„Címerhatározó/Eperjessy címer” változatai közötti eltérés

▲A kecskeméti Hírős Naptár így megemlékezik Dombi Lajosról Domby Lajos festőművész, tanár 1879. május 26-án, Somkeréken született. 1723-ig visszamenőleg minden atyai őse református papként szolgált. Apja Ikafalvi Dombi Lajos békésbánáti esperes, ismert papköltő, anyja Uzoni Béldi Mária volt, utolsó sarja annak az erdélyi Béldi családnak, amely Jókai Mór Erdély aranykora című regényében is szerepel. A gyulai polgári iskola, majd a kisújszállási gimnázium elvégzése után a Ludovika Akadémiára került. A kolozsvári gyalogezrednél 1897-ben hadnaggyá avatták. Ezt követően egykori iskolájában tanítani kezdett, közben elvégezte a képzőművészet főiskolát. 1901-ben Benczúr Gyula, a mintarajziskola igazgatója tehetségét elöljárói figyelmébe ajánlotta. 1903-ban főhadnaggyá nevezték ki, azonban miután megnősült házassági tanúja Benczúr Gyula volt polgári pályát választott. Ősei lelkészek voltak, őt szülei katonai pályára küldték, de inkább rajztanár lett. Szoros kapcsolatban állt Benczúr Gyulával, aki tehetségét fölfedezte és Mende Valérral, akivel közösen készítették el a kecskeméti Új kollégium építési terveit. 1907-ben Ikafalvi Domby Lajos a kecskeméti református főgimnázium rajztanára lett. Piktúrája szépen fejlődött, három képe a Szépművészeti Múzeumba került. Nagy része volt a Kecskeméti Művésztelep létesítésében is. Mende Valérral közösen készítették el az Újkollégium terveit, amelyet a bírálóbizottság 1910-ben elfogadott. Dombi Lajos jól ismerte az ifjú építészt, hiszen sógorának féltestvére volt. A Luther-ház harmadik emeletén lévő lakásukat is, amely egyben a rajztanár műtermeként is funkcionált, Mende Valér tervezte. Az első világháború kitörésekor nyomban a szerb harctérre került és csaknem végig ott szolgált. Közben őrnaggyá léptették elő. 1917 novemberétől 1919 áprilisáig a soproni katonai főreáliskolában tanított. A forradalom idején az iskolából a tanárok hazamentek, egyedül ő maradt ott: a sok diákot nem akarta elhagyni. Ezért az ellenforradalmi kormány perbe fogta, de végül felmentették. Őrnagyi rangjáról lemondott és visszatért Kecskemétre a református gimnáziumba tanárnak. Szűk anyagi körülmények között éltek. Elhalt tanárokról, papokról, valamint Kada Elekről készített portréi, melyeket az egyház rendelt meg, jelentettek némi plusz bevételt a család számára. A tanítványai körében rendkívül népszerű tanár számos tanulmányi kirándulást szervezett, rajzversenyeket rendezett. Képeit kiállították a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Tanulmányai jelentek meg a gimnázium évkönyveiben. Nyolc éven keresztül, 1956-tól 1964-ig minden évben legalább ötször ünnepi megemlékezésre gyülekeztünk az iskola dísztermében. A nem túl izgalmas ünnepi beszédek közben érdekes témát nyújtott a színes üvegablakok látványa. Azóta is megfordultam egy párszor a teremben, ami idővel egyre kisebbnek tűnik, de csak most szeptember 17-én, a Kulturális Örökség Napján volt alkalmam alaposabban szemügyre venni egykori iskolám zegzugos épületét. Bán Magdolnának, a Református Könyvtár vezetőjének kíséretében bejártunk minden folyosót és termet az alagsortól a padlásszobákig; kimerítő tájékoztatást kaptunk az impozáns épület történetéről, építészeti értékeiről, a benne található kincsekről. Mende Valér és Domby Lajos tervei alapján éppen 100 évvel ezelőtt indult el a kivitelezés, amit a júliusi földrengés némileg hátráltatott. Az alapvető szecessziós stílus mellett jelentős az eltérés a szomszédos Cifrapalotához képest. Megtalálható itt az erdélyi népi építészet jellemzője, keveredve a Jugendstil északnémet hatással, gótikus formákat idézve. A felhasznált anyagok gazdag választéka – vörösesbarna tégla, szürke bádog, rusztikus terméskő, a Zsolnai-gyárban készült szürke pirogránit díszek, Az épület csúcsán, a kiemelt tetőgerincen kiképzett huszártorony Kecskemét főterének. A református gimnázium rajztanáraként Domby Lajos társadalmi tevékenysége is igen sokrétű volt. Igazgatótanácsi tagsága mellett a Rajztanárok Országos Egyesületének vidéki alelnöke, a Nemzeti Szalonalapító, művész tagja, a Magyar Képzőművészetek Szövetségének rendes tagja, a Kecskeméti Műpártoló Egyesület választmányi és bíráló tagja is volt. 1934-ben a gimnázium helyettes igazgatójává nevezték ki. E tisztséget azonban csak rövid ideig töltötte be. Néhány hónappal később megbetegedett. Influenzás lett, amelynek szövődménye, az agyhártyagyulladás elvitte. 75 éve, 1935 áprilisában.