„Heraldikai lexikon/Johannes de Bado Aureo” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A Johannes de Bado Aureo lapot átmozgattam a következő névre: Heraldikai lexikon/Johannes de Bado Aureo . |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Johannes de Bado Aureo''' (a 14. sz vége, a 15. sz eleje ?) angol vagy walesi heraldikai író, az első [[heraldikus]]ok egyike.
A neve előfordul John de Bado Aureo, Vado Aureo alakban is, mely a Surrey grófságbeli Guildford latinosított változata. A személyének azonosítása vitatott. Egyesek szerint a neve John Guilford volt, mások (Evan J. Jones professzor) szerint azonos a Siôn Trevor, nevű egyházi személlyel, aki római jogot tanult, majd 1395 és 1410 közt Walesben St. Asaph püspöke volt. Eszerint a neve John Trevor lehetett, aki II. Richárd és IV. Henrik magas rangú követe volt, de elhagyta Richárdot (akinek a felesége Bado Aureo számára a megbízást adta a traktátus megírásához) és Owen Glendowert támogatta, majd száműzetésben halt meg. Trevor bíró volt egy heraldikai tárgyú perben is.
''Tractatus de Armis'' (1395) címmű műve a legkorábbi [[heraldika]]i írások közé tartozik, melyet a néhai Csehországi Anna (1366-1394), II. Richárd feleségének parancsára írt. Általában 1395-re datálják és a kéziratai széles körben terjedtek. Sokszor fordították le angolra és walesire. A ''Llyfr Arfau'' című walesi kézirat olyan pontos és teljes fordítást tartalmaz, hogy a feltételezések szerint azt maga Johannes de Bado Aureo készítette.
7. sor:
[[Nicholas Upton]] valamivel későbbi művéhez hasonlóan ő is [[Bartolo de Sassoferrato]] traktátusából merített.
Műve nagyrésze egy dialógusból áll egy címerviselő vonásainak és a címere egyes részeinek a leírásával. Hangsúlyozta, hogy jogtalan felvenni valaki másnak a címerét és [[Bartolo de Sassoferrato]] nézetétől eltérően ez alól semmilyen kivételt nem ismert. A korábbi szerzőktól eltérően nem tett semmilyen különbséget az adományozott és a felvett címerek között és nem mond újat a [[felségcímer]]ekről és a [[hivatali címer]]ekről sem. Elveti viszont azt a korábbi lehetőséget, hogy bárki szabadon felvehessen címert magának.
Bado Aureo szakított azzal a korábbi angol hagyománnyal, mely tagadta, hogy a fegyverviselő személyeknek nincs joguk címert felvenni. Uptonnal együtt úgy vélte, hogy azok, akik kis [[rigó]]kat viselnek a címerükben nemességüket a saját tetteik jutalmaként nyerték el. Ha valakit esküszegésen kaptak vagy becstelen módon cselekedtek, a címerüket az udvarba kell vinni, és ha bebizonyosodik a bűnösségük, azt fejjel lefelé kell fordítani. ▼
▲
Művét más heraldikai írókkal együtt Sir Edward Bisshe adta ki (''Nicholai Vptoni, de Stvdio Militari, Libri Quatuor, Johan. de Bado Aureo, Tractatus de Armis''. London, 1654).
| |||