„Olvasónapló/Don Juan” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
143. sor:
===== 5. kép =====
Don Juan jókedvűen fogyasztja vacsoráját. A háttérben muzsikusok asztalizenét szolgáltatnak. Előbb a "Cosa rara"-ból játszanak, majd a litiganti nótát adják elő.
Donna Elvira még egyszer, utoljára eljött a lovaghoz, hogy jó útra térítse, ő azonban gúnnyal elutasítja. Az asszony indul is, de az ajtóból visszahőköl. Don Juan Leporellót zavarja a bejárathoz, hogy nézze meg, mi történt. A szolga halálra váltan tér vissza: - A kőszobor... - remeg a szó az ajkán. A lovag most már maga indul vendége elébe, mert a rémült Leporello semmiképp sem hajlandó engedelmeskedni. A kővendég megjelenik az ajtóban.
''(A hatalmas akkordok festik a kővendég lépteit.)''
A házigazda elképed ugyan, de máris vacsorához hívja. Ő azonban visszautasítja:
<center> ''"Más gond vár rám a szent égi célnál..."'' </center>
''(A kromatikus lassú, skála-téma a borzongató iszonyat kifejezése.)''
"Jöttem, ha engem hívtál, Légy most a vendég nálam" - hangzik a szobor szava. Don Juan nem hátrál:
<center> "Én sohse voltam gyáva. s ha kell, hát ott leszek..." </center>
Erre kezet is ad.
A kormányzó szobra most félelmetes hangon bűnbánatra szólítja fel Don Juant, de a lovag nem bán meg semmit! Intelmeire egyetlen szóval válaszol csak: nem! Mennydörgés, villámlás között eltűnik a szobor - tűz csap föl és eltűnik a lángokban Don Juan is.
Donna Anna és jegyese, Masetto és mátkája keresik a csábítót, és most Leporellótól tudják meg, hogy a pokol lángjai nyelték el.
S most: Leporello - mit tehet mást - új gazdát keres... Elvira - kolostorba vonul... Zerlina pedig Masettóval kézenfogva indul - csókolódzni...
De búcsúzóul még elmondják a régi példaszót:
<center> "Jámbor légy, mert rosszul jársz, mert rosszul jársz. jámbor légy..." </center>
[[Kategória:Szövegkönyv]] [[Kategória:Opera]]
| |||