„Olvasónapló/Figaro házassága” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
161. sor:
A grófné már '''Suzanne''' ruháját öltötte magára, a komorna viszont úrnője öltözékébe bújt. '''Figaro''' titokban ott ólálkodik körülöttük. '''Suzanne''' észre is veszi: - Itt leskelődik a kópé, majd megtanítlak, várj csak! Elmegy a kedved féltékenykedni rám! - Mézédesen szól hozzá: "Jöjj karjaimba, én imádott szívem, Oly epedőn, oly vággyal várlak, édes!"
'''Cherubin''' bukkan fel a parkban. Megpillantja az álruhás grófnét, s abban a hiszemben, hogy a kis szobalánnyal áll szemben, azonnal udvarolni kezd:
<center> ''"Most csak lassan, szépen csöndben, itt az alkalom, a perc..."'' </center>
Jön '''Almaviva''' is és dühösen ismeri fel a kalandkereső ifjúban '''Cherubint'''. Az apród gyorsan odábbáll s most már a gróf ostromolja a '''Suzanne''' ruhájába öltözött grófnét - a feleségét. Egy gyűrűt ajándékoz neki, s indulnak a gesztenyésbe.
'''Figaro''' azt hiszi, hogy gazdája '''Suzanne'''-nak teszi a szépet s ezért most a grófnénak, aki persze nem más, mint az úrnője ruhájába öltözött '''Suzanne''', mindent kitálal. Saját szemével látta együtt '''Suzanne'''-t a gróffal. Hamarosan ráismer azonban menyasszonyára és most már csak bosszúból is folytatja a játékot és hevesen udvarolni kezd a "grófnénak", annyira, hogy a féltékeny szobalány ezért jónéhány pofonnal jutalmazta meg. Nem tudja, hogy '''Figaro''' közben már felismerte. Kimagyarázkodás után hamar kibékülnek.
A komédiát most már csak a gróf megszégyenítésére játsszák tovább. Az hamarosan elő is bukkan s ott leli komornyikját térdelve egy asszony előtt, kinek ruhája, tartása is gyanút ébreszt benne, a szerelmesen elsuttogott szavak pedig minden kétségét eloszlatják.<br>
- Ó, drága úrnőm, szabad hát remélnem? <br>
- Nos hát tiéd leszek... <br>
- És most menjünk innen el, óh édes... ránk a boldogság vár...<br>
A gróf összecsődíti egész házanépét, kik izgatottan tudakolják, mi történt. Fáklyások is jönnek. '''Almaviva''' felhábordásában alig talál szavakat: - Fegyvert, fegyvert nekem! Ez a gazember rútul meggyalázott! - Hiába kérés, könyörgés, azt hiszi, hogy a komornyikja az ő feleségének tett vallomást. Nincs bocsánat! Amit mindenki természetesnek is vesz, mert még a grófnénak hiszik az annak ruhájába öltözött szobalányt.
Előlép azonban a grófné, s '''Almaviva''' megszégyenülve látja, hogy a komorna, akinek az egész éj folyamán ő udvarolt, a tulajdon felesége volt, aki csak azért öltött álruhát, hogy visszahódítsa hűtlenkedő férjét. Most már a gróf könyörög:
<center> "Óh angyal, bocsáss meg! Óh angyal, bocsáss meg!..." </center>
'''Grófné''':<br>
<center> "Nos én megbocsájtok, a szívem tiéd, a szívem tiéd..." </center>
A parkot vidám kacagás veri fel. A cselszövés jó útra terelte mindnyájuk életét. A féltékeny uraság meggyőződött felesége hűsgéről s most bűnbánóan kéri bocsánatát. '''Figaro''' és '''Suzanne''' is révbe érkeztek, boldogságuk elől elhárult a végső akadály is.
| |||