„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés

Colombière összegyűjtötte a lovagsággal kapcsolatos ismereteket és hagyományokat. Az 1600-as években tulajdonképpen két genealógus, [[Marcus Vulson de la [[Colombiére]] és Claude-François [[MenestrierMénestrier]] fedezték fel a lovagságot és alakították ki idealizált képét. Ebbe az idealizált képbe illik [[Petra Sancta]] mindkét fő műve (1634 és 1638), Colombiere művei (1644 és 1648), Menestrier műve (1696), Magyarországon [[Pápai Páriz]] Ferenc ''Ars heraldica'' című műve (1695), Németalföldön pedig [[Thomas de [[Rouck]] 1673-as műve.

Sir Henry [[Henry Spelman]] 1654-ben, ''Aspilogia'' című művében a színek jelölésére a bolygószimbólumokat használta. A címerek egyiptomi eredetét vallotta Sir John [[John Ferne]].

Az első rendszeres címertani munkát a történeti források alapján [[Silvester [[Petra Sancta]] írta 1638-ban. A címerek szerkesztésére és ábrázolására a heraldika szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta, de még mindig nagy súlyt fektetett a középkori szimbolikára. Elveit és rendszerét [[Theodor Höpingk]] fejlesztette tovább, de a történeti forrásokat nem használta olyan ügyesen, mint Petra Sancta. Ő is vallotta a címerek szimbolikus jellegét és ezt sokan félreértették, amikor azt hirdette, hogy „a címerek valamely családnak hieroglifa-szerű képei, amelyek nevezetes cselekedeteket jelképeznek“.

A címerek vizsgálatát Claude-François [[Ménestrier]], majd [[Spener]] helyezte történeti alapra. Ménestrier 1669-70-ben Németországban és Itáliában utazott, majd haláláig Párizsban élt. Korának legismertebb heraldikusa volt, akivel 1662 tájától a német tudományos heraldika egyik úttörője, Philipp Jacob [[Spener]] is szoros kapcsolatban állt. Spener elvetette a címerek pusztán szimbolikus értelmezését és a heraldikai forrásokra támaszkodott.