|
__DISAMBIG__
== III. Fejezet ==
Közben teltek-múltak az ével János fia elvégezte az iskolát Kolozsváron, és házasságom gondolkodott Désen megismerte Kotsis József adórovó leányát Kotsis Rozáliát, aki lány létére elvégezte a dési katolikus gimnáziumot és latinul is jól beszélt. Eperjessy János feleségül vette és ők voltak az szépszüleim.
Kotsis Rozália
Ebből a házasságból születet született három gyerek Rozália Vintze és Lajos, lényegében az utolsó állandó lakói az Eperjessy Károly kúriának Oláfodorházán.
Az Eperjessy Vintze az ükapám földbirtokos volt és ő is tanult ember, egy ideig szolgabíró állát is betöltött. Sok birtoka nem volt, mert eladta a földjének egy részét és malmot vett belőle.
Vintze feleségül vette Hulka Emiliát aki Nagykárolyban született és egy gazdag kereskedőnek a lánya volt. Tasnádon éltek egy óriási házban ezen kívül a városban vendéglőjük, kávézójuk és szálódájuk volt.
A Hulka szálloda, vendéglő és kávézó Tasnádon
Hulka Emilia apja fiatalon
A malom jobban jövedelmezett, mint a föld.
A malom elég rossz állapotban volt, de hamarosan helyre hozatta. Ezek után Lajos öccsével az egész falu és környékének ők őröltek. Jöttek is a szekerek búzával megrakva harmadik faluból.
Később Eperjessy Vintze fiai Lényegében a malmot Vintze és az öccse Lajos üzemeltette.
Munka közben történeteket mesélt Lajosnak.
Ezt hallgasd meg! -mondta Vincze-
- Mikor gyerekek voltam egyszer elvitt apám vadászni a galgói erdőbe, hajtó voltam. Többen is voltunk, és elkezdődött a hajtás, volt az erdőben róka, nyúl, vaddisznó. Ott voltak a vadászaton a rokonok Uzoni Béldi Dénes, báró Diószeghy József, gróf Szárhegyi Lázár Albert és apánk. Gróf Szárhegyi Lázár Albert, eltalált egy nagy kan vaddisznót, de az nem terült el, hanem futásnak eredt. Az vadászsereg keresni kezdte egyszer csak megjelent a vérző kan, velük szembe rohant egyenest Béldi Dénes felé. Szerencséjére a többiek fejen lőtték és azonban kiterült. Apám a vadászat után ideadta a puskáját, galambokra lőni, de egyet sem találtam el.
Engem mért nem vittek el?
Mert túl kicsi voltál és anyád nem engedett el.
Eperjessy Vintze ükapámnak öccse Lajos egyik nap azzal jött haza Désről, hogy megismerkedett ott egy lánnyal Alsócsernátoni Csernátoni Blankának hívják és Alsócsernátonon lakik. Meg szeretné látogatni, hogy a szüleivel is megismerkedjen. Egy nap elindult a kétlovas hintójával a hosszú útra. Két napot utazott mire megérkezett. A lány már hazaért Désről és várta, megismerkedett a szüleivel, nagyon kedvesen fogadták. A lány megmutatta környéket, a gyönyörű hegyes völgyes, fenyőfa erdőket hól a völgyekből kristálytiszta patakok folydogáltak. Leültek egy ezerszínű virágokkal teli tisztásra és órákig beszélgettek, egy csók is elcsattant közöttük és ezzel jelezvén, hogy egy szerelem kezdődött meg közöttük. Egy lovas szekér közeledett hozzájuk, arra felültek és így mentek haza. Lajos életében érezte először, hogy szerelmes egy lányban. Meg is kérte a kezét a szüleitől, azok egy kicsit meglepődve igent mondtak. A gyászjelentése Eperjessy Lajos a feleségével alsócsernátoni Csernátony Blanka testvérét.
