„Olvasónapló/Figaro házassága” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
156. sor:
 
A park sötétjébe magával hozta '''Bartolót''' és '''Basiliót''' is. Itt szövik az újabb összeesküvést. A komornyik viszi a szót: - Ne menjetek messze, maradjatok a közelemben, s ha megadtam a jelt, jöjjetek elő! - '''Basilio''', az énekmester, annyi szerelmi cselszövés részese, hírvivője, intrikusa, kelletlenül húzza a száját: - Mit ér mindezzel? '''Suzanne''' tetszik az úrnak, a leány pedig találkát ad neki... - '''Bartolóban''' mozgolódni kezd a tisztesség: - De hát csak nem tűrheti szótlanul a dolgot! - Az énekmester legyint: - Ha mások tűrik, tűrheti ő is! És ha nem, ugyan mire megy? A nagyurakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni, övék a gyümölcs húsa, s nekünk s magok maradnak...
 
'''Figaro''' lesben áll. A hűtlen '''Suzanne'''-t és a csábító grófot várja. Keserű gondolatai a csalfa asszonynép körül keringenek.
 
A grófné már '''Suzanne''' ruháját öltötte magára, a komorna viszont úrnője öltözékébe bújt. '''Figaro''' titokban ott ólálkodik körülöttük. '''Suzanne''' észre is veszi: - Itt leskelődik a kópé, majd megtanítlak, várj csak! Elmegy a kedved féltékenykedni rám! - Mézédesen szól hozzá: "Jöjj karjaimba, én imádott szívem, Oly epedőn, oly vággyal várlak, édes!"
 
'''Cherubin''' bukkan fel a parkban. Megpillantja az álruhás grófnét, s abban a hiszemben,