„Címerhatározó/Kassa címere” változatai közötti eltérés

Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával, és alatta négy vörös és ugyanannyi fehér sorban. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369. [május 7.]
 
A címeradományozás egyfajta kollektív nemességet és képviselet jogát jelentette volna az országgyűlésen. Ezért, hogy erre ne kerülhessen sor, a király az oklevelet nem kiváltságlevél (zsinóron függő pecsét), hanem pátens formájában (az oklevélre nyomott pecsét) adta ki, mely ideiglenes jogokat biztosított, de egyúttal ígéretet tett a privilégium kiadására is a királyi nagypecsét alatt, melyet ezen oklevél bemutatásával lehet kérni, amennyiben más jogait nem sérti és senki nem mond ellent. A címer használatát a király a városi titkos (sigillo secreto) és nyilvános pecsétre (sigillo missivo) korlátozta. A város ezen kisebb pecsétjének kisebb jogereje és másodlagos szerepe volt, miközben a Szt. Erzsébetet ábrázoló városi nagypecsét teljes jogi hatálya is fennmaradt.
 
Ez volt Nagy Lajos király egyetlen városi címeradománya. A későbbiekben ő és Mária királyné már csak a városi pecséthasználat jogát erősítette meg.
Névtelen felhasználó