Uzoni Béldi Dénes
Eperjessy Rózát ükapám Eperjessy Vintze nővérét elvette feleségül Uzoni Béldi Dénes és Fodorházáról ahol birtokos volt átköltöztek Bezdédre. Bezdéd közel van Fodorházához és ott ő volt az egyetlen földbirtokos Dénes egy nagyon művelt ember volt. Megalapító tagja volt a magyar kulturális egyesületnek M.K. E körzeti szervezetét mely szervezet létezett az egész Magyarországon. Még Budapesten is volt nem is olyan régen létezett az M.K. E szálloda. Ebből a házasságból Született Mária aki Ikafalvi Dombi Lajosné lett református lelkész Gyulán, esperes, költő és országgyűlési képviselő volt. Anna aki Garzó Gyuláné református lelkész valamint Ikafalvi Dombi János felesége Mező- paniti Bodó Gizella lett.
Eperjessy Vintze és Hulka Emilia házasságból született három gyerek Eperjessy Anna dédanyám Eperjessy József és Eperjessy Sándor déd nagybátyáim. Eperjessy József, aki iskolaigazgató, volt Désen felesége Timbus Mária. Timbus Mária Timbus József egyik lánya volt. Apai részről román nemes és földbirtokos, anyai részről Tasnádi Rozália és mg volt két testvére, aki májrákban halt meg és László (a családban Timbus Vaszilika-ként emlegették). Kétszer nősült. Az első felesége nevét nem tudni, de magyar volt. 2 lányuk volt: Irénke és Böske. Irénke románhoz ment férjhez, Kolozsváron volt főbíró, két teljesen román gyermeke, egy fiú és egy lány. Böske férje szintén román, Mihalca Dorin. Böske néni Bukarestben, a tanügy-minisztériumban volt nagy állásban, országos inspektor, férje jogász, szintén miniszteriális igazság ügyi ember volt. Két gyermekük: Dan és Monica. Teljesen románok. Második felesége Balogh Gizi néni, Zilah, apja táblabíró, Kodály-tanítvány, zongora-tanárnő, igazi úrinő. Timbus Vaszilika korán meghalt. Gizi néniék Kolozsváron éltek. Két lányuk volt: Mária és Éva. Mária férje Lukács, elváltak, lánya Lukács Marika, grafikus művésznő. Éva szintén férjnél volt rövid ideig, gyermek nem volt.
Eperjessy Sándor (1876 Oláhfodorháza-1956 Szentes) üknagybátyáim feleségül vette nemes Ponner Máriát (1879-1963 Szentes) két lánya született Margit (1917 Hódmezővásárhely-2009 Budapest) és Teréz (1911 Dorozsma-2007 Budapest). Margit édesapját áthelyezték később Szentesre, ezért az általános, majd középiskolát már itt végezte. Margit házasságot 1938.-ban kötött Mócz Kálmán kereskedővel. Három fiuk született: Kálmán Gábor, András István és Árpád Elemér. Az üzlet 1952.-ben történt államosításáig, gyermekeik nevelésén kívül, férje mellett aktív üzletasszony. Az államosítást azonban nehéz évek követték, mindkettőjüknek foglalkozást kellett váltani. Férje az eredeti zenetanári tevékenységre váltott vissza, de amellett 1956-tól az Asztalos KTSz-ben is dolgozott, Ő pedig 1952-től könyvelőként helyezkedett el. Több munkahelyen dolgozott előbb Csongrádon, majd Szentesen könyvelőként a Nádgazdaságnál és az Asztalos KTSz-nél, majd iroda-vezetőként Járásbíróságon. Az utóbbi ugyan „kedvenc” munkahelyévé vált, azonban 1963.-ban megözvegyült és anyagi okok miatt, engedve a csábításnak visszament, az Asztalos KTSz-hez, hogy a még diák illetve egyetemi hallgató két fia taníttatását biztosítassa. Utolsó munkahelye a Termál MgTSz volt - ahonnan 1972.-ben ment nyugdíjba. Azonban nyugdíjasként sem tétlenkedett. Éveken keresztül a szentesi Katolikus Egyház (Szent Anna u.) plébánia hivatalának könyvelési- és elszámolási ügyeit intézte. Nyaranta pedig az unokáit fogadta egy kis „vidéki” nyaralásra, akik nagyon szerettek a Nagyinál lenni, mert ott a strand, régi játékok „kis-kocsi, nagy-kocsi” várták őket és még lovas-kocsit is lehetett látni. Nővérével Eperjessy Terézzel együtt foglalatoskodtak az Unokákkal, vigyázták épségüket és segítették testi-lelki fejlődésüket.
