„Heraldikai lexikon/Fejedelem” változatai közötti eltérés

<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->

 

<big>Névváltozatok: princeps, tatrarcha, fürst (NySz. I. 962.), negyedes fejedelem (Lukács 3. 1.), fejedem (?) (Nagy I. 76.), despota, fejedelem, vezér (TESz. I. 621.), elő (NySz. I. 615.), kiskirály, tartományúr, fejedelemasszony (Apor 49.), imperatrix, fürstin (M. nyelvtört. 130.), 1372 u./1448 k.: „vgÿuala megſetetewltett ſƷetetſegeknec feyedelmetewl” [JókK.51., 154.], 1416 u./1450 k.: fèiedèlmit [BécsiK. 12.] (TESz. I. 846.)

 

 

<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]

 

„...Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá első vajdájukat, Levedit... A kagan azt mondta neki, hogy »azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök között az első, nemzeted fejévé emeljünk és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.« Ő pedig válaszolva a kagannak azt mondta, hogy »nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád...« Megtetszett annak a kagannak ez a beszéd, és embereit vele adván a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.” (Árpád pajzsra emelése Bíborbanszületett Konstantin császár De administrando impero című művéből, 950 körül. Közli Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1988. 44-45.)

 

 

„Mihelyt az fejedelem leült asztalhoz, az fegyverhordozó inas, aranyas-köves hüvelyű kard s fejedelmi buzogány lévén keresztültéve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, míg asztaltól felköltek.” (Apor 30.)

 

</big>