„Olvasónapló/Don Juan” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
===== 2. kép =====
Míg Don Juan új szerelmet, Donna Elvira hűtlen, megszökött kedvesét keresi:
<center> ''"Erre van, erre jártán a csalfa csábító..."'' </center>
A lovag most pórul jár - mert az ismeretlennek vélt hölgy, az újonnan kiszemelt áldozat, kinek nyomába szegődött, nem más, mint éppen Donna Elvira. A nemes don azonban ügyesen odább áll, az elképedt Elvirát pedig Leporello nyakába varrja. A szolga - hogy Elvirát lehűtse - előszedi a "kis könyvecskét", amelyben benn található a pontos női névsor - hány asszonyszívet lobbantott már lángra gazdája:
<center> ''"Íme Donna, ez a szép katalógus... Ahány kedvese volt, beleírtam..."'' </center>
Német földön kétszáz, francia száz, török ötven és Spanyolországban ezer meg három a szám...
S mit is kedvel a gazdája?
<center> ''"Hívogatni hamvas szőkét, simogatni friss barna nőcskét..."'' </center>
S mint a lepke, száll... csak száll, fejezi be meséjét, s a dal végén már ő sincs sehol.
Vidám lakodalmas nép közeledik.
<center> ''"Jertek perdülni, fordulni, lányok, hej, fordulni, lányok, körbe-körbe csak járjon a tánc..."'' </center>
A jegyespár: Zerlina és Masetto. Don Juan persze azonnal szemet vet a csinos menyasszonyra. Meghívja, megvendégelteti Leporellóval az egész násznépet, s - ha akar, ha nem - még a vőlegényt is becipelteti a fogadóba, ő maga pedig Zerlinát hívja meg kastélyába:
<center> ''"Oly csoda vár több nincsen, ott leszek én tiéd. Jöjj oda édes kincsem, óh várathatsz-e még?..."'' </center>
Terve már-már sikerrel kecsegtet. Zerlina még remeg, de már mindent elhitt neki.
De mikor már indulnak, Donna Elvira állja útjukat: óvja a parasztlányt a csábítótól és magával viszi.
Donna Annának és Ottaviónak - miközben a kormányzó gyilkosát keresik - sejtelmük sincs arról, hogy mikor a lovaggal összetalálkoznak, éppen a gyilkossal állnak szemben; megkérik tehát: segítse őket bosszújuk végrehajtásában. Don Juan képmutatóan ajánlja fel szolgálatait. A váratlanul újra visszatért Donna Elvira igyekszik a jegyespár előtt is leleplezni a csábító aljasságát:
<center> ''"Óh, rá se hallgass, esztelen, ne hidd el egy szavát. Nézz engem, élő bánatot, hasson a példa rád..."'' </center>
A lovag ráfogja Elvirára, hogy őrült, és részvétet színlelve elvezeti. Mikor aztán Ottavio ás jegyese egyedül marad, a kormányzó leánya iszonyodva közli: a búcsúzás percében - kézcsókjáról - hirtelen felismerte Don Juanban éjszakai támadóját, atyja gyilkosát.
<center> "Néz bosszúra vágyom és vádlón az égre az ártatlanságom s az atyámnak, atyámnak vére... A bosszú nem vár soká, száz átok sújtson rá!..." </center>
Don Ottavio alig akarja elhinni, hogy ily bűnök terhelik a lovag lelkét. Szereti Annát, kinek rajta kívül senkije sincsen.
<center> ''"Bármi ha sérti, nékem is bántó, fájdalma néki nékem is fájó. Én vagyok árnya, bármerre jár, bárhol, bármerre jár..."'' </center>
===== 3. kép =====
===== 4. kép =====
| |||