1982.-ben részlegesen felköltözött Budapestre, hogy unokáit istápolhassa és főzhesse-süthesse a „Nagyi-féle” specialitásokat, a „kedvenc” ételeket és süteményeket. Gyakorlatilag Ő vezette a háztartást András fiánál, mint
Az általa készített baracklekvárt, paprikás csirkét és főleg a karamell krémesét az óta, is sűrűn emlegeti a család. A nyarakat azonban ezután is Szentesen „kellett” töltenie, mert jöttek az Unokák a már várva várt vidéki nyaralásra. Továbbra is a vállát nyomta a szentesi öreg ház minden gondja-baja, a kisebb javítások, régi holmik selejtezése, adminisztratív teendők, stb. Már az otthonba költözése előtt is rendbe akarta tenni, majd eladni a gyermekei nevén lévő öreg szentesi házat, hogy többé azzal ne legyen gond és költség. Mintegy két évig tartó munkával, amelyben sokat segítettek fiai és unokai is - apránként felszámolta a még függő szentesi ügyeket, majd 1998.-ban sor került a ház eladására is. Gyakran látogatta meg az 1982. óta családjával együtt Münchenben élő legkisebb fiát, Árpádot, hogy a távolabb lakó családot és az ottani három unokáját is láthassa. Ezekre az utakra többször elkísérte nővére - Eperjessy Teréz is. 1996-ban saját elhatározásából - de részben Nővére hatására is beköltözött a „Magyarok Nagyasszonya Társaság” által fenntartott „Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet” otthonba. Nővére már 1992.-ben az első „fecskék” egyikeként otthonra lelt ebben a kellemes és szép környezetben, így aztán a Testvérek már együtt lehettek. Itt is igyekezett magát hasznossá tenni, besegített az otthon teendőibe, erdélyi gyerekeknek takarókat kötött, kézimunkázott, bevásárolt az otthont már elhagyni nem képes idősebb társainak, és továbbra is szorgalmasan stoppolta a család zoknijait. Mindezeken felül postai úton még évekig intézte két vidéki plébánia elszámolási bizonylatainak rendbetételét, könyvelését és adóbevallásuk előkészítését. Továbbra is aktívan részt vett a család életében, gyakran meglátogatta fiait, unokáit. Eseményekben nem szűkölködő életét családjának és unokáinak szentelte. Feleségként, Anyaként és „Nagyiként” egyaránt teljes életet élt. A sors a betegségektől megkímélte, azonban élete utolsó két évében egészsége erősen megromlott, majd 2009. április 18.-án a földi világból örökre eltávozót.
Gyászolják Fiai és családjaik: Mócz Kálmán Gábor és Neje Hegedűs Sára; Mócz András István és Neje dr. Keszthelyi Sarolta - és gyermekeik, dr. Mócz Krisztina és dr. Mócz András; Mócz Árpád Elemér és Neje Takács Judit - és gyermekeik dr.Mócz Adrienn, Mócz Olivér és Mócz Viktória. Unokatestvérei és azok leszármazottai: dr. Eperjessy Mária, Gruden Dezső, dr. Kövesdy Pál, dr. Ponner János, Sándor Helga és Sándor Viktor. Távolabbi rokonai és azok leszármazottai: dr. Marsal György, Mérei Katalin, Pajorné Kiss Edit, dr. Rabloczky Györgyné sz. Máder Mária, dr. Szűcs Judit. Kelt Budapesten, 2009. április hónapjában
Volt egy nővére is Teréz: Aki született Kiskundorozsmán. Végzettség: általános iskolai tanár: magyar-történelem szak. Tanítóképző Intézet Kiskunfélegyháza jogutód: Eötvös J. Tanítóképző Főiskola, Baja. A jogutód Főiskola arany 50 év, gyémánt 60 év, vas- 65 év, végül rubin- 70 év oklevéllel ismerte el végzettsége kitüntetett évfordulói alkalmából.
