Aztán elkezdődött az iskola, a Lenin utcai általános iskolában kezdtem el közepesen tanultam, néha az éltanulok tábláján szerepeltem, de legtöbbször nem. A legkínosabb volt a hegedűtanulásom, mert apám mindig azt mondta, hogy művelt ember, ha van hajlama a zenéhez meg kell, tanuljon egy hangszeren játszani. Ö úgy vélte, hogy nekem van és ezt megerősítette egy hegedű tanár Petruca bácsi. A családban volt egy feles hegedű és ezek után heti kétszer hegedű órára jártam Petruca bácsihoz a Szakszervezetek házában. Mikor jött a hegedűóra nap nagyon ideges voltam az óra előtt gyomor idegen volt, nem gyakoroltam eleget így nem is fejlődtem. Apám minden év elejém megkérdezte, hogy akarok tovább hegedülni és szégyeltem azt mondani, hogy nem. Azért némi eredményt elértem Bach D- moll hegedű versenyének első tételét le tudtam játszani. Két osztályt végeztem el abban az iskolában, de közben elköltöztünk a Babits Mihály, később Argesului utcává változatták iskolát is változtatta, az Uneria iskolában folytattam a tanulást. Természetese a hegedűtanulás itt is folytatódott, de egyszer közöltem apámmal abba hagyom. Engem a gitár vonzott, meg is tanultam, úgy- ahogy de soha sem lett belőlem egy jó gitáros. A nyári vakáció rendszeresen Pánczélcsehen töltöttem a nagyszüleimnél. Ott éreztem jól magam. Falusi környezet, szabadság és barátok. Pánczélcseh, amint már említettem a könyvben egy román falu volt alig öt-hat magyar család lakott benne. A barátaim a Kovrig örmény kelmefestő fiai, Miki ás az öccse Lalika volt, de voltak román barátaim is barátain nagyra értékelték a gitártudásomat, és szívesen hallgatták az előadott magyar és angol számaimat. Egyszer Kovrig bácsi megtudta, hogy megjelent a konkurencia, egy mási k család is foglalkozik kelmefestéssel ezen kívül, zöldségeket és is árult. Az öreg Kovrig bácsit a kelmefestés érdekelte, meg akarta tudni, hogy mennyit fest milyen színekbe, ezért szolt nekem, hogy menjek el kémkedni mind ha vinétét (padlizsán) vennék. A nagyszüleimnek három gyerekük volt, az anyám Beczkay Ilona, Beczkay Margit a húga és Beczkay József az öccse. Margit néném férjez ment Kis Andráshoz és született két lánya Ildikó és Enikő. Ildikó lánya sajnos meghalt, amit már említettem, Enikő is férjhez ment Ambrus Árpádhoz és született két fia Levente és Lóránt. József bátyám Kolozsváron maradt és ott alapított családot, megnősült elvette feleségül Zima Gizellát és született két lánya Gizella és Klára. Anyám Tanítóképzőt végzett Kolozsváron, de óvónő lett és kihelyezték Nyárádgálfalvára. Ott ismerte meg apámat, hiszen apám nyárádgálfavi volt. Margit néném, anyám után jött Marosvásárhelyre. A férje Kis András Kalotaszentkirályi származású volt, de Kolozsvárom ismerkedtek meg, mert ott jártak iskolában. Kis András nagybátyám egy nagyon ambiciózus ember volt mozdonyvezetői iskolában járt. Miután elvégezte Marosvásárhelyen a CFR mozdonyvezetőjeként dolgozott és szolgálati lakást is kapott az állomáson. Mikor nagybátyám éjjel dolgozott néném egyedül félt a lakásban és estére levittek hozzá aludni. Már délután ott voltam és nagyon rossz gyerek voltam ott is kimutattam a „fogam fehérjét” azzal szórakoztam, hogy a parkoló gőzmozdonyok színes jelzőlámpáit betörtem, mert tetszett, hogy színesek voltak. Visszatérve Kis András nagybátyámra a származása miatt, de a határozottsága miatt hamar is kiemelték a KISZ-be. Ott mind nagyobb és nagyobb funkciókat kapott és végül a kommunista pártban töltött be funkciókat, a végén központi bizottságnak tagjaja lett. Vett a pártól egy fekete Volga autót melynek a rendszáma 1-MS-108 volt. Aki ott élt abban az időben tudta, hogy ilyen rendszámú autó csak magasrangú pártembereknek jár. Egyszer csak beütött a tragédia a családban. Margit nagynéném nagyobbik lánya beteg lett a májával és hiába szereztek nagybátyám kapcsolatain keresztül speciális külföldi gyógyszereket tizenhét éves korban meghalt. Egy pár év múlva meghalt Margit néném negyvenhét évesen szívrohamban. Kis András elé hamar újranősült és elvett egy brassói román nőt. Ezek után szakadt meg a kapcsolatom vele. Nem volt harag, de még a kisebbik lánya Enikő sem szerette. Aztán egy pár évre rá elég fiatalon nagybátyám is meghalt. Még annyi magamról hogy elvégeztem a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazda szakot, közben megnősültem és született két gyermekem Franciska és Tamás. Az öcsém Károly menősült elvette Palatkás Annát és született egy fia Botond, aki festőművész. Mind a ketten átköltöztünk 1990-ben Magyarországra, de nekem sajnos a feleségem 2009-ben meghalt emlő rákban. A Franciska lányom német tanárnő a fiam jogász én meg betegnyugdíjas. Tatabányán élek.
A néhai feleségem a szőke egyetemi évfolyam társával
A néhai feleségem 2009-ben halt meg
A fiam eskűtétele a diploma osztón
A lányom, fiam és én Keresztesi János a könyv szerzője
A lányom középen Lóránd unokatestvér és a fiam
Keresztesi János a könyv szerzője
I
II
<!-- Nem írunk nagybetűkkel
KERESZTESI JÁNOS
ŐSSZÜLŐKTŐL
UNOKÁKIG
▲AZ ERDÉLYI EPERJESSY CSALÁD TÖRTÉNETE --->
|