Állami Pedagógiai Főiskola 1952, Szeged; jogutód: SzTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Szeged. A jogutód Főiskolától végzettsége
50. évfordulóján arany-oklevelet kapott. Kiskunfélegyházán a Tanítóképző Intézetben végzett, azonban pályakezdése időszakára esett az 1930-as évek gazdasági világválsága illetve a kapcsolódó hazai munkanélküliség. Ezért a következő másfél évtizedben főképp Erdélyben, de másutt is főúri és arisztokrata családoknál „házi-nevelősködött”, egészen a II. világháború végéig. Ezt követően először „tanyai” iskolában kapott állást, ez volt a Szentes vekerháti ált. iskola, miközben elvégezte a szegedi Pedagógiai Főiskolát. Később Mindszenten, majd végre Szentesen taníthatott, és ettől kezdve ismét a Szüleivel együtt lakott. Szentesen először a berekháti, majd a Deák Ferenc utcai általános iskolában tanított magyar-történelem szakos tanárként és az utóbbiból ment nyugdíjba 1966-ban. Tanítványai, környezete és rokonai körében egyaránt híre volt igényességének és rendszeretetének. Az 1.-8. osztályos „tanyai” vekerháti iskoláját, ahol egyedül vagy legfeljebb másodmagával „vitte” az egész iskolát, az iskola-orvos dr. Kun Andor a tisztaság és rend példaképéül állította. Sok tanítványa végzett főiskolát vagy egyetemet. Nagyon igényesen öltözködött, szerette a minőséget, a jó és szép ruhákat, cipőket, mindezeket inkább a „gyomrán” megspórolva. Már nyugdíjazása előtt is viszonylag sokat utazott, főként a környező országokban, később azonban gyakorlatilag egész Európát beutazta, javarészt egyedül. Többször is meglátogatta a család kiterjedt erdélyi rokonságát, s eközben segített a rokon-gyerekek nevelésében. Néhányszor hónapokat töltött ismerős általában magyar származású svájci, stb. családoknál a gyermekeik felügyelete, nevelése, korrepetálása, ill. magyar nyelv- és történelem tudásuk fejlesztése céljából. Idős korára 1992-ben, azaz 81. életévében feladta szentesi lakását és Budapestre költözött. Itt élt testvérhúga Margit, az Ő gyermekei és az ifjabb generációt jelentő unokák. Budapesti lakóhelye a „Magyarok Nagyasszonya Társaság” által fenntartott „Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet” otthona lett, ahol élete utolsó 15 évét töltötte. Itt is igyekezett hasznossá tenni magát, az Otthon házi-kápolnájában tartott egyházi szertartásokon vagy egyéb módon. Mint már korábban, úgy ezen időszak alatt is kiterjedt, folyamatos és kölcsönös levelezést folytatott rokonaival, barátaival és egykori kedves tanítványaival belföldre és külföldre egyaránt egészen Ausztráliáig Kiterjedt levelezése és kapcsolattartása is eredményezte, hogy élete e késői szakaszában több tanítványa is meglátogatta az Otthonban, amely ténnyel aztán méltán büszkélkedhetett. Tágabb családi körben, testvére, unokaöccsei és azok gyermekei számára mindig emlékezetesek lesznek az együtt töltött családi összejövetelek. A Karácsony-estéken unokahúgával és öccsével - a már praktizáló orvos dr. Mócz Krisztinával és dr. Mócz Andrással együtt énekelték, az általa még gyerekkorukban betanított karácsonyi énekeket utoljára még 2005. Karácsonyán is! Néhányszor meglátogatta az 1982. óta kissé távolabb - Münchenben élő unokaöccsét és annak családját is: Mócz Árpád és Neje valamint három gyermekük. Egészsége főképp az utóbbi 2-3 évben fizikai értelemben leromlott ugyan, de szellemének épségét mindvégig megőrizhette. Halála napjának reggelén még részt vett a házi-kápolna szertartásán, ahol rosszul lett, összeesés közben „kapták el” majd felvitték a szobájába. Mire újra felmentek hozzá megáldoztatni, már reggelizett. Ezt követően délidőig csendben és örökre elszunnyadt életének 96. évében.
Gyászolják: Testvére Mócz Kálmánné sz. Eperjessy Margit és annak három fia (az elhunyt unokaöccsei) és családjaik: Mócz Kálmán és Neje Hegedűs Sára, Mócz András és neje dr. Keszthelyi Sarolta és gyermekeik: dr. Mócz Krisztina és dr. Mócz András; Mócz Árpád és Neje Takács Judit és gyermekeik: dr. Mócz Adrienn, Mócz Olivér és Mócz Viktória.
Unokatestvérei és azok leszármazottai: dr. Eperjessy Mária, Gruden Dezső, dr. Kövesdy Pál, dr. Ponner János, Sándor Helga és Sándor Viktor. Távolabbi rokonai és azok leszármazottai: dr. Marsal György, Pajorné Kiss Edit, dr. Rabloczky Györgyné sz. Máder Mária és dr. Szűcs Judit.
Kelt Budapesten, 2007. február hónapjában
Eperjessy József déd nagybátyám volt, aki Désen iskola igazgat volt felesége rózsapataki Timbus Mária. Ebből a házasságból három gyerek született Eperjessy Margit Kövesdy Lászlóné gyógyszerész, Dr. Eperjessy László belgyógyász szakorvos és Dr. Eperjessy Anna Kiss Árpádné egyetemi tanár Kiss árpád is egyetemi tanár volt. Gyermekük nem volt. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemen voltak egyetemi tanárok, a biokémiai tanszék vezetője volt Dr. Eperjessy Anna. Dr. Eperjessy László belgyógyásznak volt egy fia szintén László és Dr. Eperjessy Mária, aki az idén 2005-ben halt meg.
Saját felvételem marosvásárhelyi katolikus temetőben
Eperjessy Anna dédanyám, Bolliák Jakab másodi férje, nagyapám és nővére.
Á házasság anyakönyvi kivont szerint Eperjessy Anna férjhez ment Beczkay Emil jegyzőhöz és két gyereke született Beczkay János (nagyapám) és Beczkay Ilona a nővére. Beczkay Emil dédapám elhagyta Annát két gyerekkel, majd újra férjhez ment 40 éves korában nemes Bolliák Jakabhoz, aki gazdatiszt volt a Bánffy uradalomban. Nagyapám mesélte, hogy életében egyszer találkozott az édesapjával, egy vonaton utaztak ugyanabban a fülkében beszélgetni kezdtek. Az idősebb úr bemutatkozott, hogy Beczkay Emil, nagyapám meg válaszolt Beczkai János. Az édesapa saját fiának mutatkozott be, hiszen nem ismerték meg egymást. Nagyapám 18 éves volt és az apja fiát csecsemő korától nem látta. Tudtommal többet nem látták egymást Emil Tordavilmán volt jegyző. Szerintem nagyapám nem is tartott igényt, hogy újra találkozzanak.
Amint már említettem Eperjessy Anna dédanyám Oláhfodorházán született 1871-ben, Anna a gyermekivel Szamosújváron lakott és ott negyven év után újra férjez ment Bolliák Jakabhoz. Közben a Szénásy család kérésére nagyapám Pánczélcsehre került, hogy megjavítsa a Szénásy uradalom gépeit, megismerte és elvette feleségül Dénes Klárát (a nagyanyámat). Így az egész család Pánczélcsehre költözött. Elég szerényen éltek, nagyanyámat mikor még gyerek volt és meghaltak a szülei átverte egy unokatestvére Dénes István, akinek egy emeletes kúriához hasonló háza volt, a részleteket nem tudom pontosan. Csak annyit hallottam, hogy a ház és a nagy teleknek fele nagyanyámnak járt volna. Ebből harag is lett sokáig nem is köszöntek egymásnak. A lényeg, hogy nagyapám és nagyanyám egy szerényebb falusi jellegű házban laktunk. A kertünk elég nagy volt a magyar temetőig tartott. A dédanyámék a család többi tagjával, Beczkay Ilona lányával és Bóliák Jakabbal, Pánczélcehre költöztek Szamosújvárról és vettek egy házat a Kovrig kelmefestő mellett. Boliák Jakab gazdatiszt volt a Bánffy uradalomban, Beczkay Ilona dédnagynéném varrónői műhelyt nyitott. Megtörtént, hogy a Kovrig kelmefestő testvére ült a ház előtti padom mikor egy részeg román csoport botorkázott a fő úton és az egyik félretolt kucsmás megállt a pad előtt és így üvöltött.
-Ezekből a magyarokból mind szappant kéne csinálni-
Kovrig Anti erre azt felete - áhá –csak én nem fogok habzani, a román legyintett egyet és tovább szédelgett a többi után.
Megmondom, őszintén én nem sokat tudok a dédanyámról, a családban nem sokat meséltek róla, talán anyám többet tudott volna mesélni, de úgy látszik abban a világban mikor gyerek voltam nem akarták, hogy kitudodjon a származásom. Visszatérve a házra hól nagyapáék éltek, elég kicsi volt. Két szoba, ha annak lehet mondani, mert ott volt nagyapám munka asztala teli szerszámokkal és ott is ettünk. A másik szobát csak aludni használtunk. Különös volt miden, a vizet a paptól hoztuk, mert nekünk nem volt kutunk. A faluban csak bivalyokat tenyésztette, erősebb és igénytelenebbek voltak mid a tehén. Este jött haza a legelőről a csorda, féltünk is, mert a bivalybika rendkívüli veszélyes volt hamar neki ment az embereknek. Egy másik érdes dolog a kender feldolgozása volt, mikor levágták a kendert egy bizonyos ideig áztatni kellett a vilcsei patakba, nehéz súlyokat tettek rá hogy víz alatt maradjon és cölöpöket vertek a patakban, hogy ne vigye el a víz. Ott tartották egy bizonyos ideig aztán jött a szárítás. Az emberek a kerítésre támasztottá száradni, utána egy fa gilotinnal (kelepelő) széljel törtél a kender külső héját, átfésülték és kész fonal. Aztán mehetett az öreg Kovrig bácsihoz festeni. Utána jött a fonás. Ebből csinálták az emberek a ruhákat. Mikor Pánczélcsehre kerülten nagyon rosszul beszéltem románul, néha elmentem moziba. Az 1989 évet írtuk akkor volt Csehszlovákia megszállása a varsói szerződés államai által, kivéve Románát. Ezért elterjedt a hír hogy megtorlásként elcsatolják Erdély a Szovjetunió. Ahányszor moziba mentem a románok a film elején megkérdezték, hogy akarom Erdélyt? A bolond Kovrig bácsi azt mondta.
-Te Jani, ha még egyszer megkérdezik, feleld azt –akarom, adjátok ide- Az első adódó alkalomkor mikor megkérdezték be dobtan. Ne tudd meg a film végén
Hazáig vertek. Ahányszor hozzájuk mentem és köszöntem neki
-Csókolom Lali bácsi-
-Szervusz, Jani hogy vagy?-
-Köszönöm szépen jól-
-Ő azt felete szívesen-
Nagyon humoros család volt.
Visszatérve, Eperjessy Anna dédanyára hetvenegy-évesen halt meg és Szamosújváron van eltemetve. A Boliák Jakab öregségére bekerült az öregek házába Kolozsvárra és ott is halt meg, de kérésére Szamosújváron temették el. Beczkay Ilona dédnagynéném is Szamosújvárra költözött. Nagyapám jó viszonyban volt a Bánffy családdal, leveleztek és többször is meghívták Kolozsvárra.
Nagyapám a széken ül.
Nagyapámat elvitték az első világháborúban. Onnan sokáig nem jött még haza Ausztriában élt és magas rangú katona alezredes volt a császári udvarban. A háborúban sok kitüntetés kapott hősi tetteiért ezért Osztrák bárói rangra emelte IV Károly császár. Egy képeslapom melyen gróf Teleki Irma szerepel, a hátán a képeslapnak nagyapámat a képeslapon bárónak írja. Egyszer anyám mikor nagyapámék Marosvásárhelyen voltak és nagyapám olvasott a szobában, beszólt „báró úr kész az ebéd lehet jönni, ebédelni”Én akkor megkérdeztem anyámat, hogy nagytata tényleg báró? Anyám azt felelte, hogy igen, de erről nem szabad beszélni főleg Kis András nagybátyám előtt. Nagyon sajnálom most, hogy nem beszélgettem el vele. Szerintem nem volt szabad feszegetni ezt a témát. Az anyám pedagógus volt, az apám a Néptanácsnál dolgozott. Kis András magas rangú pártkatona volt. Egyébként az sem véletlen az én személyi okmányokban Beczkai néven szerepelek anyja leánykori neve. Anyám a születési és házassági anyakönyvekben Beczkay Ilonaként szerepel.
Beczkay János nagyapám 15 évesen
Báró Bánffy Dénes levele nagyapámnak melyben meghívja karácsonyra.
== IV. Fejezet ==
|
